I. Erzsébet halálával kihalt a Tudor-ház, amely összesen hat uralkodót adott Angliának, három férfit és három nőt, s ez utóbbiak a korban rendkívül szokatlan módon egymást váltották a trónon. Mindhárom királynőnek szoros kapcsolata volt a kivégzésekkel, sőt az uralkodói kivégzésekkel.
Jane vagy Johanna, a kilencnapos királynő maga jutott a kivégzés sorsára, amikor I. Mária lett az uralkodó, aki kivégeztette elődjét. Mária fontolóra vette Erzsébet kivégzését is, de végül a halálos ágyán mégis őt nevezte meg utódjának. Erzsébet, aki maga is alig szabadult meg a vérpadtól, három évtizeddel később Stuart Mária, skót királynőt végeztette ki. S minő véletlen, alig két évtizeddel később a kivégzett királynő fiát jelölte ki (igaz titkos tárgyalások útján) uralkodónak. (a képen Stuart Mária búcsúja)
De azért ez nem volt olyan egyszerű, ahogyan ma talán elgondoljuk.
Amikor 1603. március 24-én a Szűz Királynő elhunyt Richmondban nem tett egyértelmű és hivatalos rendelkezést az örökösről. Ettől függetlenül Jakabot úgy kiáltották ki királlyá, hogy semmilyen ellenkezés nem volt, bár az is igaz, hogy ünneplés sem. Maga a király ezt három nappal később tudta meg, s ujjongott a hírtől (már az öröklés miatt).
Korántsem volt biztos abban, hogy minden ilyen gyorsan és rendben megy, amelyről egy 1603 júniusában történt beszélgetés is tanúskodik, amelyen egyik bizalmasával, Lord Kinlossal beszélgetetett. Erről később a lord azt írta hogy „Isteni csoda folytán minden rendben ment”. S maga Jakab is így érezte.
Mi lehetett azonban a szorongás és bizonytalanság oka? (a képen I. Jakab skót király)
Jakab volt Erzsébet legközelebbi királyi rokona, mint VII. Henrik, az első Tudor-uralkodó közvetlen leszármazottja. Az örökösödése azonban mégis bizonytalan volt. 1351-től a külföldieknek tilos volt angol földeket örökölniük, s Jakab skót volt, amely így meggátolhatta abban, hogy az angol királyi birtokokat és ezzel magát a királyi címet örökölje. Egy 1544-es parlamenti határozat Erzsébet és esetleges gyermekei után nem tartalmazott más lehetséges örököst, VIII. Henrik végrendelete pedig egyenesen eltiltotta a skót rokonokat a tróntól.
Egy 1585-ös törvény pedig azt is kimondta, hogy az uralkodó elleni összeesküvők minden törvényes joga elvész, s mivel Mária skót királynőt 1587-ben azért végezték ki, mert részt vett egy Erzsébet elleni katolikus összeesküvésben, akkor a fiával mi is a helyzet?
Ráadásul a királynak volt egy unokatestvére, Lady Arbella (vagy Arabella) Stuart, aki szintén VII. Henrik skót leszármazottja volt, de angol születésű, így ő mentesült volna az 1351-es törvény kellemetlen hatásaitól. (a képen Arbella Stuart)
Jakabnak viszont volt uralkodói tapasztalata, amely Arabellának érthetően nem volt. Stuart Mária kivégzése nem volt könnyű döntés Erzsébet számára, amely abból is látszott, hogy hónapokig halasztotta az ítélet aláírását, s talán utána meg is bánta. Ennek is lehetett ahhoz köze, hogy 1589-től egyre inkább Jakab irányába kötelezte el magát. Ebben nagy szerepe lehetett Robert Devereux-nak, aki azonban összeesküvést szőt ellene és 1601-ben kivégezték. Jakabnak így új szövetséges után kellett néznie. (a képen Robert Deverux)
A helyzet azonban váratlanul megoldódott.
Az összeesküvés leleplezése és Devereux kivégzése után a királynő legfőbb tanácsadója, Sir Robert Cecil is látta, hogy a trónutódlás kérdését még Erzsébet életében rendezni kell. (a képen Sir Robert Cecil)
1601 áprilisában Jakab két követett küldött Angliába, s Cecil jelezte, hogy hajlandó együttműködni.
A királynő életében egy külföldi uralkodóval egyeztetni a trónutódlásról felért egy hazaárulással. A két fél így kidolgozott egy jelrendszert, hogy ne kelljen a neveket leírni. Ebben Cecil a 10-es kódot, Erzsébet a 24-es kódot, Jakab pedig a 30-as kódot kapta. Cecil valóban elkezdhetett a háttérben intézkedni, mert 1601 májusában a királynő jelezte Jakabnak, hogy az angol koronától kapott rendszeres apanázsát évi 2000 fonttal megnövelte, de bizonyos feltételekkel. A leveleiben egyébként „legkedvesebb testvérének és unokatestvérének” nevezte a skót királyt. Így az átmenet olyan gyorsan és gördülékenyen ment, hogy még Sir Cecil is meglepődött. (a képen I. Jakab)
Jakab a királynő halála után, 1603. április 5-én hagyta el Edinburgh-ot és elindult Anglia felé.
A skót király azonban nem bízott semmit a véletlenre. 1603 nyarán Londonban éppen pestisjárvány dúlt, így csak 1604 márciusában utazott be a királyi család Londonba. A királyi menetben ott volt Arabella is, amellyel egyrészt elismerte, hogy ő is a királyi család része, másrészt azt is, hogy a jelenlegi státuszával elégedett.
Mindez azért volt kissé furcsa, mert 1603 novemberében többen is úgy vallottak, hogy őt akarják a trónra ültetni Jakab helyett. Arabella akkortájt 28 éves lehetett, s a velencei nagykövet szerint nem túl szép, de művelt és kifinomult modorú, több nyelven beszélő hölgy volt. (a képen Arbella Stuart szökése)
Ekkortájt a negyedik helyen volt a trónörökösök sorában, de többször is bajba került, mert hiába volt művelt, a szélhámosok sokszor becsapták. Jakab végül 1610-ben engedély nélküli házasság miatt bezáratta, majd amikor megszökött elfogatta és másodszor már a Towerbe záratta. Soha többé nem láthatta a férjét, s végül 1615. szeptember 15-én a Towerben éhen halt, miután megtagadta, hogy ételt vegyen magához.
Így Jakabnak már nem volt potenciális ellenfele a királyi trón tekintetében.
