Az angol és skót krónikákban többször is előfordul egy Agatha vagy Ágota nevű (herceg)nő, aki Vasbordájú Edmund egyik fiának, Edvárdnak volt a felesége. Abban, hogy ki volt ő, a krónikák többféle megoldást is mutatnak, de abban megegyeznek, hogy Magyarországról indultak vissza Angliába.

De vajon ki lehet ő?

Ehhez azonban meg kell néznünk az előzményeket, hogyan is került Edvárd Magyarországra.

I. Károly, vagy ahogyan jobban ismerjük Károly Róbert és Boleslaw toszeki herceg, esztergomi érsek 1326. április 24-én (Szent György napján) Esztergomban alapította meg a világ legrégebbi világi lovagrendjét Szent György Lovagrend néven.

Ebben a  korban a lovagoknak kiemelt szerepük volt, hiszen ők adták a király kíséretét a lovagi tornákon, ők őrizték a Szent Koronát, de kiemelt feladatuk volt a kereszténység, a gyöngék, a szegények és elesettek védelme.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Szent György lett a névadó. Ekkortájt a nyugati országokban Szent Mihály, Itáliában azonban a sárkányölő Szent György volt a lovagok eszményképe. Károly Róbert nápolyi hercegből lett magyar királlyá, így Szent György lett a kiválasztott eszménykép. Bár az is igaz, hogy Magyarországon már évszázadok óta az egyik legismertebb és legkedveltebb szent volt. 

A magyar történelem egyik leghíresebb merénylete történt 1330. április 17-én, amikor Zách Felícián (a krónikák alapján) karddal rontott az ebédjére készülő királyi családra.

A Képes Krónika alapján: "Midőn azután az Úr 1330-ik évében, április tizenhetedikén, húsvét után való szerdán a király a királynéval és a mondott két fiával a visegrádi vár alatt, házában ebédelt, Felícián észrevétlenül a király asztalához lépett: kirántotta éles kardját, és a veszett kutya dühével hirtelen a királyra rontott; irgalmatlanul meg akarta ölni a királyt, a királynét és fiaikat. A kegyelmes Isten könyörületessége azonban nem engedte, hogy végbevihesse szándékát. A király jobb kezét könnyen megsebesítette ugyan - jaj, a királyné jobb kezének négy ujját egyszeribe lecsapta..."

IV. Béla, a második honalapító uralkodása rosszabbul nem is kezdődhetett volna, hiszen ekkortájt kezdődött a mongolok, európai inváziója.

Dzsingisz kán halála után (1227) fia, Ögödej kán is folytatta a mongol terjeszkedést, de elsősorban kelet felé. Először Koreát hajtotta az uralma alá (1231), majd néhány év alatt (1231-1234) legyőzték a Csin-birodalmat is.

„Olyan rangban születtem, amely nem ismer el felsőbb rendet, csak Istent, akinek egyedül én vagyok felelős a tetteimért; de annyira tiszták és megtisztelőek, hogy önként és jókedvűen beszámolok róluk az egész világnak. " - Oroszlánszívű Richárd.

Aquitániai Eleonóra és VII. Lajos francia király azért váltak el, mert a király szerint, a felesége nem volt képes fiút szülni (csak két lányuk született). Így, hosszas huza-vona után 1152. március 21-én négy főpap jelenlétében, a pápa engedélyével semmisnek nyilvánították a házasságot, mert (nyílván) akkor jöttek rá, hogy közeli vérrokonságban állnak.

Eleonóra nem igazán volt kétségbeesve, hanem azonnal üzent Henrik normandiai hercegnek, hogy jöjjön és vegye feleségül - gondolom nem minden ok nélkül üzent neki.

A herceg, aki egyébként jó tíz évvel fiatalabb volt tőle, ahogyan tudott, jött is. 1152. május 18-án, a pünködvasárnap tiszteletére, már az esküvő is megtörtént, minden pompa és ceremónia nélkül.

Éppen 25 éve, 1996. április 4-én hunyt el Perczel Zita a Meseautó főszereplője. 1918 április 26-án született, édesapja Perczel Attila katonatiszt volt, aki eladta a családi birtokot, hogy lánya megvalósíthassa az álmát.

Alig 14 évesen lett a Színiakadémia hallgatója, ahol ekkortájt tanult Gellért Endre, Básti Lajos, Gobbi Hilda vagy Fónay Márta is. Hettyey Aranka tanárnő felfigyelt a tehetségére, s Csathó Kálmán színházigazgató figyelmébe ajánlotta, ennek következtében Zita az iskolát nem fejezte be, hanem 1933-ban a Nemzeti Színházba szerződött, ahol együtt játszott többek között Bajor Gizivel is. 1935-ben Németh Antal lett az igazgató, aki szinte az egész stábot elbocsátotta, s bár őt alkalmazni akarta, szolidáris maradt a többiekkel, s nem fogadta el a szerződés-ajánlatot. Így 1935-37 között a Vígszínház tagja volt.

Ekkor már (szintén Csathó jóvoltából) túl volt az első filmszerepén (Az új rokon), ahol a korszak nagy alakjaival együtt szerepelhetett, s Gaál Béla neki ajánlotta fel a Meseautó főszerepét. Ennek sikere nyomán több, hasonló filmben is szerepelt (Lovagias ügy, Marika ...)

Az utolsó magyar király, 1887. augusztus 17-én született az osztrák Persenbeug-ban, Ottó Ferenc főherceg és Mária Jozefa szász királyi hercegnő, elsőszülött gyermekeként, s nem úgy tűnt, hogy valaha is király lehet.

Szigorú vallásos nevelést kapott, s vidám, de szófogadó gyermekként ismerték.

Gyermekkorától erős volt benne a szociális érzékenység, s ajándékait rendszeresen szétosztotta a gyerekek között, sőt munkát is szeretett volna vállalni, hogy azzal is segítse a szegény sorsú gyermekeket.

Kitűnő oktatásban részesült, így a német nyelv mellett kiválóan megértette és beszélte az angol, francia, magyar és cseh nyelveket, de a latin és görög nyelv sem volt ismertelen a számára. Mindezek mellett a lovaglás, a torna, a vívás, de az ének és a zongora is szerepelt a tananyagban. Fizikuma gyenge volt, s gyakran betegeskedett, azonban szorgalmas és tehetséges diák volt.

Különleges volt, hogy nyilvános gimnáziumba járt, ahol diáktársai kedvelték és szerették a mindig kedves és szelíd fiút. Az érettségi vizsgája is csak azért nem lehetett nyilvános, mert akkorra már hivatalos trónörökös volt, így a nyilvános vizsga már nem illett volna a rangjához (legalábbis Ferenc József szerint).

Dankó István 1858. június 13-án született (de vasárnap lévén, csak másnap keresték fel a keresztelő miatt a messze lévő templomot) Szatymaz községben (akkor még Szeged-Felsőtanya), s 44 év alatt lett az egyik leghíresebb nótaszerző és cigánymuzsikus.

Élete igazi romantikus regény volt, mintha egy író vetette volna papírra - a lányszöktetéstől a cári udvarig, a palotáktól a szegénységig mindennel találkozott.

Hogyan változtatta meg a hajózást John Harrison, egy angol ács?

A XVIII. század legrettegettebb betegsége a fekete himlő volt, amely évente közel 400 ezer ember halálát okozta, s egyáltalán nem válogatott - mindenféle rendű-rangú személyt megtámadott. Mivel akkor még nem volt ellene védőoltás, a fertőzöttek nagyon nagy százaléka meghalt, vagy maradandó nyomot hagyott rajta a betegség.