Wigner Jenő, a huszadik század egyik legkiemelkedőbb tudósa volt, aki nem csupán a fizikában, hanem a matematika és a filozófia terén is maradandó nyomot hagyott. 1902. november 17-én született Budapesten, és éppen harminc éve, 1995. január 1-jén hunyt el tüdőgyulladásban Princetonban, az Egyesült Államokban. 

Pályája során meghatározó szerepet játszott a kvantummechanika fejlődésében, a magfizika területén, valamint az atomenergia alkalmazásában. Munkásságáért 1963-ban fizikai Nobel-díjjal tüntették ki, majd 1972-ben az elméleti fizikai eredményeiért Albert Einstein-díjat is kapott.

Wigner egy budapesti, középosztálybeli, jómódú zsidó családba született, ahol a tanulás és a műveltség központi szerepet töltött be. Fiatal korában rendkívül érdeklődő volt a természettudományok iránt, különösen a matematika és a fizika területén. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult, ahol a híres Rátz tanár úr oktatta matematikára, aki számos későbbi világhírű tudós tanára is volt.

A fiatal Wigner a Műegyetemen kezdte meg tanulmányait, majd a berlini Technische Hochschule-ra ment, ahol olyan neves tudósokkal találkozott, mint Albert Einstein vagy Max Planck. Berlinben kezdett foglalkozni a kvantummechanikával, amely végül pályája központi eleme lett.

Wigner Jenő a magyar származású tudósok azon közösségéhez tartozott, akiket gyakran "marslakóknak" neveznek. Ez a humoros elnevezés eredetileg Szilárd Leóhoz, Neumann Jánoshoz, Teller Edéhez és Wignerhez kapcsolódik, akik mindannyian Budapestről származtak, és közösen játszottak meghatározó szerepet a huszadik század közepének tudományos forradalmában. A "marslakó" kifejezés eredete Szilárd Leó egyik tréfájához köthető, amely szerint ezek a tudósok olyan kivételesek, és időnként olyan érthetetlen zsenialitással rendelkeznek, mintha nem is a Földről származnának.

Wigner, Szilárd, Neumann és Teller a matematikai fizika, a nukleáris kutatások és az informatikai áttörések terén is maradandó eredményeket értek el. Különösen fontos volt az Egyesült Államokba emigrált tudósok közötti kölcsönös tisztelet és barátság, s ez a közösség jelentősen hozzájárult a Manhattan-terv sikeréhez, amely az első atombomba kifejlesztését eredményezte.

Wigner Jenő és Neumann János, a modern informatika és matematika egyik legnagyobb alakja, barátságot és szakmai kapcsolatot is ápolt egymással. Mindketten Budapesten nőttek fel, és a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanultak, ahol a kimagasló matematikai oktatás jelentős hatást gyakorolt rájuk. Később az Egyesült Államokban is szorosan együttműködtek, bár a legjobb barátja, talán Szilárd Leó volt. 

Az amerikai Manhattan-terv során is mindketten (Wigner és Neumann) jelentős szerepet játszottak, habár Wigner inkább a reaktortervezésben, míg Neumann a matematikai modellezésben és a lövedékek ballisztikai számításaiban tevékenykedett. Barátságuk és közös gondolkodásmódjuk mély hatást gyakorolt a huszadik századi tudományos fejlődésre. A legegyszerűbben úgy írta le Neumannt, hogy „a legokosabb ember, akit ismertem a Földön.”

Wigner az 1950-es években kidolgozta azokat a számítási módszereket, amelyek segítették a neutronreaktorok tervezését. Ez a munka közvetlen hatással volt az atomenergia békés felhasználására, de a nukleáris fegyverek fejlesztésére is. 

1963-ban Wigner Jenő fizikai Nobel-díjat kapott  „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért”. Ez az elismerés azonban nem csupán az õ általa kidolgozott matematikai módszereket díjazta, hanem azt a szellemi gazdagságot is, amelyet a fizika és a filozófia területén hozott létre.

Wigner nem csupán fizikus volt, hanem a tudományfilozófia elismert gondolkodója is. Számos művében vizsgálta a tudomány alapjait, a valóság és a matematika közötti kapcsolatot. Egyik írásában azt a kérdést vetette fel, hogy miért olyan hatékony a matematika a természeti jelenségek leírásában. Ezen elméleti tételei máig inspirációt nyújtanak a tudományfilozófusok és kutatók számára.

Ismert idézetek róla

Neumann János: "Wigner Jenő szimmetriaelvéről azt mondhatjuk, hogy a természettudományok egyik legmélyebb igazságát tárta fel, amely ma is irányt mutat a fizikának."

Teller Ede: "Jenő nem csak fizikus volt; ő volt a szimmetria költője, aki a matematika nyelvén énekelt a világegyetem harmóniájáról."

Szilád Leó: "Ha valaha is elfelejtenénk, hogy mi a tudomány lényege, elég lenne Jenő munkásságára nézni, hogy emlékeztessen minket arra, mit jelent az emberi kíváncsiság és kitartás."

Albert Einstein: "Wigner munkái lenyűgöztek: a matematikai precizitás és a fizikai intuíció találkozása mindig is a legnagyobb csodálatom tárgya volt."

Ismert idézetek Wigner Jenőtől

"A valóság szövetében rejlő szimmetriák a természettudományok legnagyobb csodái közé tartoznak." Ezzel Wigner a természet alapvető törvényeiben megjelenő szimmetriák fontosságára hívta fel a figyelmet.

"A matematika ésszerű hatékonysága valójában egy csoda, amelyet nem tudunk teljesen megmagyarázni." Ez a gondolat a híres esszéjéből származik, amelyben a matematika és a természeti jelenségek közti kapcsolatot elemzi.

"A tudományos gondolkodás alapja a kérdések feltevése és a válaszok keresése, még akkor is, ha ezek a válaszok még több kérdést vetnek fel." Ez az idézet Wigner tudomány iránti elkötelezettségét és a kutatás végtelenségébe vetett hitét tükrözi.

"Az emberiség fejlődése attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek felismerni és alkalmazni a természet alapvető törvényeit." Ez az idézet a tudomány és a technológia fejlődésének jelentőségét hangsúlyozza.

Wigner Jenő hosszú és produktív életet élt, amely során nem csupán tudományos eredményeivel, hanem emberségével és szerénységével is kiemelkedett. 

Az MTA 1999-díjat alapított a tiszteletére a magyar nukleáris energetika és fizika terén nyújtott teljesítmények díjazására, 2001. január 1-én két magyar csillagász (Sárneczky Krisztián és Kiss László)  egy újonnan felfedezett kisbolygót nevezett el róla  (75570 Jenőwigner) és 2012-től az ő nevét viseli a Wigner Fizikai Kutatóközpont.

Tudása, munkája és szellemi hagyatéka mély nyomot hagyott a huszadik századi tudományban, és ma is inspirálja a tudósokat világszerte. Wigner Jenő neve összefonódott a modern fizika legfontosabb fogalmaival, és munkássága méltán helyezte õt a tudomány történetének halhatatlanjai közé.

djp