1457. március 16-án veszített el Magyarország egy fiatal államférfit, akinek apja és öccse is a kor legnagyobb alakjai közé tartozott. Hunyadi Lászlót (a képen) a 17 éves Habsburg-uralkodó, V. László végeztette ki bosszúból, mert előző év novemberében megölte vagy megölette nagybátyját, Cillei Ulrikot.

V. László apja, aki az első Habsburg-uralkodó volt a magyar trónon, még 1439-ben elhunyt vérhasban, s tőle utószülött fia örökölte a koronát.

Bár ez így nem pontos, hiszen közben magyar királlyá választották I. Ulászló lengyel királyt is, aki viszont 1444-ben elhunyt a várnai csatában. Az ő halála után lett "hivatalosan" is magyar király V. László, bár már 1440. május 14-én megkoronázták az ellopott Szent Koronával.

Valójában V. László a német-római császár fogságában nevelkedett, Magyarországon pedig a törökverő Hunyadi János lett a kormányzó. (Hunyadi János a képen)

Hunyadi halála után azonban Cillei Ulrik lett Magyarország főkapitánya, s az ebből származó konfliktus miatt kellett meghalnia 1456. november 9-én.

A király megígérte, hogy nem bosszulja meg nagybátyja halálát és büntetlenséget ígért Hunyadi Lászlónak. (V. László esküje a képen)

Hunyadi László ekkortájt huszonéves volt, hiszen 1431-ben született Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet első gyermekeként, s mikorra öccse, Mátyás megszületett már 12 éves volt. Hamar kitűnt a csatákban, így 1453-tól már pozsonyi gróf, majd horvát-dalmát bán és temesi ispán lett.

Apja, a halálakor Magyarország főkapitánya volt, s ezt a címet akarta örökölni, tovább vinni, Hunyadi László is. Ehelyett lett Cillei Ulrik a főkapitány, aki egyébként is szervezkedett a fiatal Hunyadi ellen. Cillei azonban meghalt, a király pedig büntetlenséget ígért Hunyadi Lászlónak, sőt esküt is tett erre.

Nemsokára azonban Budára rendelte a két Hunyadi-fiút, akik megígérték ugyan apjuknak, hogy együtt soha nem mennek a királyi udvarba, de most mégis megtették Hunyadi László erősködésére, Szilágyi Erzsébet ellenkezése ellenére. (a képen Szilágyi Erzsébet)

Amikor a két fiú 1457. március 14-én megérkezett, a király börtönbe vetette őket, s a királyi tanács elé vitték az ügyet. Nem csak ők kerültek börtönbe, hanem több hívük vagy barátjuk is - többek között Vitéz János váradi püspök, Kanizsai László vagy Rozgonyi Sebestyén. A király nagyon örült a hírnek, hiszen már másnap megírta Ausztriába, Sziléziába és Csehországba is. Az igazat megvallva kicsit örült is a rajta zsarnokoskodó nagybátyja halálának: „Immár – úgymond – többé nincs senki, a ki elém akadályokat gördíthetne, és rajtam uralkodhatnék. Szabadon uralkodó király vagyok!” - mondta. (a lenti képen a fiatal király és a nagybácsi)

A királyi tanács (feltehetően Garai László nádor vezetésével) minden formaságot mellőzve kimondta, hogy Hunyadi Lászlót fővesztésre ítéli gyilkosságért és felségárulásért, ahogyan öccsét, Mátyást is. A király azonban csak László kivégzésébe egyezett bele. Az ítéletet 1457. március 16-án hajtották végre a budai Szent György-téren.

A kivégzés során a hóhér többször is lesújtott áldozatára pallosával, s mivel Hunyadi László a harmadik próbálkozásra sem halt meg, a szokásjog alapján a királynak kegyelmet kellett volna adnia. V. László azonban azt parancsolta, hogy a bakó újra sújtson le, s negyedszerre már nem hibázott.

A fiatal Hunyadi holttestét a budai Mária Magdolna templom Krisztus-teste kápolnájában temették el szerényen és csendesen. (a képen Madarász Viktor: Hunyadi László siratása)

A fiatal király azonban rájött, hogy a kivégzés komoly következményekkel járhat, mert 1457. március 21-én egy királyi oltalomlevél készült a király saját kezű aláírásával, amely az ítéletet meghozók számára nyújtott védelmet. Feltehetően ennek a következménye az is, hogy bár Mátyást is ki akarták végezni, de végül nem tették, hanem előbb Bécsbe, majd Prágába vitték fogolyként.

Amikor azonban néhány hónap múlva, amikor a tizenéves Mátyás király lett, a fivére testét átvitette a gyulafehérvári székesegyházba, ahol édesapjuk is nyugodott. Tudta ő is, hogy Lászlónak nagy szerepe lehetett abban, hogy király lett.

djp