Nem csak történelem :)

Érdekes sztorik a múltból

Érdekes sztorik a múltból

Létezett-e Johanna, a nőpápa?

Miért van szükség a pápa nemének ellenőrzésére?

2020. szeptember 16. - DJP

Történetileg nem bizonyítható, hogy valóban létezett egy nőpápa, de nem is cáfolható egyértelműen.

A történet Jean de Mailly 1250 körül írt metzi krónikájában (Chronica Universalis Mettensis) jelent meg először még a pápa neve nélkül. (a képen egy 1560 körül keletkezett kézirat illusztráció a Francia Nemzeti Könyvtárból)

pope-joan.jpg

853-ban a (hírek szerint) egy Johanna (vagy Gilberta vagy Ágnes vagy Jutta vagy Jutte vagy Glancia) nevű nőt választottak pápává VIII. János néven, aki IV. Leó és III. Benedek között uralkodott. Johanna angol misszionárius apától és szász cseléd anyától, de a mai Németország területén (Mainzban vagy Ingelheimban) született 818-ban, s magát fiúnak hazudva Johannes Anglicus néven belépett a bencés rendbe. Athénben tanult, majd Rómában tanult és tanított, s szépen haladt felfelé a ranglétrán, egészen a pápai trónig, amelyen két év és hét hónapig uralkodott.

Hároméves pápasága utolsó évében egy húsvéti körmenet során a Via Sacra közepén szülési fájdalmak törtek rá és megszülte gyermekét. Egyes történetek szerint a tömeg ott helyben megkövezte, más változat szerint lovára kötözve végighúzták Róma utcáin, a harmadik szerint kolostorba száműzték, a negyedik szerint az apával és a gyerekkel együtt felakasztották, egy másik szerint a papok ölték meg a helyszínen (de a gyerek túlélte és Ostia püspöke lett egy következő változat szerint). A gyerek apja a hírek szerint egy pápai titkár volt.

A történet bizonyítékának tekintik a Colosseum és a Szent Kelemen-bazilika közötti sikátorban található anya-gyermek szobrot, amely ott áll, ahol az eset történhetett.

A sienai katedrálisban a pápák mellszobrai között több mint kétszáz évig látható volt egy szobor ezzel a felirattal: Johannes VIII, Femina ex Anglia, azaz "VIII. János pápa, egy nő Angliából". VIII. Kelemen pápa rendeletére 1601-ben a szobrot Zakariás pápa képére alakították át.

Egy kortársa, az ellenpápa Anastasius Bibliotecarius említi meg először. Scotus Pápák krónikájában is szerepel egy sokatmondó bejegyzés: „A.D. 854 Lotharii 14, Johanna, egy asszony, Leó utódja, 2 év 5 hónap és 4 nap a hivatalban.”

De Gemlour's krónika:
„Hírt adnak róla, hogy János egy nő volt, akit egy szolgája megejtett. A pápanő, aki másállapotba került egy gyermeket hozott a világra, ezért néhányan nem számolják a Pontifexek közé”.

Thomas Elmham hivatalos listája:
„A.D. 855, Johannes. Ez a bejegyzés nem számít. Egy nő volt.”

A pápák életrajzával foglalkozó Liber Pontificalis legrégebbi kiadásából teljesen hiányzik III. Benedek pápa, aki az elfogadott nézet szerint 855 és 858 között volt Szent Péter utódja,

Korai egyházi dokumentumokban szerepel ugyan július 17., mint IV. Leó halálának dátuma, de az évszám hiányzik, elképzelhető hogy mesterségesen meghosszabbították regnálásának időpontját a krónikákban.

Konrad Bothe krónikás arról számolt be, hogy Johannes pápa koronázta császárrá 856-ban II. Lajos (másképpen: Német Lajos) keleti frank királyt, miután bátyja, I. Lothár elhunyt 855-ben.

Étienne de Bourbon francia domonkos szerzetes a 13. században írta meg a legendáját, majd Martinus Polonus is foglalkozott a személyével, ahogyan Giovanni Boccaccio is írt róla a De Mulieribus Claris-ban (1353) vagy Szenczi Molnár Albert 1618-as Appendix de Idolo Lauretano című munkájában is előfordult.

A korai középkorban nem volt annyira különös, hogy egy nő papi pályával próbálkozzon. Cuthburga például az angliai Wimborne katedrálisának első apátnője lett, Hilda pedig a Yorkshire-i apátság főnöke 600, illetve 700 körül. Mivel Johanna is angol volt, lehet, hogy e két nő inspirálta és az is szerepet játszott, hogy a papoknak abban az időben borotválkozniuk kellett, nem viselhettek szakállt, ami könnyebbé tette a férfiszerep játszását.

johanna.jpg

Martinus Polonus (1274)
„Ez után a Leó után uralkodott Johannes Anglicus Mainzból, 2 év 7 hónap 4 nap (…) Ez a Johannes, mint megbizonyosodunk, egy nő volt, aki (…) különböző tudományágakban oly módon tündökölt, hogy senkihez nem volt mérhető. (…). Pápaként egy bizalmasa teherbe ejtette. A születés időpontjáról mit sem tudva megszül, amikor a Szent Péterből [a mai székesegyház elődjére utalhat] a Lateránba tartott, egy szűk utcácskában a Colosseum és a Szent Kelemen templom között, és halála után, mint mondják, itt lelt örök nyugodalmat.”

1276-ban, amikor XX. János áttanulmányozta a pápaság történetét, a nevét XXI. Jánosra változtatta, elismerve VIII. János létét.

A laterani Szent János bazilikában van egy pápai trón (Sella stercoraria), amelynek lyukas a közepe, ezzel ellenőrizték a pápa nemét a választáskor. Egyes hírek szerint a herélt és körülmetélt férfiak ellenőrzésére szolgált. A vizsgálatot egy segédlelkész végezte, aki a "habet" (van neki) kifejezéssel jelezte, hogy a jelölt megfelelő (nemű), de lehet a szöveg a Mas nobis nominus est (A választottunk férfi.)

S hogy ez mennyire foglalkoztatta a középkori embereket is, jól mutatja Janus Pannonius verse, amely "Miért nem vizsgálják meg manapság a pápák heréjét, mint hajdan?" (Quare nunc, ut quondam, summorum Pontificum testiculi non explorantur Magyar nyelven) címen jelent meg, s ebben a következőkről ír.

"Femina, Petre, tua quondam ausa sedere cathedra,
Orbi terrarum iura verenda dedit.
Indeprensa quidem cunctos latuisset in annos,
Facta foret partu, ni manifesta, novo.
Post haec Roma diu simili sibi cavit ab astu,
Pontificum arcanos, quaerere sueta, sinus.
Nec poterat quisquam reserantes aethera claves,
Non exploratis sumere testiculis.
Cur igitur nostro, mos hic iam tempore cessat?
Ante probat quod se quilibet esse marem."

Vagyis:

"Asszony mert, Péter, szent trónodon egykoron ülni,
Tiszteletet keltvén szerte a föld kerekén.
És a lepel sohasem hullt volna le tán a titokról,
Hogyha, mutatva nemét, gyermeke nem születik.
Róma azóta az ily csapdától félve sokáig,
Jól megnézte, mit a pápa ruhája takar.
Senki a mennyei üdv kulcsát nem kapta kezébe
Addig, ameddig nem tünt ki: heréje van-é?
Kérdem, mért lehetett e szokást elhagyni korunkban?
Hím-voltának előbb adja jelét a jelölt!"

Husz János a tárgyalásán (1413-ban) a pápák tévedhetetlensége ellen érvelt, amikor azt mondta "A pápák rengeteg alkalommal bűnbe és tévelygésbe estek, például amikor Johannát pápának választották, aki nő volt." - a jelenlévő számtalan egyházi személy ( 28 bíboros, 4 pátriára, 30 metropolita, 260 püspök és több mint 400 teológus) nem sietett cáfolni az állítását, s fel sem háborodtak, amely talán kissé elgondolkodtató...

A konstanzi zsinaton (1414-15-ben) szintén foglalkoztak a női pápa történetével, de nem tudták a legendát megdönteni.

Az irodalomban és filmművészetben mindenesetre maradandó nyomot hagyott a nőpápa, hiszen több mű is foglalkozik a történettel. A leghíresebb színésznő, aki nőpápa lett, Liv Ulmann, aki 1972-ben lépett trónra - illetve vászonra. Az irodalomban a görög származású Emmauil Roidisz Johanna nőpápa (1866) című műve a legismertebb, de Donna W. Cross műve is sikeres.

  Ha érdekesnek találtad ... jövő szerdán újra találkozhatunk!


 A történelmi utazás elkezdődött, s remélem akad majd itt némi érdekes olvasnivaló is.
A képek forrása a Wikipedia Common.

DJP

 Ha tetszett a poszt, akkor kövesd a blogot :) 

 Források:

https://mult-kor.hu/
https://infaustus.wordpress.com
https://www.magyarulbabelben.net/
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/noipap-papano-johannapapa-johanna-papissa/
https://www.parokia.hu/
https://index.hu/

A bejegyzés trackback címe:

https://hi-sztori.blog.hu/api/trackback/id/tr9616203790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Matyika Ápolója 2020.09.17. 12:32:51

"Huszt János a tárgyalásán (1413-ban) a pápák tévedhetetlensége ellen érvelt, amikor azt mondta "A pápák rengeteg alkalommal bűnbe és tévelygésbe estek, például amikor Johannát pápának választották, aki nő volt." "

Őőőő...
Egyrészt a pápát nem más pápák választják meg, hanem a bíborosok. Azokra meg nem vonatkozik a pápai tévedhetetlenség, szóval hogy ők tévedtek és rossz embert tettek meg pápának, az nem cáfolja a pápai tévedhetetlenséget.

Másrészt a pápai tévedhetetlenség meg nem azt jelenti, hogy a pápa soha nem téved, hanem ha dogmatikusan kijelent valamit (és ennek mindenféle feltétele van, hogy egyáltalán miről mondhat ilyet, pl. a 2+2=5 azt nem mondhatja), akkor azt el kell fogadni.

DJP 2020.09.17. 12:34:26

@Matyika Ápolója: Ezt talán azzal kellene megvitatni, akitől lejegyezték :) mert amint látod, idézet ...

DJP 2020.09.17. 12:55:15

@CarolusMartellus: Én magam nem értek egyet azzal, hogy élből elutasítjuk a lehetőségét, hiszen nem éltünk az adott korban. s az hogy csak később jelentek meg róla források, szintén nem bizonyító erejű.
Artúr király csak Galfredus de Monmouth művében bukkan fel a ma ismert alakban, kb fél évezreddel a történések után, mégis valószínű, hogy létezett. Tudom, Gildas már említi egy győztes csatáról szóló beszámolójában, de az elég messze van a mondakörtől...
Nem tudom élből elutasítani Johanna létét... sokkal cifrább dolgok is előfordultak abban a korban, miért pont ez lenne kivétel. Egy alkalommal a kínai császári trónon is nő ült (nem ágyas, hanem valódi császárnő) ami több ezer éves kronológiában alatt elég szép eredmény a számára :)
Az, hogy Te másképpen gondolod nem baj, ettől szép a világ :)

CarolusMartellus 2020.09.17. 13:41:15

@DJP: Nem utasítottam el elvből, csak mérlegre tettem az érveket és ebből levontam a következtetést. Azért a történelemtudomány forrásokra épül és pont az a feladta h. a mende-mondák valóságtartalmát is megvizsgálja. Ami lehetséges vagy elképzelhető, az nem biztos h igaz vagy megtörtént, Ennek megállapítására elég exakt eszközök (segédtudományok) léteznek. Jelen esetben egy jóval később keletkezett írásbeli (hamis?) forrást kezdtek átvenni mások és semmi egyéb nem támasztja alá a történetet. Volt már ilyenre példa nem egy, pl. Konstantin adománylevele.

A katolicizmusban pap csak férfi lehet, így papi pályával nem igen próbálkozhattak nők a középkorban sem és azóta sem. Az apátnő nem pap, hanem szerzetes nővér, aki nincs pappá szentelve, csupán fogadalmat tett és egy adott női közösség elöljárója. Vagy ők is férfinak adták ki magukat?Akkor meg nem apátnő, a hanem apát. Ez nem egyértelmű szerintem a bejegyzésben.

Persze mindenki döntse el maga az érvek alapján h. igaz-e a történet vagy sem, ebben nincs vita :-)

DJP 2020.09.17. 13:46:39

@CarolusMartellus: Én nagyjából hasonlóan látom :) Nem tudhatjuk ezer évvel ezelőtt milyen "trükkök" voltak. A pap csak férfi lehet (hivatalosan), máshol nem is papnak hívják őket.
Ugyanakkor más helyen is ismert, hogy férfiak nőnek adták ki magukat (vagy fordítva) hogy eredményeket érjenek el. Sok esetben hamar kiderült, más esetben csak évtizedekkel később, s nem tudhatjuk hány olyan eset volt, amikor nem derült ki - hiszen nem derült ki.
Szerintem a források mellett sok esetben az összefüggések és következtetések is fontosak a történelemtudományban - hiszen semmi sem változik gyorsabban, mint a változatlan múlt :)
Talán éppen ezért ...

Iván Gábor IGe · vilagnezet.blog.hu 2020.09.17. 15:38:52

Szórakoztató Valláskritika MémKéptár ide szóló linkkel és két képpel feldolgozta.
forum.index.hu/Article/showArticle?t=9239635
7183-as bejegyzés

Csizér Márton 2020.09.17. 15:39:02

Semmilyen komolyan vehető bizonyíték nincs a "nőpápa" létezésére. Egyébként maga a "lyukas pápai szék a megválasztott személy nemének ellenőrzésére" is csak legenda. (Nem a szék létezése, hanem annak funkciója a legenda.)
A nőpápához kapcsolódó legendát és annak cáfolatát részletesen kifejti Hahner Péter az Újabb 100 történelmi tévhit (2011) című művében.

kritizator 2020.09.17. 15:39:12

"vagy Johanna (vagy Gilberta vagy Ágnes vagy Jutta vagy Jutte vagy Glancia"

na most melyik, mert mesélni akarom a barátaimnak, de így hiteltelen lesz:(

Locassen 2020.09.17. 15:39:15

Pedig simán cáfolható, csak kicsit tovább kellett volna olvasgatni.

1. ott kezdődik, hogy az ősforrás, de Mailly szerint ez az egész 1099-ben történt, tehát II. Orbán pápa halála után, ami már nem jó ómen a hitelességet illetően
2. a sztori később (Opavai Martinnál) átkerült a 9. századba, csak sajnos tárgyi bizonyítékok vannak rá, hogy IV. Leó (847-855) és III. Benedek (855-858) közé nem fér be más, tekintettel arra, hogy 855 nyarán Hincmar, reimsi érsek még Leónak küldött egy levelet, de a küldönc csak az utódjának tudta odaadni, másfelől az utóbbi képmásával már 855. szeptemberében vertek pénzérmét szóval kronológiailag nem adódik elég tér.
3. ami meg azt a bizonyos széket illeti, azt is csak a XI. század végétől kezdték használni - a leginkább épkézláb elmélet szerint a bútordarab egy, eredetileg a római császárkorban használt szülőszék, esetleg bidé, és a pápák a saját világi hatalmuk megalapozottságát kívánták bizonyítani azzal, hogy ezen ülve szentelték fel őket. Ami egyébként önmagában is elég röhejes.
4. Végül pedig indirekt bizonyíték az, hogy ebben az időben (is) ment a hirig az egyházi vezetés körül, a korszak legjelentősebb ellenlábasa I. Phókiosz konstantinápolyi pátriárka volt, akit I. Miklós pápa fosztott meg a hivatalától 863-ban és emiatt ott köpködte Rómát, ahol érte - viszont a polémiáiban sehol nincs még utalás se egy ilyen botrányra, cserében viszont Leóra és Benedekre mint "egymást követő nagyszerű papokra" hivatkozik.

Ennek azért érdemes lett volna helyet szorítani.

DJP 2020.09.17. 15:41:46

@Csizér Márton: Tisztelem Hahner Péter munkásságát, olvastam is tőle pár dolgot, de azért ő sem volt ott, vagyis pontosan nem tudhatja. Nagyon sok olyan eset van, amikor a leghihetetlenebb dolgok bizonyulnak igaznak. Persze ez még nem jelenti azt, hogy Johanna valóban létezett, de szerintem nincs kizárva.

DJP 2020.09.17. 15:43:30

@kritizator: A történetnek többféle formája létezik, s ahogyan nem tudjuk eldönteni, hogy András vagy Endre volt az utolsó királyunk neve, itt is többféle név van - ez a szép a régi történetekben. Ha sztoriként akarod mesélni, akkor tulajdonképpen mindegy mi a neve, mert nem ez a lényeg :)

DJP 2020.09.17. 15:46:33

@Locassen: Ha tovább olvasgatsz, akkor azt is megeleled, hogy Johanna (vagyis János) pápa idejéből maradt pénzérmék is maradtak fenn, amely azért elgondolkodtató.
Másrészt az, hogy valamiről nem írtak egykor, az még nem jeleti azt, hogy nem islétezett.

Összegezve: inkább nem igaz a történet, de minden kétséget kizáróan nem lehet megcáfolni - szerintem...

Csizér Márton 2020.09.17. 20:44:33

@DJP: sok Jànos nevű pápa volt, akik pénzérméje lehetett. Hahner Péter természetesen nem volt ott, (ezzel a logikával bármelyik elmúlt korról bármit kitalálhatunk, hiszen a ma élők közül senki sem volt ott, hogy megcáfolhassa), de éppen korabeli források nem említik a "nőpápát" maga a sztori is több évszázadot mozgott az idők folyamán és a névnek is sok eltérő formája felbukkan.
Az egész csak megcáfolt mendemonda, hasonlóan az erényövhöz és az első éjszaka jogához.

DJP 2020.09.17. 20:50:42

@Csizér Márton: szóval ... a viták azért folynak ...

Csizér Márton 2020.09.17. 23:35:33

@DJP: még a Múlt-Kor portál cikkében is azt írják, hogy "Habár nem túl erős lábakon áll az érvelése, Habicht úgy véli, ezek az eltérő monogrammal ellátott dénárok Johannes Anglicusra, vagyis talán Johanna pápára utalhatnak." Vagyis... talán

DJP 2020.09.17. 23:36:51

@Csizér Márton: A poszt első sora így hangzik "Történetileg nem bizonyítható, hogy valóban létezett egy nőpápa, de nem is cáfolható egyértelműen." - ez talán megfelel a "talán" kifejezésnek :)
süti beállítások módosítása