Ezt a Társaságot két francia kereskedő, Pierre-Esprit Radisson és Médard des Groseilliers javaslata alapján 350 esztendeje 1670. május 2-án alapították észak-amerikai kereskedőtársaságként.

Műfajában az első volt angol alapítású amerikai társaság, s ma is létezik! (Henry Alexander Ogden: Kereskedés a Hudson's Bay Company kereskedési pontján)

Jules Verne szavaival:
1670. május 2-án a Hudson-öböl Szőrmeáru Társaság előjogot nyert. Ennek a Társaságnak bizonyos számú részvényese a főnemességhez tartozott, mint pl. a yorki herceg, Albermale hercege, Shaftesbury grófja stb. A Társaság alaptőkéje akkoriban mindössze nyolcezer-négyszázhúsz font sterlingre rúgott. Versenytársai különféle Társaságok voltak, amelyeknek Kanadában letelepedett francia ügynökei kalandos, de pompásan jövedelmező kirándulásokra ruccantak ki. Ezek a rettenthetetlen vadászok - akik "kanadai utazók" néven voltak ismeretesek - olyan vetélytársaknak bizonyultak, akik komolyan veszélyeztették az "újszülött" Társaság létét.

Területe 3,9 millió km² volt a Hudson-öböl vízgyűjtő területén - a mai Kanada több mint egyharmadában -, és kiterjed az Egyesült Államok északnyugati részére is, első elnökéről Pfalz Ruprecht hercegről Rupertsland néven nevezik. Az első székhelye Fort Nelsonban, később York-erődnek nevezték el, a Nelson folyó torkolatánál, a mai északkeleti Manitoba partján volt.

A szervezet felépítése csalódást okozott Radissonnak és Des Groseilliersnek, akik 1674-ben visszatértek a franciákhoz és 1682-ben alapították a La Compagnie du Nord-t , hogy közvetlenül versenyezzenek a HBC-vel (Hudson's Bay Company).

Kanada meghódítása változtatott ezen a kétes helyzeten. Quebec elfoglalása után három esztendővel, 1766-ban ismét fellendült a prémkereskedelem. Az angol kereskedelmi ügynökségek megbarátkoztak az effajta kereskedelem nehézségeivel; kiismerték a vidék lakosságának szokásait, az indiánok életmódját, meg azt is, hogy miként csereberélnek, de a Társaság mindennek ellenére még nem volt képes nyereségre szert tenni. Ráadásul 1784-ben a montreali kereskedők összefogtak a prémáruk értékesítésére, és megalapították azt a hatalmas Északnyugati Társaságot, amely csakhamar összpontosított minden ilyfajta műveletet. 1798-ban az új Társaság szállítmányainak értéke elérte a százhúszezer font sterlingnyi óriási összeget, és a Hudson-öböl Társaság ismét létében volt fenyegetve. (Rindisbacher, Peter: A Hudson's Bay Company tisztviselői egy tavon átkelő gyorskenu mellett - 1825)

Itt meg kell jegyezni, hogy ez az Északnyugati Társaság, ha érdekei úgy kívánták, semmilyen erkölcstelenségtől nem riadt vissza. Kizsákmányolta a saját alkalmazottait, s az indiánok nyomorúságát kihasználva, gonoszul bánt velük, előbb leitatta, majd kifosztotta őket, rá sem hederítve a törvényre, amely tiltja, hogy a bennszülöttek lakta területeken szeszes italt árusítsanak; az Északnyugati Társaság ügynökei óriási pénzeket vágtak zsebre, annak ellenére, hogy versenytársaikként ott voltak az amerikai és orosz Társaságok, többek között az 1800-ban egymillió dollár alaptőkével alapított Amerikai Prémkereskedelmi Társaság, amely a Sziklás-hegység nyugati részén működött.

De mindezen Társaságok közül a Hudson-öböl Társaságot fenyegette a legnagyobb veszedelem, amikor 1821-ben hosszadalmas viták után magába olvasztotta régi vetélytársát, az Északnyugati Társaságot, és felvette a Hudson-öböl Prémkereskedelmi Társaság összesített nevet.

Ekkor már ennek a jelentős Társaságnak nincs más vetélytársa, csak a Saint Louis-i Amerikai Prémkereskedelmi Társaság. A Hudson-öböl Társaság telepei hárommillió-hétszázezer négyzetmérföldnyi területen vannak szétszórva. Fő kereskedelmi ügynökségei a James-öbölnél, a Sever-folyó torkolatánál, a déli vidéken és Kanada északi határa felé az Athapeskow-tavaknál, Winnipegben, Supérieur-, Methye- és Buffalóban, a Colombia-, Mackenzie-, Saskatchewan-, Assinipoil- stb. folyók mentén fekszenek. A York-erőd, amely a Hudson-öbölbe torkolló Nelson-folyó mellett emelkedik, a Társaság főhadiszállása, és itt van a prémek központi raktára. 1842-ben, évi kétszázezer franknyi bérösszeg fejében a Társaság az észak-amerikai orosz telepeket is bérbe vette. Így hát saját számlájára aknázza ki a Mississippi és a Csendes-óceán közti végtelen területeket. Minden irányban szerteküldte rettenthetetlen utazóit, 1770-ben Hearnet a Jeges-tenger felé, a Coppermine-folyó felfedezésére, 1819-től 1822-ig Franklint, ötezer-ötszázötven mérföldnyire az amerikai partok mentén; Mackenzie-t, aki - miután felfedezte a később róla elnevezett folyót - az 52° 24' északi szélességnél elérte a Csendes-óceán partját.

1857-ben a gyarmatügyi államtitkár által kinevezett bizottság úgy döntött, hogy Kanadához kell csatolni minden, megművelésre alkalmasnak látszó területet, mint például a Vörös-folyó menti földeket, a saskatchewani körzeteket, és csupán azokat a területeket hagyni meg a Társaságnak, amelyeken a civilizációnak nincs semmi jövője. A következő évben a Társaság elvesztette a Sziklás-hegység nyugati lejtőjét, amely közvetlenül a Gyarmatügyi Hivatal hatáskörébe tartozott, és így ez a terület kiesett a Hudson-öböl Társaság ügynökeinek jogügyi hatásköréből." 1869-ben a kanadai területét átadta Kanadának, 1870-ben pedig eltörölték a kereskedelmi monopoliumát.

Hosszú és zajos évtizedek után a Társaság 1991-ben az állatjogi aktivisták tiltakozása miatt abbahagyta a préek kereskedését, de 1997-ben folytatta azt.

2006-ban Jerry Zucker 1,1 milliárd dollárral megvásárolta a társaságot, és kivezette a tőzsdéről, de 2008. évi halála után az özvegy, Anita Zucker eladta az NRDC Equity Partnersnek, amely 2012-ben visszavezette a tőzsdére.

A Társaság 2015-ben megvásrolta a Kaufhof áruházláncot a Metro Group csoporttól.

Vezetői az elmúlt évszázadokban:

• Prince Rupert of the Rhine (1670-1682)
• Prince James, Duke of York (1683-1685)
• John Churchill, Earl of Marlborough (1685-1692)
• Sir Stephen Evans (1692-1696)
• Sir William Trumbull (1696-1700)
• Sir Stephen Evans (1700-1712)
• Sir Bibye Lake, Sr. (1712-1743)
• Benjamin Pitt (1743-1746)
• Thomas Knapp (1746-1750)
• Sir Atwell Lake (1750-1760)
• Sir William Baker (1760-1770)
• Sir Bibye Lake, Jr. (1770-1782)
• Samuel Wegg (1782-1799)
• Sir James Winter Lake (1799-1807)
• William Mainwaring (1807-1812)
• Joseph Berens (1812-1822)
• Sir John Henry Pelly (1822-1852)
• Andrew Wedderburn Colvile (1852-1856)
• John Shepherd (1856-1858)
• Henry Hulse Berens (1858-1863)
• Sir Edmund Walker Head (1863-1868)
• John Wodehouse, 1st Earl of Kimberley (1868-1869)
• Sir Stafford Henry Northcote (1869-1874)
• George Joachim Goschen (1874-1880)
• Eden Colvile (1880-1889)
• Donald Alexander Smith, 1st Baron Strathcona and Mount Royal (1889-1914)
• Sir Thomas Skinner (1914-1915)
• Sir Robert Molesworth Kindersley (1916-1925)
• Charles Vincent Sale (1925-1931)
• Sir Patrick Ashley Cooper (1931-1952)
• William Keswick (1952-1965)
• Derick Heathcoat Amory, 1st Viscount Amory (1965-1970)
• George T. Richardson (1970-1982)
• Donald S. McGiverin (1982-1994)
• David E. Mitchell (1994-1997)
• L. Yves Fortier (1997-2006)
• Jerry Zucker (2006-2008)
• Anita Zucker (2008) - az első nő, aki férje halála után vette át a Társaság vezetését
• Richard Baker (2008 óta)

jövő szerdán újra találkozhatunk ....

 A blogban használt források listája 

A képzeletbeli utazás elkezdődött, s remélem akad majd itt némi érdekes olvasnivaló is.
A képek forrása a Wikipedia Common.

 DJP

 Csatlakozz a bloghoz és a Facebook-csoport