A betlehemi jászol a karácsony egyik legismertebb szimbóluma, amely (sokszor stilizált formában ugyan, de) ma is gyakran megjelenik az otthonainkban.

Maga a szokás (a jászol állítása) a 13. században jelent meg, amikor éppen 800 éve, egy Greccio nevű itáliai városkában megépült az első. 

A Rómától 80 km-re fekvő Umbria határán fekvő Rieti régió egy kisvárosában, a Monte Lacerone hegy oldalán épült meg az első "modern" értelemben vett betlehemi jászol. Azért itt, mert Szent Ferenc már korábban is járt itt, s itt mindig megtalálta a sokat keresett légkört és hangulatot.

1223 karácsonyán Assissi Szent Ferenc szerette volna az ünnepet még emlékezetessé tenni, így megkérte egy barátját, hogy segítsenek neki feleleveníteni a szent éjszaka eseményeit. Giovanni Velita, a városka elöljárója valóban nagy sokat segített neki, ráadásul a felesége nem sokkal korábban éppen gyermeket szült, vagyis elég elevenek voltak még a gyermekáldás élményei is.

Szent Ferenc éppen élete egyik legfontosabb, ugyanakkor legnehezebb időszakát élte át, hiszen nem sokkal korábban tért vissza Rómából, ahol közösségének Reguláját (rendszabályát) jóváhagyták, amely nagy örömmel töltötte el. Persze az már korántsem esett jól neki, hogy nem sokkal a Regula jóváhagyása után kikerült a rend vezetéséből.

Szintén nyomott hagyott a lelkén a korszak számos vagy inkább számtalan háborúja, még ha sokat keresztes háborúknak is neveztek, s ő maga inkább fegyvertelenül ment a muzulmánok közé.

Berendeztek egy barlangot, majd szalmával kibélelt jászlat készítettek, s ökröt és szamarat is hoztak. Az ökör a zsidó népet, a szamár pedig a muzulmánokat képviselte.

Ezzel több dolgot is üzent az embereknek. Először is azt, hogy a Jézus szívéhez vezető út mindig nyitva áll, csakúgy mint a jászol, így tegyük szabaddá és befogadóvá a szívünket. Másfelöl pedig mindig földereng a fény, amely meghirdeti a békét a különböző népek és vallások között.

Megkértek néhány pásztort, hogy vegyenek részt a játékban. Szent Ferenc azt szerette volna, hogy az emberek könnyebben át tudják élni a karácsony eseményeit.

A hírek szerint ez olyan jól sikerült, hogy egy zarándok, aki messze földről érkezett, azt tapasztalta, hogy Szent Ferenc beszéde után a kisbaba megelevenedett. Többen megbotránkoztak a jászol és barlang láttán, de mégis ők voltak a kisebbség. A legtöbben úgy érezték, hogy Jézus valóban velük volt.

A jászolban fekvő kisded körül egyformán voltak gazdagok és szegények, bölcsek és egyszerű emberek, pásztorok és háziaszonyok, vagyis ott mindenki egyforma volt.

Greccio lakosai, amikor hazaindultak egyöntetűen azt mondták, hogy „A jászol egy eleddig meg nem tapasztalt öröm!”.

Egyre több helyen állítottak fel betlehemet, s 1291-ben IV. Miklós pápa, aki az első ferences rendbe tartozó pápa volt, elrendelte, hogy állítsanak fel egy állandó betlehemet a Santa Maria Maggiore-ben, a legnagyobb római, Szűz Máriának rendelt templomban. A reneszánszban aztán nagyon elterjedtek a betlehemes képek, s már nem csak a szamár és az ökör, hanem a birkák, a tehenek, sőt egy színes páva is rákerült sok vászonra. Ma pedig a jászol már szinte nélkülözhetetlen eleme a karácsonyi ünnepeknek.

djp