A magyar uralkodócsalád 'névadója', Árpád fejedelem, 845 körül születhetett Álmos vezér fiaként. Az arab források alapján addig a magyarok esetében is, mint más hasonló népeknél kettős fejedelemség volt, a kende és a gyula hasonló viszonyban voltak, mint a kazár kagán és kagán-bég. Persze bizánci források (pl. Bíborbanszületett Konsztantinosz) szerint „Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt…”

Ezer év távlatában talán nem meglepő, hogy életét meglehetős bizonytalanság övezi, s a különböző források alapján ellentmondásokat találhatunk, az azonban bizonyosnak tűnik, hogy a honfoglalásban fontos szerepet töltött be.

Persze már a nevének jelentése is tucatnyi értelmezést kapott, de az igazságot talán soha nem fogjuk megtudni.

A honfoglaláskor középkorú lehetett, hiszen egyik fia, Liüntika már önálló hadsereget vezetett, s Árpád még apja (Álmos) életében a törzsszövetség vezetőjévé vált, nagyfejedelem lett. Ezt egy 948 körül Bizáncban járt magyar küldöttségtől tudjuk, amelyet Bulcsú harka vezetett. A küldöttség tagja volt Árpád egyik dédunokája, Termecsü (Tormás, Tarmacsu, Termacsu) is, aki szerint Árpád 55 évvel korábban lett nagyfejedelem, vagyis 893 körül.

Azt is a bizánci források írták le, hogy a kagán kezdeményezésére először Levedi lett volna a vezér, de ő nem fogadta el, s Álmost vagy Árpádot javasolta. A kagán végül Árpádot választotta az eszessége, tudása és (relatíve) fiatalsága miatt, így őt emelték pajzsra, kazár szokás szerint, mint a türkök nagyfejedelmét. Mások szerint Álmos mondatta le Levedit, s Árpád vette át Levedi helyét, így ő kende lett, míg Álmos gyula maradt.

Megint mások szerint gyula volt, majd Kurszán kende Fischa menti meggyilkolása után magához ragadta annak tisztségét is, így jött létre a 'fejedelem' tisztség, a gyula szerepe pedig csökkent. Kristó Gyula szerint Árpád kende volt, így inkább a politikai vezető szerepét kapta, a harcokban kevéssé vett részt.

Georgiosz Hamartolosz krónikája szerint 893-ban Nikétasz Szklérosz, a bizánci császár követe Árpáddal és Kurszánnal tárgyalt az Al-Dunánál egy bolgárok elleni hadi szövetségről. Ennek eredményeképpen egy magyar sereg átkelt a Dunán a bizánciak hajóin a bolgárok ellen. A krónika szerint a sereget Árpád egyik fia, Liütinka vezette. Eközben az Etelközben maradt magyar törzsek egyre gyakrabban tettek 'kirándulásokat' a Kárpát-medencébe. Ezeket a 'kirándulásokat' Árpád és/vagy Kurszán vezette, ők ketten lehettek a kende és gyula, de hogy melyik volt az egyik és a másik, azt nem igazán tudni.

894-ben Árpád szerződést kötött a morvák fejedelmével, Szvatoplukkal, amely szerint a morvák és magyarok kiűzik Pannóniából a keleti frankokat. Ennek a szerződésnek az alapján keletkezett a fehér ló mondája, hiszen Szvatopluk halála után a magyar törzsek megszállták a Felső-Tisza vidéket, Árpád seregei pedig 895-ben a Vereckei-hágón keresztül eljutottak az Alföldre is.

Árpád egy évvel korábban megtámadta Simeon bolgár cár birodalmát, s a sorozatos győzelmek miatt az Al-Duna vidéke magyar fennhatóság alá került. Közben azonban a bolgárok szövetkeztek a besenyőkkel, akik az Etelközben maradt magyar szálláshelyeket támadták meg.

Ezután következett a nagyon véres Déli-Bug menti csata, amelyben a magyarok súlyos vereséget szenvedtek, s amelynek következtében a mai Erdély területére menekültek, ahol le is telepedtek. Mivel Etelközt elfoglalták a besenyők, így az ott élők is Erdélybe kényszerültek menekülni, ahol csak gyenge (korábban általuk meggyengített) bolgár helyőrségekkel találkoztak, s legyőzve őket, egészen a Tisza vonaláig magyarrá vált a földterület.

Miután Árpád a sorozatos csatákkal egészen a Tisza vonaláig elfoglalta a területeket, s megszilárdította a pozícióit, 899. márciusában Arnulf keleti frank király küldött hozzá követséget. Arra kérte Árpádot, hogy segítsen neki győzni Itáliában, s akkor megkapja Pannónia vagyis a Dunántúl területét. Árpád seregei legyőzték I. Berengár seregeit, majd Lombardiából hazatérve elfoglalták a Dunántúlt, de a morvák megtámadták a hadjáratból hazatérő sereget.

Árpád seregei azonban legyőzték a morvákat és büntetésből a nyitrai területeiket is elvették, így 900 őszére az egész Kárpát-medence magyar fennhatóság alá került, s a 'honfoglalás' befejeződött.

Közben Álmos nem lépett, nem léphetett Pannóniába, s tisztázatlan körülmények között meghalt. Egyes magyarázatok szerint feláldozták a nép és az új haza érdekében az idős uralkodót, mások szerint egyszerűen meggyilkolták, s a gyilkosa akár a fia, Árpád is lehetett - amely persze így nem zárja ki a 'áldozati bárány' szerepét. Ez kissé hasonlít Mózes szerepére, aki elvezeti népét az 'ígéret földjére', ahová azonban ő nem léphet be. Egyes források alapján Árpádot Ungvár környékén nevezték ki a magyarok vezérévé, vagyis valóban a Vereckei-hágónál.

Árpád szállása Kelet-Magyarországon, a Felső-Tisza vidékén lehetett. A nyugati források szinte csak Kurszánról tudnak, a bizánci források pedig úgy írnak Magyarországról, mintha csak a Tiszántúlból állna.

A magyarság életmódja ekkortájt félnomád volt, vagyis tél-nyári legelőmódot használtak, amelynek során Árpád és fiai egy-egy folyó mentén vándoroltak a téli és nyári szállások között. Más források szerint Árpád téli szállás a mai Pécs részét képező Árpádvárosban volt, míg a nyári szállás a Csepel-szigeten. A fiai valószínű szállása is ismert, amely szerint Zolta a mai Solt környékén, Jelek a mai Üllő környékén, Tarkacsu a mai Tarrós mellett, Jutas pedig a Veszprém részét képező Jutaspuszta területén élt nyaranta. Árpád vezetőtársa, Kurszán pedig télen Aquincumban, nyáron a Csallóközben élt.

Árpád szerepe akkor változhatott meg, amikor Kurszánt 904-ben megölték a bajorok egy lakoma során, s ő egyesítette a két tisztséget - a kendét és gyulát, így létrejött a nagyfejedelmi cím. Kurszánt egyes források alapján IV. Gyermek Lajos keleti frank uralkodó hívta meg 904 nyarán egy tárgyalásra a Fischa folyó mellé, amelyen mindannyiukat orvul megölték. Kurszán halála után a családtagok Kartalra változtatták a nevüket.

Maga Árpád 907 körül hunyt el, Anonymus szerint éppen 907-ben, amely a pozsonyi csatának az éve volt, amikor a magyar seregek komoly győzelmet arattak a keleti frank és bajor seregek ellen. Talán ez volt az 'igazi' honfoglalás, hiszen megvédték az első komoly betolakodó seregtől.

Lehetséges, hogy Árpád (aki ekkortájt 60 éves lehetett) a csatában hunyt el, ahogyan az is, hogy éppen Árpád halálának a híre miatt támadtak a frankok. Ahogyan Anonymus írta a Gesta Hungarorumban „Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet fejérnek hívnak.”

Anonymus szerint a kereszténység felvétele után a magyarok Óbudán egy templomot emeltek Árpád sírja fölé, amelyet aztán Fehéregyházának neveztek el, később Mátyás uralkodása alatt egy pálos kolostort emeltek a templom mellé, de az idők során a fejedelem sírja eltűnt.

A Képes Krónika szerint Árpád a hun Attila leszármazottja, Csaba szépunokája, Ügyek dédunokája, Előd unokája, Anonymus szerint azonban Ügyek és Emese unokája - ami biztosnak tűnik, hogy Álmos fia.

Árpád feleségének a neve kérdéses, egyes helyeken Abacil néven ismert, azonban öt fiának a neve fennmaradt - s Biborbanszületett Konsztantinosz tollából származnak a nevek, amelyek azonban két formában is megjelennek. Az öt fiú neve: Liüntika/Levente, Tarkacsu/Tarhos, Jelek/Üllő, Jutocsa/Jutas és Zolta/Solt. A szálláshelyeknél négy fiának ismert a szálláshelye, lehetséges, hogy Liüntika fiatalon elhunyt egy csatában. Biztosan voltak egyéb gyermekei is, de csak az említett öt fia neve ismert.

Az, hogy a legfiatalabb fia követte azonban, azt is feltételezi, hogy idősebb fiai a pozsonyi csatában eshettek el.

djp