Miközben Magyarországon Mária és Luxemburgi Zsigmond uralkodott, Nápolyban 1390. május 29-én trónra került III. Károly fia, László. 

Apja, II. Károly néven egy nagyon rövid ideig magyar király is volt, mikor Máriát lemondatta. Mária anyja azonban meggyilkoltatta, így Mária ülhetett vissza a trónra, majd férjével, Luxemburgi Zsigmonddal együtt uralkodott.

László apja meggyilkolása után önmagát tartotta a magyar trón örökösének, de előbb még a nápolyi trónt kellett megszereznie. Még tízéves sem volt, így anyja, Anjou Margit segítségével fordultak VI. Orbán pápához, s minden esélyük megvolt a támogatására. A trón másik jelöltje, az ugyancsak kiskorú, francia Anjou hercegi házból származó Lajos ugyanis az ellenpápa, VII. Kelemen jelöltje volt.

Az évekig tartó csatározásoknak Orbán pápa halála vetett véget, ugyanis a helyére kerülő IX. Bonifác a már majdnem tizennégyéves fiút 1390. május 29-én megkoronázta Gaetában.

A koronázás után ellenlábasa Nápolyba indult, s sokan támogatták is, majd merényletet kíséreltek meg László ellen. A pápa határozott kiállása azonban sokakat László mellé állított, így Lajost fokozatosan kiszorították a királyság területéről.

A pápa Lászlót annyira támogatta, hogy még a hadjáratok költségének egy jelentős részét is állta, a másik felét pedig a király a felesége hozományából fizette.

Közben azonban az apósa meghalt, s László elérte a pápánál a házassága felbontását, de az új feleségének személyéhez a pápa nem járulhatott hozzá, hiszen Bajazid szultán egyik lányát akarta elvenni.

Közben Magyarországon egy lovasbalesetben elhunyt az állapotos Mária, így megnyílt az út számára a magyar trónra is - legalábbis így vélte, hiszen Zsigmond csak a felesége révén uralkodhatott.

Szerencsétlenségére Velence nem akarta, hogy az Adriai-tenger mindkét partján ugyanaz a személy uralkodjon, így Zsigmondot támogatta. A másik problémát a pápa okozta, mivel Zsigmond is Bonifác álhatatos hívének számított, ráadásul rajta keresztül a bátyjára, a császári trónra készülő Vencelre is volt hatása a pápának.

Végül azonban 1402 tavaszán Rupert lett a császár, így a pápa már augusztusban tárgyalni kezdett László magyarországi híveivel. Ez aztán megmutatkozott a következő év januárjában püspöki székbe került Upori István kinevezésével is, hiszen ő is László híve volt. Ezután a veszprémi püspök kinevezése is hasonló lett, majd áprilisban eltávolította a Zsigmond hívének számító spalatói érseket, akit egy nápolyi származásúval pótolt.

Közben mások próbálták László testvérét, Johannát és Zsigmondot házasságba kötni, de Mária húgának, a szintén elhunyt (később szentté avatott) lengyel királynő Hedvignek a férje, Jagelló Ulászló is felmerült, mint magyar király. S akkor még nem beszéltünk Hedvig korábbi jegyeséről, Habsburg Vilmos osztrák hercegről. Vilmos egyébként László szövetségese volt.

Zsigmond dolgát az sem könnyítette meg, hogy 1401 áprilisában a magyar főurak fogságba vetették, de László hívei még nem voltak elég erősek, így végül augusztusban kiszabadult. Zsigmond Csehországba ment egy időre, az ország egy jelentős része pedig már Lászlót várta a trónra, sőt többen már hűségesküt is tettek neki.

Közben Zsigmond IV. Albert osztrák herceggel kötött szerződést, amelynek révén a herceg szintén Albert nevű fia később magyar király lett - igaz csak egy rövid időre, de unokája szintén a magyar trónra került.

A két párt között már összecsapások is voltak, s 1403 április végére a pápa már nyiltan László mellett állt ki - sőt átengedte neki a Nápolyi Királyságból származó egyházi tizedet a harc finanszírozására. Gályák tucatjai érkeztek László támogatására, majd megérkezett Zárába László és Johanna is.

1403 július 24-én Zsigmond és László hívei Pozsony környékén össze is csaptak.

Lászlót eközben, 1403. augusztus 5-én Zárában, a Szent Krizogon-templomban a pápai legátus által megáldott alkalmi koronával Magyarország királyává koronázták  feltehetően az esztergomi érsek, de jelen volt a kalocsai érsek, több püspök és az időközben leváltott magyar nádor is.

A koronázás után elindult a hívei által tartott Győr segítésére, de a Pápoc melletti csatában Zsigmond hívei szinte teljesen megsemmisítették a magyar-olasz sereget, s a felszerelésük is zsákmányul esett. Zsigmond győzött.

A harc még hónapokig tartott, de László Zárába vonult vissza, majd amikor tapasztalva a hívei pálfordulását, a pápai legátussal együtt visszatért Rómába. Több főpap is követte, mások pedig Lengyelországba menekültek.

Ezzel László próbálkozásai tulajdonképpen véget is értek a magyar trónt megszerzésére, ezek után Itália egyesítését tűzte ki célul, míg 1414. augusztus 6-án el nem hunyt - alig 38 évesen - feltehetően mérgezésben.

Utódja nővére, Johanna lett, aki szintén viselte a Magyarország királya címét, de ez csak szimbolikus volt.

djp