A XIX. század francia történelme telis-tele van korszakalkotó figurákkal, zsenikkel, forradalmárokkal és világhírű tudósokkal. Sokuk neve közismert, de akadnak közöttük kevésbé ismertek is - akik azonban ugyanúgy fontos szerepet játszottak a korban - ahogyan Gustave Flourens is. (a fotón Gustave Flourens)

Gustave Flourens francia tudós és forradalmár 1838. augusztus 4-én született Párizsban és rövid élete alatt is sikerült komoly hírnevet szereznie, mint aki harcolt a lengyel felkelésben (1863-64) és a krétai felkelésben (1866-67) is, támogatta az ír nacionalistákat és aktív volt a francia politikában is. Rövid életéből éveket töltött száműzetésben Viktória királynő Angliájában és Lipót király Belgiumában, s ő számított Verne nagy sikerű műve (Húszezer mérföld a tenger alatt) főszereplőjének (Nemo kapitány) a mintájául.

Édesapja a híres fiziológus, Marie-Jean-Pierre Flourens volt, aki elismert szaktekintélynek számított és professzor volt a Collège de France-nál. Gustave is tudományos pályán kezdte a tevékenységét és olyan ismert műveket írt, mint Histoire de l'homme (1863; „Az ember története”), a Ce qui est possible (1864; „Mi lehetséges”) vagy a Science de l'homme (1865; „A humán tudomány"). Egy 1863. november 7-én kelt miniszteri engedéllyel, pár nappal később édesapja nevében az emberiség történetéről tartott egy előadást, amelyben Darwin nem sokkal korábban megjelent elméletét is elemezte, ezzel számtalan ellenséget szerezve a bonapartisták és a papság világában. Olyannyira, hogy megakadályozták a további előadások tartását. Gustave-ot ez nagyon zavarta, s lázadó vére külföldre hajtotta

Nem teljesen tisztázott, hogy részt vett-e a lengyel felkelésben (1863-64), de ha járt is ott, csak nagyon rövid ideig tartott, majd 1864 decemberében újra távozott Franciaországból, s két hónapos londoni tartózkodás után Brüsszelben telepedett le.

1865 decembere és 1866 márciusa között Görögországban és Törökországban járt, többek között Konstantinápolyban, amely lenyűgözte. Két hónappal távozása után, májusban kitört a krétai forradalom, így  rövid hezitálás után Flourens november 14-én újra hajóra szállt, s hat nappal később négyszáz görög és negyven külföldi önkéntes társaságában partra szállt Krétán. Fél évig (1866 november és 1867 májusa között) harcolt a lázadók mellett, majd 1868 áprilisa és májusa között újra visszatért. Talán nem véletlen, hogy Nemo kapitány éppen ebben az időben nyújtott segítséget a harcoló krétaiaknak, s az üzenetet is (feltehetően) görögül írta az aranyrudakat tartalmazó ládára. (a fotón Marie-Jean-Pierre Flourens)

Flourens hazatérésének oka édesapja (Marie-Jean-Pierre Flourens) súlyos betegsége volt, amelynek következtében 1867. december 6-án el is hunyt. Gustave szerette volna apja helyét elfoglalni a Collège de France-n, ezért levelet intézet a császárhoz ennek érdekében (amely abban az időben szokásos eljárás volt, édesapja is így került a Collège de France-ba még Cuvier javaslatára). A császár válaszában megírta, hogy nincs kompetenciája a kérdésben, s továbbította kérését a közoktatási miniszterhez, aki viszont elutasította a kérést. Flourens 1868 április 16-án visszaindult Krétára, s ott nagyon tisztelték a visszatérése miatt. Krétai állampolgárságot kapott és a forradalmi nemzetgyűlés tagja lett. Májusban elhagyta Krétát, majd a görög hatóságok (francia nyomásra) május 29-én az ország elhagyására is kényszerítették és megfigyelés alá vonták. Franciaországba toloncolták, de amint Marseille-be ért és elengedték, azonnal visszahajózott Görögországba, de amikor már látta, hogy tulajdonképpen már semmit nem tud elérni, Olaszországba távozott.

Nápolyban egy cikk miatt rövid időre bebörtönözték, majd 1868 végén innen is menekülnie kellett, így újra hazatért Franciaországba, ahol (személyes sértettsége okán is) nagy hévvel szállt bele a hazai politikába a republikánusok pártján a császár ellen.

1869 márciusában letartóztatták és három hónap börtönre ítélték. Éppen ekkor jelent meg a Húszezer mérföld a tenger alatt első része, s Verne számtalan publikációban és politikai cikkben találkozhatott Flourens nevével. A címszereplő alakját feltehetően jelentősen formálta Flourens személye.

A börtön megakadályozta, hogy Flourens részt vegyen az 1869 májusi választásokon, de szabadulása után még hevesebben vett részt a császár elleni küzdelemben. Ennek eredményeképpen 1869 augusztus 5-én párbajt vívott Paul de Cassagnac fanatikus bonapartista jobboldali újságíróval, s majdnem életét vesztette.

Gyógyulása alatt részt vett egy befolyásos baloldali hetilap (Marseillaise) szerkesztésében, s 1870. február 7-én megpróbált egy forradalmat szervezni (megszervezte a "barikádok éjszakáját" Párizsban), de kudarcot vallott. Megvádolták egy III. Napóleon elleni merénylet szervezésével, így újra menekülnie kellett. Fourens előbb Hollandiába, majd ismét Angliába menekült, ahol megismerkedett Karl Marx-szal és feleségével, s onnan csak a császárság bukása után tért haza. Távollétében, 1870 augusztusában hat év börtönre ítélték. (a kép - Alexander Cabanel: III. Napóleon - 1865)

III. Napóleon bukása vagyis 1870 szeptember 4. után visszatért Párizsba, de kormány elleni tevekénységeiért (az 1870. október 31-i zavargás egyik fő szervezője volt) újra fogságba került Créteilben december 7-én. 1871. január 21-én éjjel szabadították ki a Nemzeti Gárda tagjai, barátja, Amilcare Cipriani vezetésével.

1871-ben a Thiers irányította forradalmi kormány aláírta a fegyverszünetet a poroszokkal, elfogadva Elzász-Lotharingia elvesztését és a hatalmas kárpótlás fizetését a győztes Németország számára. A párizsi lakosság dühösen reagált a megalázó kapitulációra és német győzelmi felvonulásra. Flourens dühös röpiratban támadta a megegyezést, s március 18-án csatlakozott a lakossági felkeléshez, ahol március 26-án beválasztották a Párizsi Kommün tanácsába, s tábornoknak nevezték ki. Kinevezték a Nemzeti Gárda 20. légiójának parancsnokává és a katonai bizottság tagjává is. A felkelés egyik legaktívabb vezetője volt, amikor egy összecsapás után a Chatou és Rueilt elválasztó híd közelében lévő fogadóba menekült. Itt a csendőrök elfogták és lefegyverezték, majd Jean-Marc Démerat csendőr százados (későbbi békebíró) meggyilkolta.

A Párizsi Kommün alatt kulcsszerepet játszott a forradalomban, a 19. kerület küldöttjeként részt vett a forradalom vezetésében és komoly szerepet játszott a háborús feladatok ellátásában. Végül így Karl és Jenny Marx barátja, a kommün tábornokaként halt meg. (a fotó Sarah Bernhardt)

Fiatal kora ellenére kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett, így halála sokakat meglepett. Ismerte a kor híres színésznőjét, Sarah Bernhadtot, aki naplójában is megemlékezett a haláláról, sőt Victor Hugo is azt írta a naplójába "Flourens-t megölték. Nagyon bátor és kissé őrült volt. Sajnálom a halálát."

... jövő szerdán újra találkozhatunk!

 A történelmi utazás elkezdődött, s remélem akad majd itt némi érdekes olvasnivaló is.
A képek forrása a Wikipedia Common és a Pinterest.

DJP

 Ha tetszett a poszt, akkor kövesd a blogot  és a Face-csoportot - Pinterest-fiókot - Twitter-fiókot!

 Források: 

 https://en.wikipedia.org/wiki/Gustave_Flourens

https://www.britannica.com/biography/Gustave-Flourens

https://www.researchgate.net/publication/41119056_Jules_Verne's_Captain_Nemo_and_French_Revolutionary_Gustave_FlourensA_Hidden_Character_Model

https://ejournals.epublishing.ekt.gr/index.php/historicalReview/article/view/3951/3741

https://www.contreculture.org/AT_Flourens.html

https://maitron.fr/spip.php?article24621