A Csallóközben született Hadik von Futak osztrák tábornagy 1790. március 12-én hunyt el Bécsben, három héttel II. József császár halála után, aki a betegsége miatt kénytelen volt őt az osztrák hadsereg éléről leváltani a török elleni háborúban.

Hadik egy magyar nemes és katona fiaként született 1710. október 16-án, de eleinte pap akart lenni, s a jezsuiták is nevelték. Később aztán, még III. Károly idejében, 1732-ben belépett az osztrák hadseregbe, s részt vett a lengyel örökösödési háborúban és egy törökök elleni háborúban is.

A hétéves háború kezdetére már hadnagy lett, majd 1757. október 10. és 16. között elkövette az a csínytevést, amely szinte azonnal világhíressé tette. Néhány ezer fős csapatával és néhány löveggel egészen Berlinig jutott, ahol óriási hadisarcot vetett ki a városra, amelyet a berliniek kénytelen-kelletlen kifizettek.

Hadik Berlin címerével ékesített 12 pár kesztyűt is rendelt, amelyet Mária Terézia fiatal császárnénak készítettek, amely eléggé megalázó volt a kor egyik leghíresebb hadvezérének Nagy Frigyes porosz királynak, aki szinte tehetetlenül nézte a huszárok portyáját.

Az éppen Naumburgnál tartózkodó király, október 13-án értesült a támadásról, s azonnal csapatokat küldött Berlin védelmére, amelyek azonban csak október 18-án érkezett Berlin alá. Hadik addigra azonban már sietősen távozott, de azért még az Odera-menti Frankfurt városát is megsarcolta levezetésképpen. A serege vesztesége 88 ember és 57 ló volt, viszont 425 hadifoglyot is hozott magával Berlinből.

A humoros kérését humorosan viszonozták a berliniek is, hiszen a rossz nyelvek szerint 12 pár kesztyű helyett 24 darab balos kesztyűt csomagoltak be. Amikor ez kiderült, a császárné nagyot nevetett - legalábbis a legendák szerint, mert az ezzel kapcsolatos hírek eléggé ellentmondásosak, s lehetséges, hogy az egészet csak a poroszok találták ki, bosszúból.

Hadikkal azonban elégedett lehetett az uralkodónő, hiszen kitüntette a Mária Terézia Rend nagykeresztjével, s hamarosan tábornok is lett, valamint a hétéves háború után hatalmas birtokot és grófi címet is kapott. Nem csak kifejezetten hadvezérként számoltak vele, hiszen 1763-ban egy időre budai katonai kormányzó lett, majd a madéfalvi vérengzés után Erdély katonai főparancsnoka és királyi biztosa lett. Az éleslátását mutatja, hogy indítványozta a jobbágyrendszer felszámolását e minőségében.

Később kormánybiztos lett, majd Galícia első osztrák kormányzója, aztán az Udvari Haditanács elnöke, a birodalom legkiválóbb hadvezéreként. Pályája végén kegyelmet eszközölt ki a Moldvába menekült székelyeknek, s Bukovinába telepítette le őket, akik hálából Hadikfalvát és Andrásfalvát is róla nevezték el.

Felesége egy lengyel grófnő volt, akitől hét gyermeke született, akik közül ketten katonák lettek és egy császári kamarás is lett.

A berlini kaland élete végéig elkísérte, így a korszak egyik legjobb és mindenképpen leghumorosabb huszáraként tartották nyilván még évtizedekkel később is. Az egyik legnagyobb magyar hadvezérként halt meg 1790. március 12-én.

djp