A spam, vagyis a kéretlen, tömegesen érkező elektronikus üzenetek ma a digitális élet mindennapos bosszúságai közé tartoznak. De vajon honnan ered ez a jelenség? A története jóval az internet kora előtt kezdődött – még a távíró és a sürgöny világában.
1864 májusában néhány brit politikus meglepetten kapott egy sürgönyt. Nem valami rendkívüli hírt közöltek vele, hanem csupán annyit, hogy egy bizonyos Gabriel úr a Harley Street 27. szám alatt, Londonban, fogászati rendelőt nyitott, amely délelőtt 10 és délután 5 között tart nyitva októberig.
A címzettek nem ismerték Gabriel urat, és nem is igényelték a szolgáltatását – nem csoda, hogy felháborodtak a kéretlen üzenet miatt, amelyért ráadásul még fizetniük is kellett. Egyikük újságcikkben is tiltakozott, amelyben a sürgöny szövegét is közölte, így Gabriel elérte célját: még többen tudtak rendelője új nyitva tartásáról.
Így született meg nemcsak a kéretlen reklám korai formája, hanem egyúttal a vírusmarketing őse is – bár akkoriban ezt még senki sem nevezte így.
Az első elektronikus spam is még jóval az internet előtt született meg: 1904. szeptember 14-én Morse-távírón keresztül küldtek szét egy üzenetet, amely Brown doktor "életelixírjének" féláron történő vásárlására buzdított.
A modern értelemben vett spam megszületése azonban a 20. század második feléhez köthető.
1978. május 3-án, az internet elődjén, az ARPANet-en, Gary Thuerk nevű marketinges több száz (egyes források szerint akár ezer) felhasználónak küldött üzenetet. A levélben a DEC (Digital Equipment Corporation) új számítógépét reklámozta.
Az üzenetek a védelmi minisztérium címtárából származó, jogszerűtlenül felhasznált címekre érkeztek, ami nagy felháborodást váltott ki.
Ironikus módon, bár etikátlanul járt el, Thuerk kampánya üzletileg sikeres volt: sokan vásároltak a reklámozott eszközből.
Érdekesség, hogy ekkor még magát a jelenséget nem nevezték spamnek.
A spam szót a Monty Python legendás humorcsoport egyik jelenete ihlette: egy vendéglőben minden étel spamet (amerikai húskonzerv) tartalmazott, és közben vikingek kántálták egyre hangosabban: "spam, spam, spam...", míg végül minden értelmes beszédet elnyomott a monoton kiabálás.
Ez a kép tökéletes metaforává vált az interneten zajló kéretlen üzenetek áradatára.
A fogalom a digitális közösségekben gyorsan terjedt. Különösen emlékezetes volt Richard Depew esete: egy rendszerhiba miatt véletlenül közel kétszáz üzenetet küldött ki egy hírcsoportba tesztelés közben.
Mivel a közösség gyorsan felismerte, hogy Depew hibája nem szándékos volt, nem haragudtak meg rá – sőt, viccesen megjegyezték, hogy az ő üzenetei épp úgy "elnyomták" a normális párbeszédet, mint a Monty Python spamek az éttermi csevegést.
Így vált végérvényesen a spam a kéretlen üzenetek hivatalos becenevévé.
A spamelés hamarosan már nemcsak balesetekből eredt, hanem tudatos üzleti gyakorlat is lett.
1984 áprilisában két ügyvéd, Laurence Canter és Martha Siegel megbízott egy programozót, hogy reklámlevelüket ("Zöldkártyalottó – az utolsó?") minél több Usenet hírcsoportba automatikusan eljuttassa.
Ez volt az első nagy volumenű, nyíltan üzleti célú spam-kampány – a "próbálkozás" az információs szupersztrádán.
Azóta a spam a digitális élet állandó kísérőjévé vált – bosszantó, de kihagyhatatlan részévé az internet fejlődésének.
Kapcsolódó posztok
