A középkori orosz történelem egyik legfontosabb ütközete a Csúd-tavi csata, amely 1242. április 5-én zajlott le a Csúd-tó jegén.
Az ütközetben Alekszandr Nyevszkij nagyfejedelem vezetésével az orosz csapatok visszaverték a Teuton Lovagrend támadását, ezzel megakadályozva a német lovagok keleti terjeszkedését és biztosítva a terület függetlenségét. A győzelem hosszú távon meghatározta az orosz és a nyugati keresztény világ kapcsolatát, és a csata máig a nemzeti büszkeség és a szabadság szimbólumává vált Oroszországban.
A 13. század elején az orosz fejedelemségek megosztottak voltak, és a belső konfliktusok is gyengítették őket. Ezt a helyzetet kihasználva a Teuton Lovagrend, amely már korábban is igyekezett megszilárdítani pozícióit a Balti-tenger térségében, megkezdte keleti terjeszkedését. A keresztes lovagok célja az volt, hogy a pogány népek térítése és a katolikus befolyás növelése érdekében, újabb területeket hódítsanak meg.
Az orosz területek megszerzésére tett kísérletük egyik fontos lépése az volt, amikor a Teuton Lovagrend és a Kardtestvérek Rendje egyesült. A keresztes hadjáratok sorozata során több orosz várost és erődítményt is megtámadtak, és 1240-ben Pszkov városát sikerült is elfoglalniuk. A megszállás és a terjeszkedés híre mély felháborodást keltett az orosz fejedelemségek körében.
Alekszandr Nyevszkij, a novgorodi fejedelem már korábban is bizonyította katonai rátermettségét, amikor 1240-ben a névai csatában legyőzte a svédeket. Miután a német lovagok Pszkovot elfoglalták, Nyevszkij gyorsan mozgósította erőit, hogy visszaszerezze a várost és megállítsa a Teuton Lovagrend terjeszkedését. A nagyfejedelemnek sikerült egyesítenie a különböző orosz csapatokat, és felkészülten indult a csatába.
1242. április 5-én a Csúd-tó (mai nevén Peipus-tó) jegén zajlott az ütközet. A harcmodor szokatlan helyszínen zajlott, mivel a jeges tó felszínén vívták meg a csatát. Alekszandr Nyevszkij jól átgondolt haditervvel készült: az orosz sereg szándékosan visszavonulást színlelt, hogy a német lovagokat a vékony jégre csalogassa.
Amikor a teuton lovagok a jégre vonultak, az orosz csapatok félköríves alakzatba rendeződtek és bekerítették az ellenséget. A lovagok nehéz páncélzata és a jég repedezése végzetesnek bizonyult: a jég beszakadt, és sok lovag a fagyos vízbe fulladt. Az orosz katonák viszonylag könnyebb fegyverzetüknek köszönhetően jobban mozogtak a csúszós felületen, így hatékonyabban harcoltak.
A Teuton Lovagrend súlyos vereséget szenvedett: a krónikák szerint több száz lovag vesztette életét vagy került fogságba. A vereség után a lovagrend jelentősen meggyengült, és a keleti terjeszkedési terveik kudarcba fulladtak. Pszkovot és más elfoglalt orosz területeket elveszítettek, és a határok stabilizálódtak.
A csata stratégiai jelentősége mellett szimbolikus győzelem is volt: az oroszok sikeresen megvédték függetlenségüket és kultúrájukat a nyugati keresztény terjeszkedéssel szemben. A győzelem után Alekszandr Nyevszkijt nemzeti hősként tisztelték, és a pravoszláv egyház később szentté avatta.
A Csúd-tavi csata a középkori Oroszország egyik legnagyobb katonai diadala volt. Az ütközet nemcsak a lovagrend keleti terjeszkedésének végét jelentette, hanem hosszú távon meghatározta az orosz államiság fennmaradását és az ortodox kultúra megőrzését is. A csata későbbi értelmezése során az orosz történetírás és kultúra erőteljesen mitizálta az eseményt, különösen a 20. században, amikor a szovjet filmrendező, Szergej Eisenstein készített róla híres filmet „Alekszandr Nyevszkij” címmel (1938).
