Báthory István, az egyik legismertebb erdélyi fejedelem, 1576-ban vált Lengyelország királyává, és uralkodása jelentős szerepet játszott a közép-európai politikai erőviszonyok alakulásában a 16. század végén.
Báthory nem csupán egy kiváló hadvezér és államférfi volt, hanem a keresztény Európa védelmezőjeként is ismertté vált. A lengyel trónra kerülése és uralkodása során, sikerült megerősítenie a királyi hatalmat, modernizálnia az államapparátust, és sikeres katonai hadjáratokat is vezetnie – mindezt úgy, hogy közben megőrizte kapcsolatát szülőhazájával, Erdéllyel is.
A trónra kerülés és stratégia
1572-ben, II. Zsigmond Ágost lengyel király halálával kihalt a Jagelló-ház férfi ága, és Lengyelországban megkezdődött az úgynevezett választott királyság korszaka. Az 1573-as első szabad királyválasztás során a francia Valois Henrik került a trónra, ám 1574-ben elhagyta Lengyelországot, hogy elfoglalja a francia trónt bátyja halála után. A lengyel trón ismét megüresedett.
A következő választás során a lengyel nemesség megosztott volt: egyesek a Habsburg Miksa, mások a magyarországi Báthory István jelölését támogatták. A választás során nemcsak a politikai és katonai kvalitások, hanem a dinasztikus kapcsolatok is döntő szerepet játszottak. Báthory egyik legnagyobb diplomáciai húzása az volt, hogy elfogadta a házasságot a Jagelló-házból származó Annával, II. Zsigmond Ágost nővérével. A lengyel rendek számára ez különösen fontos volt, mivel így biztosítani lehetett a Jagelló-dinasztia örökségének folytonosságát, még ha nem vérségi úton is.
Jagelló Annával kötött házassága tehát nem szerelmi (sőt nagyon nem éltek jól), hanem tudatos politikai szövetség volt, amely megnyugtatta a lengyel elit egy jelentős részét, és döntően hozzájárult Báthory elfogadásához királyként. A koronázást 1576. május 1-jén Krakkóban tartották, s ettől kezdve Báthory nemcsak Lengyelország, hanem a Litván Nagyfejedelemség és a Livóniai területek uralkodója is lett – vagyis az úgynevezett Rzeczpospolita, azaz a Lengyel–Litván Unió feje, így valamilyen módon Nagy Lajos lányának, Hedvignek az utódja volt.
Uralkodásának főbb jellemzői
Uralkodása alatt Lengyelország politikailag és katonailag is megerősödött. Sikerült konszolidálnia hatalmát azáltal, hogy elnyerte a lengyel nemesség bizalmát, és elfogadtatta velük külföldi származását. Bár idegenként érkezett a lengyel trónra, gyorsan megtanulta a nyelvet, tiszteletben tartotta a nemesi szabadságokat, és gyakran személyesen vett részt a szejmeken, ezzel is erősítve kapcsolatát az országgal.
Katonaemberként, Báthory számos sikeres hadjáratot vezetett. Legkiemelkedőbb hadisikere az oroszok elleni háborúban aratott győzelemsorozat volt. Az 1579–1582 közötti livóniai háborúk során sikerült visszaszereznie a Moszkva által elfoglalt területek nagyobb részét, és ezzel megakadályozta az orosz befolyás terjedését a Baltikumban. A háborút az 1582-es jam-zapolszki béke zárta le, amely kedvező feltételeket biztosított Lengyelországnak.
Ugyanakkor Báthory komoly reformokat is bevezetett. Létrehozta a krakkói egyetem (mai nevén Jagelló Egyetem) reformját támogató akadémiát, megerősítette a hadsereget, és igyekezett hatékonyabbá tenni az igazságszolgáltatást is. Uralkodása alatt szoros kapcsolatokat ápolt a katolikus egyházzal és a jezsuitákkal, akik fontos szerepet játszottak az ellenreformáció előmozdításában a régióban.
Erdéllyel való kapcsolata
Bár Báthory lengyel királyként uralkodott, Erdélyt sem hanyagolta el. A fejedelemség vezetését testvérére, Kristófra, majd annak fiára, Zsigmondra bízta, de ő maga is erősen befolyásolta Erdély politikai irányvonalát. Báthory célja az volt, hogy megőrizze Erdély függetlenségét a Habsburgokkal szemben, és hosszabb távon akár a teljes Magyar Királyság újraegyesítésének esélyét is megteremtse.
Öröksége
Báthory István 1586-ban bekövetkezett halálával Lengyelország egyik legdicsőségesebb korszakát zárta le. Bár nem hagyott hátra törvényes örököst, uralkodása emléke a lengyel történelemben pozitívan él tovább. Báthoryt sokan Lengyelország megmentőjeként, az orosz expanzió megfékezőjeként, valamint a rendi monarchia korának egyik legtehetségesebb királyaként tartják számon.
Báthory István koronázása és uralkodása nemcsak egy magyar fejedelem felemelkedését jelenti Európa egyik legerősebb trónjára, hanem egy egész korszak meghatározó politikai és katonai alakjának történetét is. Bölcsessége, katonai tehetsége, diplomáciai érzéke és tudatos házasságpolitikája révén nemcsak Lengyelországot vezette sikerre, hanem a közép-európai régió történetére is maradandó hatást gyakorolt.
