Szvjatoszláv, Igor kijevi fejedelem és felesége, Olga fejedelemné egyetlen gyermeke volt, s születésének idejéről nincs megbízható adat. Egyesek szerint 942-ben (talán márciusban, mások szerint július 6-án) született, de az anyja akkoriban már 50 éves lehetett, az apja pedig már 65 körül volt, ami eléggé bizonytalanná teszi ezt, így könnyen lehet, hogy sokkal korábban.

Ő az első kijevi fejedelem, akinek szláv eredetű a neve, bár nevének első tagja a varég Svend-ből eredhet.

A nevét először 944-ben említik egy kijevi-bizánci szerződésben, majd amikor egy évvel később az apját brutálisan meggyilkolták, névlegesen már ő lett a fejedelem, bár természetesen mások kormányoztak helyette.

Olga nagyon keménykezű régensként kormányzott, aki többszörösen is megtorolta férje halálát. Szvjatoszláv a gyermekkorát Kijevben tölthette, bár Novgorod fejedelme lett, ahogyan ezt Bíborbanszületett Konstantin 949-ben megírta.

Olga 955 körül áttért a kereszténységre, de fiát hiába próbálta erre rábeszélni, Szvjatoszláv pogány maradt.

Az anyja először a keleti kereszténységgel próbálkozott, majd 959-ben I. Ottó német-római császártól kért püspököket és papokat, akik 961-ben meg is érkeztek Kijevbe, de a fia ellenállt.

Szvjatoszláv külsejét egy bizánci forrás így írta le: "Megjelent Szfendoszláv is, a folyón ereszkedve le szkíta csónakjában; együtt húzta az evezőt a többi érkezővel, semmivel sem különbözve tőlük. Íme ilyen volt a megjelenése: átlagos termetű, nem túl magas, nem túl alacsony, szemöldöke bozontos, szemei világoskékek, orra pisze, ajka fölött sűrű és hosszú bajszot viselt. A feje teljesen kopasz, de nemes származásának jeleként féloldalra lelógott egy hajtincs; nyaka erős, mellkasa széles és testének egyéb részei ezzel arányosak, komornak és szigorúnak látszott. Egyik fülében arany fülbevalót viselt, melyet két gyöngy közé fogott karbunkulus ékesített. Ruházata fehér volt, és a többiektől megkülönböztette őt ruhái tisztasága."

Szvjatoszláv végül 964 körül vette át a fejedelemség vezetését, de mivel sokat háborúzott, tulajdonképpen továbbra is az anyja irányította az országát.

Először a kazároknak adót fizető szláv törzseket támadta meg és győzte le, majd miután azok behódoltak és adót fizettek, a Kazár Birodalom ellen indult. Legyőzte kagán seregét és elfoglalta a birodalom fővárosát, Sarkelt is. Egy kortárs történetíró, Ibn Haukal szerint a Volgai Bolgáriát is legyőzte, majd kifosztotta.

Ezután a jászokat és cserkeszeket, majd egyéb népeket hajtott az uralma alá a Kaszpi-tenger térségében.

Kijev és Bizánc ekkor még szövetségesek voltak, s a bizánci császár közel fél tonna (15 centinarium vagyis kb. 455 kg) aranyat kínált fel, hogy támadják meg a dunai bolgárokat, azzal a hátsó szándékkal, hogy így mindkét államot gyengítse.

Szvjatoszláv egy közel hatvanezer fős sereggel (amelyben besenyők is voltak) legyőzte II. Borisz bolgár cárt, de közben a többi besenyő Kijevre támadt, így hazaindult az országát megvédeni. Mire azonban hazaért, a besenyőket már legyőzték, s felmerült a kérdés benne, hogy vajon Bizánc bérelte-e fel a besenyőket, ezért nem akarta átadni a császárnak a megszállt bolgár területeket.

Ekkor mondta a források szerint, hogy "Nem szeretek én Kijevben ülni, inkább a Duna-menti Perejaszlavecben akarok élni – ott van a földjeim közepe, oda ömlik minden gazdagság: a görög földekről arany, selyem, bor, mindenféle gyümölcsök; Csehországból és Magyarországból ezüst és lovak; Ruszból meg szőrme és viasz, méz és rabszolgák".

S itt rögtön fel is tűnik Magyarország, amellyel talán sokkal közelebbi kapcsolatai is volt.

Az orosz források egy jelentős része szerint Szvjatoszláv felesége egy magyar hercegnő volt, a fejedelem lánya. Ez a fejedelem Taksony lehetett, a lány pedig Predszlava, aki így Géza és Mihály húga vagy nővére volt.

Szvjatoszlávnak három fia ismert, akik közül egy vagy kettő a feleségétől született, a harmadik pedig szinte biztosan egy Malusha nevű ágyastól, aki talán rabszolga is volt.

Predszlava talán idősebb volt Szvjatoszlávnál, mivel azonban ez egy politikai házasság volt, ez kevéssé érdekelte őket, bár azért egy-két fiú született, aki közül Jaropolk kijevi fejedelem, Oleg pedig a drevljánok fejedelme lett. Jaropolk jó eséllyel Predszlava fia volt, Oleg talán igen, talán nem.

A harmadik fiú, Vlagyimir, novgorodi, majd kijevi fejedelem lett, akit később szentté is avattak, s az ő fia lett Bölcs Jaroszláv.

Predszlava és Szvjatoszláv között nem igazán volt jó kapcsolat, mert amikor a feleség bérgyilkosokat küldött az ágyas ellen, s ez a fejedelem fülébe jutott, egy messzi városba "száműzte" a feleségét, de a fiait becsben tartotta. Mindez abból is látszott, hogy amikor édesanyja, Olga, aki addig nevelte a fiúkat a feleség és az ágyas helyett, 969. július 11-én elhunyt, Szvjatoszláv felosztotta a birodalmát a fiai között. Édesanyját keresztény szokás szerint temette el, s nagyon hiányzott neki, hiszen addig mindenben számíthatott rá.

Szvjatoszláv így elég jó eséllyel Taksony veje és Géza (valamint Mihály) sógora lehetett, amelynek később még jelentősége lett.

A bizánci ügyködések nyomán, ahol ráadásul éppen palotaforradalom és császárgyilkosság is volt, 970 nyarán Szvjatoszláv egy jelentős sereggel, amelyben a besenyők és bolgárok mellett magyarok is szép számmal részt vettek, megütközött a császári hadakkal. Az egyesített sereg sokkal nagyobb volt, de egy bizánci hadvezér, Bardasz, Arkadiapolisznál mégis legyőzte, sőt, a sereg egyes részeit meg is semmisítette. 

Ez volt az a vereség, amely végérvényesen lezárta a kalandozásoknak nevezett magyar hadjáratokat, így a magyarság életében fontos pillanat volt. A magyarok feltehetően Predszlava miatt vettek részt nagy számban a hadjáratban, s a Solt alatt kissé szétesett, majd éppen magára találó országnak kellemetlen lehetett a vereség.

A következő évben a kijevi fejedelem és a császár újra megütköztek, s a bizánciak elfoglalták a bolgár fővárost, Preszlávot és foglyul ejtették a cárt is. A kijevi sereg Dorosztolonba húzódott vissza, s a császár több mint két hónapig tartotta őket ostrom alatt. Végül kiegyeztek, s Szvjatoszláv feladta Bulgáriát, cserébe szabadon elvonulhatott és ellátmányt is kapott.

Bulgáriának egy része a Bizánci Birodalom egy tartománya lett, s másik része pedig a vazallusa. Borisz cárt nyilvánosan megfosztották a trónjától, a királyi ékszereket pedig a Hagia Sophia oltárán helyezték el, Borisz azonban vigasztalásul a legmagasabb bizánci címet kapta.

A hazatérő Szvjatoszláv azonban 971 telén kénytelen volt a Dnyeper torkolatánál telelni, s katonái már éheztek, amikor a bizánci császár biztatására a besenyő kán, Kurja, rátámadt a kijevi seregre és alaposan megtizedelte.

972 tavaszán a fejedelem megpróbált átkelni a Dnyeperen, de közben a besenyők újra rajtaütöttek, s az összecsapásban meghalt Szvjatoszláv is, akinek a koponyájából (a krónikák szerint) a kán kupát csináltatott.

Ahogyan a bizánciak mondták "Nem hallgatott anyjára, továbbra is pogány szokások szerint élt. Ha valaki nem hallgat az anyjára, bajba kerül, ahogy mondani szokás: 'Ha valaki nem hallgat apjára vagy anyjára, az meghal.' "

Így Szvjaszláv. alig élte túl az anyját, s árván hagyta fiait, s özvegyen a feleségét, akiről egyébként a krónikákban később már nincs hír. Egyesek szerint a halálában közrejátszott a legidősebb fia, Jaropolk is, aki részt vett az apja ellen szervezett összeesküvésben. A források szerint halálának időpontja, 972. március 12.

djp