Éppen 515 éve született a Jagelló-ház utolsó magyar uralkodója, aki apja halála után II. Lajos néven lépett a magyar trónra, s a mohácsi csatában életét vesztette.
Az első Jagelló-uralkodó, akinek bármilyen köze is lehetett a magyarokhoz, a II. Ulászló néven a lengyel trónra lépő litván nagyfejedelem volt, aki feleségül vette Nagy Lajos magyar és lengyel király lányát, Hedviget. Így a magyarok és Jagellók kapcsolata I. (Nagy) Lajossal kezdődött, s II. Lajossal végződött.
Sajnos Hedvig nagyon fiatalon elhunyt, a szülés utáni gyermekágyi lázban, s elhunyt a kislánya is. Férje még háromszor megnősült, s a negyedik feleségétől végre fiai is születtek, akik közül a legnagyobb lett az első Jagelló a magyar trónon, I. Ulászló király. Ő, ugyanúgy 
húszévesen és ugyanúgy egy csatában vesztette életét, mint az utolsó Jagelló a magyar trónon, II. Lajos. De ne szaladjunk ennyire előre.
Az utolsó Jagelló királyunk 1506. július 1-én született Budán. Apja II. Ulászló, a köznép által csak Dobzse Lászlónak nevezett király volt, aki Mátyás halála után került a magyar trónra. Édesanyja Candale-i Anna francia grófnő volt, aki majdnem három évtizeddel volt fiatalabb, mint férje. Személye azért is volt fontos a királynak, mert IV. Béla magyar király leszármazottja volt.
Lajos, második gyermekként született, három évvel nővére, Anna után. Míg azonban Anna életerős csecsemő volt, s édesanyja is egészségesen került ki a szülés viszontagságaiból, a második gyermek esetében ez nem így volt. Már a várandósság sem volt problémamentes, hiszen a királyné annyira gyenge volt fizikailag, hogy gyakran kényszerült ágyban maradni.
A kisfiú koraszülött volt, s csak a korabeli orvosok zsenialitásának köszönhetően maradhatott életben. Készítettek a számára egy középkori inkubátort, amelynek segítségével stabilan tudták tartani a hőmérsékletét. Ezt disznók felhasított gyomrából készítették.
Nem csak az ő élete volt azonban veszélyben, hiszen a születése után néhány héttel, Hedvighez hasonlóan az ő édesanyja is elhunyt gyermekágyi lázban.
A kezdeti nehézségek után a kisfiú megerősödött és értelmes, érdeklődő gyermek lett. Apja igyekezett mindent biztostani a fia számára, így már fiatalon is hat nyelven (magyarul, latinul, csehül, lengyelül, németül, franciául és olaszul) beszélt folyamatosan, de megtanulta a fegyverforgatás művészetét is. Nem csak kiváló vívó vált belőle, hanem kitűnő táncos is volt, aki szerette a vadászatokat és lakomákat is egyaránt.
Idősödő apja (a hiedelemmel ellentétben egyáltalán nem félkegyelmű Dobzse László) még életében biztosítani akarta fia számára a trónokat, ezért 1508. június 4-én magyar királlyá koronáztatta, majd 1509. május 11-én cseh királlyá koronáztatta.
Ekkor már az ő egészsége sem volt jó, hiszen 1504-ben valószínűleg agyvérzést kapott, amelynek révén állapota egyre romlott, s az utolsó években egyre inkább Szapolyai János, Bakócz Tamás, Perényi Imre és Szathmári György kormányzott helyette. Ekkor (még Lajos születése előtt) merült a gondolat Szapolyai János feleségében, Hedvig tescheni hercegnőben, hogy Szapolyai fia feleségül vehetné Annát, így trónra léphetne. Ekkortájt határozták el a magyar főurak azt is, hogy a magyar király csak magyar lehet. Ulászló azonban jobban lett és hamarosan megszületett Lajos is, akit végül szó nélkül elfogadtak törvényes örökösnek.
A hangsúly persze a végül szón van, mert Ulászló, aki nem akart nyíltan szembeszállni Szapolyaival, megkereste Miksa császárt és házassági 
egyezséget kötött vele. Miksa unokája, Ferdinánd feleségül veszi Anna nevű lányát, míg Máriát (Ferdinánd húgát) a király esetlegesen születendő fia veszi feleségül. Szapolyai fia így kiesett a listáról, a meg sem született fiúnak pedig már menyasszonya is volt. Miksa komolyan vehette az egyezséget, mert hivatalosan meg is támadta az országot, s Ulászló nagyon meg is védte azt.
Jól láthatták a magyar nemesek, hogy csak Ulászlóban bízhatnak. Nemsokára megszületetett a várva várt fiú, s nagy volt az öröm, ahogyan a bánat is, amikor pár hét múlva a királyné elhunyt.
1515-ben a dupla eljegyzés megerősítésre került, amikor Miksa császár Lajost a fiának fogadta. Lajos tehát Mária férje lesz, míg Annát Ferdinánd vagy Károly herceg veszi feleségül. Ha egy év alatt egyikük sem jegyezné el, akkor maga a császár veszi feleségül. A bánatpénz (ha még sincs házasság) 300.000 arany volt, s minden hercegnő részére 200.000 arany jegyajándékot állapítottak meg. Ezt nem egy összegben, hanem évente 25.000 arany járadék formájában kapták meg egy erre a célra lekötött birtok jövedelméből.
Ennek kihirdetése 1515. július 22-én volt, egy fényes Mária Magdolna napi ünnepség keretében Bécsben.
1516. március 13-án elhunyt II. Ulászló, így Lajos megörökölte a magyar trónt. Az alig tízéves kisfiút az országgyűlés nagykorúsította, de fellángolt a vita, hogy ki kormányozzon helyette. Az egyik párt azt szerette volna, ha a lengyel király és az osztrák főherceg lett volna a gyámja, a másik szerint a megoldás egy kormányzóság Szapolyaival az élen. Végül kiegyeztek, s a királyt nagykorúnak tekintették, de az ügyeket egy királyi tanács intézte helyette. Ebben 28 tag volt - hat főpap, hat országnagy és két csoportban 16 köznemes. Őket évente újraválasztották.
A fiatal király magas, nyúlánk termetű volt, szép arcvonásokkal, s akár testi, akár szellemi fejlettségben megelőzte kortársait.
Három évvel később meghalt I. Miksa császár, s Werbőczy István nádor megpróbálta Lajost német-római császárrá választatni, hiszen fogadott fia volt, az elhunyt császárnak. Ez persze nem sikerült, s végül V. Károly került a császári trónra.
Eközben 1521-ben elesett Nándorfehérvár, s a török egyre nagyobb fenyegetést jelentett az országra.
A fiatal király házassági terveket fontolgatott, így 1522. január 13-án a frissen megválasztott V. Károly húgát (Máriát) végre feleségül vette, ha már egyébként eljegyezték vele. Lajos és Mária a tényleges házasságkötéskor 16 illetve 17 éves volt, s a fiatalok hamarosan egymásba szerettek. Őket leginkább a szórakozás különböző formái érdekelték, leginkább az udvari mulatságok. Lajos nem volt egy igazi mintakép, hiszen felrótták neki, hogy súlyosan költekezik és kamarásai előtt meztelenül mutatkozik, emiatt tekintélye egyre csökkent az országban.
A fiatal király 1523. május 4-re egy országgyűlést hívott össze Budára, ahol leváltotta Báthorit a nádori méltóságról. Ezzel újra felkavarta az indulatokat, de az ország figyelme hamarosan a hadjáratra készülődő törökök felé fordult. Lajos, akit igazi lovagkirályként neveltek, bátran indult a harcba.
A fiatal király különösebb élettapasztalat nélkül kezdett bele a mohácsi csatába a jelentős túlerőben lévő törökkel szemben 1526. augusztus 29-én. A vesztes csata után menekülőre fogta, majd a súlyos páncéljának fogságában belefulladt a Csele-patakba.
A magyar trón fontosságát jól mutatja, hogy rövid időn belül ketten is jelentkeztek a magyar trónért, Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg és Szapolyai János erdélyi vajda. A helyzet kuszaságát jól mutatja, hogy mindkettőjüket királlyá koronázták.
II. Lajosnak nem maradtak törvényes gyermekei, de egyes források alapján egy Wass Angelika nevű komornától született egy Wass János (vagy Lanthos János) nevű fia, akit a pozsonyi kamara rendszeresen támogatott, mint "II. Lajos természetes fiát". Népes család maradt utána, így II. Lajos halálával valójában nem halt ki a Jagelló-család Magyarországon.
