I. Tamar, vagy ahogyan sokan ismerik, Tamara grúz királynő, a grúz történelem egyik legkiemelkedőbb alakja volt.
1160 körül született Mcheta városa környékén, s uralkodását (1184. március 27. – 1213. január 18.) Grúzia aranykorának nevezik, hiszen országa ekkor érte el politikai, gazdasági és kulturális erejének csúcspontját. Tamar a grúz ortodox egyház szentje is, akit Nagy Szent Tamara néven tisztelnek. Ezt a kitüntetést nem csupán vallásos életének, hanem politikai zsenialitásának is köszönhette.
Tamar, III. György grúz király és Burduhan, egy alán hercegnő lányaként született 1160 körül. III. György, bár erőskezű uralkodó volt, nem mentesült a belső politikai feszültségektől, főként mert a trónt elorozta egyik rokona elől, sőt hatalma megszilárdítása érdekében bátyja fiát, Demna herceget (a jogos örököst) kasztráltatta is, amiért a nemesség egy jelentős része elfordult tőle. Mivel nem született fia, Tamar lányként, de jogilag fiúsítva került a trón örökösének pozíciójába. 1178-ban apja társuralkodóvá koronázta, majd halálát követően, 1184-ben Tamar teljes jogú uralkodóvá vált.
Trónra lépését azonban nem fogadta egyhangú támogatás. A karavi nevű nemesi csoport vezetésével lázadás tört ki, amely azt követelte, hogy a királynő korlátozott jogkörrel uralkodjon. Tamar, diplomáciai képességeit megcsillantva, a számára megfelelő kompromisszumot kötött, miközben sikeresen megszilárdította hatalmát, így biztosítva Grúzia belső stabilitását és a nemesség támogatását is, ugyanakkor a karavi csoport csak korlátozott jogköröket kapott.
Közben, annak ellenére, hogy már nagykorú volt, a nagynénje, Ruszudani, aki egyébként II. Izjaszláv kijevi nagyherceg özvegye volt, régensként akarta irányítani. Így lett az első férje egy novgorodi herceg.
Tamar első házasságát Jurij Bogoljubszkijjal, a vlagyimiri nagyfejedelem fiával kötötte. Ez a házasság politikai szövetségnek indult, de a herceg erkölcstelen és iszákos életmódja hamar tönkre tette az egész kapcsolatot. Tamar 1187-ben elvált tőle, ami egy női uralkodó esetében ritka, sőt egészen meglepő lépés volt.
A királynő második férje Alánia hercege, David Szoszlan lett, aki katonai téren is támogatta őt, sőt igen tehetséges hadvezér volt, aki (jórészt névleg) társuralkodóvá is vált. Tamar hosszú ideig tartó meddősége miatt is imádkozott, majd a legendák szerint a Lasari-szentélyben tett látogatása után (az ott töltött éjszaka nyomán) került áldott állapotban. 1193-ban fiúgyermeke született, a későbbi IV. György László, majd később egy lánya is, Ruszudani.
Tamar uralkodása alatt Grúzia meghatározó katonai és politikai hatalommá vált. Legjelentősebb győzelmei közé tartozik a szeldzsukok felett aratott 1195-ös samkori csata és az 1203-as ütközet, amelyben Rukn ad-Din szultán seregei vereséget szenvedtek, pedig a szeldzsuk szultán (egyes, sokak szerint túlzó források alapján) 400 ezer fős sereggel érkezett. E győzelem nyomán Grúzia területe megnőtt, és befolyása kiterjedt a Kaukázus teljes térségére.
1204-ben Tamar fontos szerepet játszott a Trapézunti Császárság megalapításában, amely a Komnénosz-dinasztia menedékévé vált. Ez a lépés biztosította Grúzia tengeri kereskedelmi kapcsolatait és politikai befolyását a Fekete-tenger térségében.
Tamar uralkodása alatt a grúz kultúra virágkorát élte, amit a templomépítések, például a Gelati Kolostor és a Vardzia barlangkolostor alapítása, valamint az irodalom és a művészetek páratlan fejlődése is jelzett. Udvari költője, Sota Rusztaveli, a grúz irodalom egyik legkiemelkedőbb művét, a "A párducbőrös lovag"-ot alkotta meg, amely a lovagi erények, a hűség és a bátorság eszméit örökíti meg.
Vallási téren Tamar szoros kapcsolatot ápolt a grúz ortodox egyházzal, s az egyház nemcsak a hit és erkölcsök terjesztésében játszott kulcsszerepet, hanem az uralkodó hatalmának megerősítésében is. Tamar vallásos buzgósága és az ortodox hit iránti elkötelezettsége miatt, halála után nem sokkal szentté avatták. Az egyház szinódusának döntése elsősorban a templomépítések, a hitélet megerősítése érdekében tett intézkedései, valamint a kereszténység védelmezésében tanúsított szerepe alapján történt. Szentté avatását a 13. század elején hivatalosan is elismerték és május 1-jét a grúz ortodox egyház az ő emléknapjának nyilvánította.
Tamar fia, IV. György László, társuralkodóként már fiatalon megkezdte az uralkodást, de csak Tamar halála után örökölte a teljes hatalmat. A mongol inváziók fenyegetésének idején, György elsősorban diplomáciai eszközökkel próbálta elkerülni a totális háborút, és adófizetéssel igyekezett megőrizni Grúzia belső stabilitását. Ugyanakkor katonailag is megerősítette az ország kulcsfontosságú erődítményeit, és szövetségeket keresett más régióbeli uralkodókkal, hogy lassítsa a mongol előretörést.
György megpróbálta ugyan megőrizni anyja örökségét, de uralkodását a mongol fenyegetés beárnyékolta, s napra pontosan a trónra lépése után, 1223. január 18-án elhunyt egy csata közben sebesülése nyomán. Tamar lánya, Ruszudani, bátyja halála után szintén uralkodó lett, így ő lett Grúzia második női vezetője. Ruszudani bő két évtizedes uralkodása alatt azonban a mongolok megszállták az országot, és Grúzia politikai szuverenitása meggyengült.
Tamar öröksége azonban túlmutatott az aktuális politikai viszontagságokon. Az utókor számára ő lett az igazságos, erkölcsös és bölcs uralkodó szimbóluma. Grúzia történelmének aranykora összeforrt Tamar nevével, és alakja ma is a grúz nemzeti identitás egyik alappillére.
Tamar uralkodásának híre nemcsak Grúziában, hanem szerte Európában és a közel-keleti keresztény világban is elterjedt. Egyik legismertebb törekvése az volt, hogy meg akarta vásárolni az Igaz Kereszt ereklyéjét Szaladintól. Az Igaz Kereszt a keresztény világ egyik legszentebb relikviája volt, amelyet Jézus keresztre feszítésekor használtak. Ennek megszerzése nemcsak spirituális szempontból jelentett volna hatalmas sikert, hanem Tamar keresztény hit iránti elkötelezettségét és Grúzia vallási vezető szerepét is szimbolizálta volna. Tamar elképesztően magas összeget (200 ezer dinárt, amely ma kb. 50 millió dollár lenne - abban az időben egy dinár kb. 4,25 gramm aranyat ért) ajánlott fel a relikviáért, ami jól mutatja a keresztény értékek iránti hűségét és a vallási relikviák iránti mély tiszteletét.
Habár a szultán, aki a muszlim világ számára is szimbolikus jelentőségűnek tekintette a Keresztet, nem adta el neki, ez a próbálkozás is Tamar vallási buzgóságának ékes bizonyítéka. Ez a próbálkozás a harmadik keresztes háború utáni időszakban történt, amikor a keresztény és muszlim világ között feszült, de diplomáciai kapcsolatokkal teli időszak zajlott. Szaladin egyébként is lovagias, felvilágosult uralkodó volt, ahogyan a keresztes háborúkban is megmutatta ezt az arcát is pl. Oroszlánszívű Richárd betegsége alkalmával.
Más országok irodalma is megörökítette a királynő alakját: Lermontov, az orosz romantikus irodalom jeles alakja, költeményt írt róla. Tamar alakja ma is az erkölcsös élet, a bátorság és a grúz önrendelkezés jelképe. Számos emlékmű őrzi az emlékét, például a Tbilisziben található Szent Tamara szobor, de nevét iskolák és közterek is viselik, emellett május 1-jén az ortodox egyház az emléknapját ünnepli. Számos grúz kulturális eseményen megemlékeznek róla és személye megjelenik a nemzeti irodalomban, zenében és képzőművészetben is. Politikai szimbólumként is tisztelik, és neve gyakran felbukkan Grúzia szuverenitásának és történelmi dicsőségének hangsúlyozásakor.
