Több mint egy évszázaddal ezelőtt, egy olasz család vásárolt egy szárított tököt a Cucurbita moschata (pézsmatök) fajból, amelynek már akkor is tiszteletreméltó története volt, egykor lőporadagolóként használták.
A francia forradalom idején ráadásul kidolgozott pirográfiai díszítést kapott. Az oldalára a forradalmi hősök, például Marat, Danton, Robespierre és a királypárti áldozatok, például XVI. Lajos, Marie Antoinette és fiuk, Louis-Charles felcímkézett portréit égették a tök felületére.
A palacktök széles köralakú alapja körül három különös érdeklődésre számot tartó felirat égett, mindegyik feliratot elválasztva három szlogennel.
Az első így szól: „Maximilien Bourdaloue le 21 de Janvier de cette année imbiba son mouchoir dans le sang de Louis XVI après sa Decollation.” Vagyis: „Maximilien Bourdaloue ez év január 21-én XVI. Lajos vérébe áztatta zsebkendőjét a lefejezés után.”
Az első és a második felirat között egy „LA NATION” (A nemzet) feliratú címke áll.
A második felirat: „Tout caillé le mis dans cette courge et me la ceda contre deux assignats de dix Francs. T. Pes vö. L.er. F. Aegnauld.” Vagyis: „Miután megszradt, ebbe a tökbe tette, és nekem adta két tízfrankos bankjegyért. T. Pes vö. L.er. F. Aegnauld.” - Az F. valószínűleg Frère-t vagyis testvért jelent.
A második és harmadik felirat között egy „LA LOY” (A törvény) feliratú címke áll.
A harmadik felirat: "Je me chargea des l'ouvrager ainsi pour en faire cadeau a' l'Aigle qui viendra m'apporter ses Cinq Cent Francs." Vagyis: „Magamra vállaltam, hogy kidíszítem, hogy odaajándékozzam a Sasnak, aki elhozza nekem érte az ötszáz frankot.”
Az nincs rajta, hogy ki lehet a titokzatos Sas, de az tudni lehet, hogy a tök egy időben Napóleon birtokában is volt, akinek a birodalmi zászlaja a sas volt.
A harmadik és első felirat között egy „LE ROY N'EST PLUS” (A király nincs többé) feliratú címke áll.
Középen egy koronás pajzs látható a művész nevével és azzal a dátummal, amikor befejezte rendkívüli munkáját: „TERMINEE AUJOURD'HUI 18 DE 7EMBRE 1793 JEAN ROUX CITOYEN PARISIEN AUTEUR”, azaz „Ma készült: 1793. szeptember 18. Jean Roux Párizs művész polgára.”
Ami a kivégzett XVI. Lajos király vérével átitatott zsebkendőt illeti, mire az olasz család megszerezte a tököt, már nem volt benne semmi. Illetve sötét maradvány volt, ami akár kiszáradt vér is lehetett. A család szerette volna tudni, hogy a tökükben volt-e valaha a kivégzett király vére, ezért 2011-ben a család felvette a kapcsolatot a Bolognai Egyetem egyik genetikusával, és megkérte őket, hogy teszteljék a tartalmat.
A tudósok először azt hitték, hogy ez valami furcsa tréfa, de a családnak volt egy francia múzeumból származó levele a tökről, amely 1900 január 31-én kelt, és köztudott volt, hogy a lefejezések szemtanúi emléktárgyként és népi gyógyszerként gyűjtötték a kiontott királyi vért. A kutatók ezért úgy döntöttek, hogy belevágnak, és megnézik, mit találtak .
Öt mintát sikerült összegyűjteniük a tök belsejéből, amelyeken két laboratórium három DNS-tesztet végzett: egyet az Y kromoszómán, egyet a kék szem HERC2 génjén és egyet a mitokondriális DNS-en. Az eredmények azt mutatták, hogy a maradvány valóban évszázados emberi vér és egy kék szemű férfitől származik, ráadásul egyetlen genetikai adatbázisban sem található meg.
XVI. Lajosnak kék szeme volt, de ez még nem volt igazi bizonyíték, mert nem volt mihez hasonlítani.
A kivégzett király fiát börtönbe zárták, s 10 évesen halt meg, állítólag tuberkolózisban. A boncolást végző orvos kivágta a szívét, amelyet 1795-ben eltemették a Saint Denis-székesegyházban. Volt persze vita, hogy valóban a király fiának a szívét temették-e el, de egy 2000-ben végzett DNS-teszt megállapította, hogy a fiú Marie Antoinette fia volt.
Közben IV. Henrik fején is végeztek egy vizsgálatot, amely azt bizonyította, hogy a két férfi apai ágon rokon volt. Ekkor már csak a végleges vizsgálat volt hátra, amely eldönthette a kérdést.
Kiderült azonban a fej mégsem IV. Henrik királyé, így a vizsgálata irreleváns, majd az is kiderült, hogy a vér nem a kivégzett XVI. Lajos vére volt, s könnyen lehet, hogy Maximilien Bourdaloue szándékosan hazudott.
Kapcsolódó posztok
Egy miniszterelnök meglincselése és némi kannibalizmus
Napóleon halála Szent Ilonán
Aki megette a Napkirály szívét – William Buckland
Chopin szíve a lengyeleké, a valóságban is – egy konyakosüvegben