A magyar trónon összesen két nő ült uralkodóként, s mindkettő Mária volt.
I. Mária, Nagy Lajos lányaként került a trónra, két alkalommal is, majd párszáz év múlva következett Mária Terézia. Persze ezt nem volt egyszerű feladat elérnie apjának, VI. Károly német-római császárnak.
Az akkor még osztrák főherceg Károly, 1708. augusztus 1-én vette feleségül Erzsébet Krisztinát a braunschweig–wolfenbütteli herceg leányát, majd szűk három évvel később, a fekete himlőben elhunyt bátyja, I. József helyett magyar és cseh király, később pedig német-római császár lett.
1716-ban megszületett a trónörökös, Lipót János főherceg, aki azonban félévesen meghalt, s ezután a császárnak már csak három lánya született, Mária Terézia, Mária Anna és Mária Amália.
Mária Terézia főhercegnő 1717. május 13-én kora reggel született Bécsben, a Hofburgi palotában Maria Theresia Walburga Amalia Christina néven.
A kislány egész gyermekkora úgy telt el, hogy a császári pár bízott abban, hogy születik még fiú örökös, így rá nem tekintettek potenciális örökösként. Ekkortájt azonban már egyre több országban elismerték a nőági örökösödést, így a császár 1713-ban megalkotta a Pragmatica Sanctiot arra az esetre, ha mégis fiú örökös nélkül hunyna el. Persze ez sem volt minden előzmény nélküli, mert 1703-ban I. Lipót fiaival megállapodott a birodalom öröklési rendjéről, s a titkos szerződésben külön szakasz foglalkozott a férfiág kihalása esetén történő eseményekről.
A főhercegnők a kor szokásos nevelését kapták, így történelmet, matematikát tanultak az idegen nyelvek (latin, olasz, spanyol, francia) mellett, valamint vadásztak, táncoltak és célba lőttek.
A Pragmatica Sanctio kimondta a Habsburg-birodalom feloszthatatlanságát és törvényesítette a nőági örökösödést, a nagyhatalmak jelentős része pedig el is ismerte ezt nemzetközi szerződésekben.
Ennek ellenére Károly halála után elindult az osztrák örökösödési háború, amelynek során II. Frigyes porosz király hadüzenet nélkül rátámadt a birodalomra, majd bekapcsolódott Franciaország, Bajorország és Szászország is. A harc közben elvesztették Sziléziát, amely Poroszországhoz került.
Közben Károly 1740-ben meghalt, így Mária Terézia az egyik leghosszabb ideig magyar és cseh uralkodó lett.
Ekkor már boldog feleség volt, hiszen 1736. február 12-én Bécsben feleségül ment Lotaringiai Ferenc István 
herceghez, akivel gyermekkoruktól ismerték egymást. Előbb nagyon jó barátok voltak, majd szerelemmé változott a kapcsolat, így a korban szokatlan módon szerelmi házasságot kötöttek.
Ebből a házasságból összesen tizenhat gyermek született, tizenegy lány és öt fiú.
A gyerekek közül többen kisgyermekkorban meghaltak, volt aki súlyos betegséggel küzdött, másokat a himlő vitt el vagy csúfított el, de többen boldogtalan házasságban éltek, sőt legkisebb lányát lefejezték.
Első gyermekük, Mária Erzsébet Amália alig háromévesen meghalt, míg második gyermeküknek Mária Anna Jozefának komoly mozgásszervi betegsége volt, amely miatt később kolostorba is vonult. A harmadik gyermekük, Mária Karolina Ernesztina szintén elhunyt alig egyévesen.
A negyedik gyermekük végre fiú lett, aki később II. József néven német-római császár és többek között magyar király is lett. Ő 1741 tavaszán született, miközben egyre másra érték a vereségek az osztrák csapatokat. A vereségek következtében 1741. szeptember 11-én a pozsonyi magyar országgyűléshez fordult segítségért. A krónikák szerint a csecsemő Józseffel a kezében, de valójában a pár hónapos csecsemő ekkor még nem volt városban, így egyedül szólt a nemesekhez.
A Habsburgokat 1707-ben még trónfosztó magyarokhoz nagyon szívhez szőlő beszéd kellett, s a fiatal királynő sikeresen próbálkozott.
Minderre nagy szükség is volt, mert apja halála után Bajorország azonnal bejelentkezett a Habsburg-örökségért, majd egy 1617-es családi szerződés alapján a spanyol király is előkerült. A franciák vártak az elismeréssel, de a szászok és poroszok is bejelentkeztek.
Az osztrák örökösödési háború kirobbanásakor a francia-porosz csapatok mellett várható volt a spanyol, bajor és szász csapatok csatlakozása is. A fiatal magyar királynőnek tehát nagyon nagy szüksége volt a magyar segítségre.
Ebben segítette, hogy az 1722-23-as országgyűlésen a magyar rendek elismerték a nőági örökösödést, de egy dolog az elmélet és egy másik a gyakorlat.
Mária Terézia koronázására 1740 június 25-én került sor, s ezzel a jogi aktussal már számíthatott a magyarok segítségére.
„Mindenkitől elhagyatva, egyedül a magyarok hűségéhez és régóta ismert áldozatkészségéhez folyamodunk. Személyünk, gyermekeink, koronánk és a birodalom végső veszedelmében kérjük a rendek haladéktalan segítségét” – mondta latinul.
A fiatal királynő mindenesetre hatásos beszédet mondott, mert a magyar rendek egyhangúlag támogatták törekvéseit és néhány kedvezményért cserébe kiállítottak 11 huszárezredet (közel 35 ezer katonát). "Vitam et sanguinem pro rege nostro!", azaz „Életünket és vérünket királyunkért!” mondás mellett azért a rosszmájuák megjegyzeték, hogy "de a zabunkat nem."
A kedvezmények között volt a nemesi földbirtokok adómentessége és a magyar nyelvű vezénylés a hadseregben.
A magyar sereg nagyon sokat segített a fiatal királynőnek, amelyet már 1742 januárjában is láthatott a világ, amikor alig két nappal VII. Károly megkoronázása után elfoglalták Münchent, amelyre egész Európa felkapta a fejét.
Azt, hogy ez mélyen bevésődött Mária Terézia emlékeibe az is mutat, hogy három évtizeddel később is így írt a magyar nemzetről: „Neki köszönhetem helyemet elődeim trónján; harmincéves uralkodásom alatt a legnagyobb odaadást tanúsította irányomban és hatékonyan támogatott céljaim megvalósításában.”
Mindezt jól mutatja az is, hogy szinte mindent megpróbált, hogy a Szent Jobb Raguzából visszakerüljön Budára, amely hosszú tárgyalások eredményeképpen 1771. június 21.én meg is történt - de az egy másik történet.
A magyar támogatásnak köszönhetően ezután Anglia és Hollandia is valódi segítséget nyújtott, ráadásul 1745-ben meghalt Károly Albert német-római császár, az egyik legfontosabb ellenfél, s Mária Terézia férje lett az új császár I. Ferenc néven.
Így ha ő maga nem is lehetett német-római császár, lévén nő, a férjéből azért császár lett. A valóságban azonban ő irányított, ahogyan Viktória is jó száz évvel később Angliában, a férje pedig afféle személyi titkár volt. Mária Terézia pedig kiváló érzékkel találta meg a tökéletes embereket a különböző posztokra.
Persze mindezek mellett családanya is volt, aki tizenhat gyermekével is alapvetően befolyásolta a kontinens életét. Az ő legkisebb lánya volt a kivégzett francia királyné, Mária Antoinette vagyis Mária Antónia is.
