Elizabeth Rosanna Gilbert éppen 200 éve, 1821. február 17-én (mások szerint 21-én) született egy skót katonatiszt és egy ír nemeslány házasságából.
Alig múlt kétéves, amikor a család Indiába költözött, ahol apja, pár héttel később, kolerában meghalt. Az özvegy, újra feleségül ment, egy másik skóthoz, s a kislány előbb Skóciában nevelkedett mostohaapja szüleinél, majd az anyjához került, aki Párizsba, majd Bath-ba vitte.
Tizenhatéves korában, egy jóval idősebb (80 éves) férfihoz akarták feleségül adni, de ő, egy Thomas James nevű katonatiszttel Írországba szökött, ahol házasságot is kötöttek, majd újra Indiába került. Pár évvel később a lány visszatért Angliába, s közben elvált a férjétől is, miközben színjátszást és táncot tanult.
Első nyilvános fellépése, 1843 június 3-án volt Londonban, a Her Majesty's Theatre-ben, ekkor már, Lola Montez néven. Azt állította, hogy egy spanyol nemes az apja, de többen felismerték, így elhagyta Londont és a kontinensen próbált szerencsét. Előbb Párizs, majd később Varsó volt a célpontja, s mindkét helyen komoly sikereket aratott. Közben, jónéhány gazdag úr segítette a pályáját, némi nemű nemi ellenszolgáltatásért cserében.
Eközben találkozott Liszt Ferenccel is (akivel viszonya is volt), s aki bevezette George Sand szalonjába, miközben azt is állította, hogy Byron törvénytelen lánya. A legenda szerint a levakarhatatlan lányt, Liszt az egyik éjszaka, a szobájából kilopakodva hagyta el.
Utazgatásai végeztével Párizsban telepedett le, s egy rövidebb viszonya volt Alexandre Dumas-val is. Őt azonban hamar lecserélte egy másik Alexandre-ra, Dujarierre, aki az egyik legnagyobb forgalmú újság tulajdonosa volt.
Ez a kapcsolata sem tartott sokáig, mert a laptulajdonost egy párbajban megölték. Utazgatott a világban, s eközben 1843. szeptember 3-án volt egy botrányos fellépése IV. Frigyes Vilmos porosz király és az orosz cár előtt, amely alatt a porosz király elhagyta a színházat, s a közönség jórésze is követte. I. Miklós orosz cár azonban a hálójába került egy rövid időre. 1846-ban Münchenbe ment, ahol I. Lajos bajor király szeretője lett. A legenda szerint az első találkozásuk alkalmával a király megkérdezte, valódi-e a melle, mire Lola letépte ruháit, hogy bizonyítsa a valódiságot.
Szinte megbabonázta a királyt, aki mindent megtett, csak megtartsa, még szerelmes verseket is írt hozzá spanyol nyelven. Lola, ki is használta a rajongását, s ez a népet ellene fordította. A király, 1847-ben grófnői rangot adományozott neki, az ezzel járó évjáradékkal együtt, majd azt is elintézte, hogy az államminisztert elbocsássák. Lola a müncheni egyetem bezárását is kijárta a királynál, egy 1848. február 9-én megjelent rendelettel. Lajos király hadsereggel védette volna meg a feldühödött fiataloktól Lolát, de a hadügyminiszter nemet mondott a kérésre, így az egyetem újra kinyithatott. Az 1848-as forradalmi tavasz, így a királyt is elsodorta, aki 1848. március 20-án a fia javára lemondott, s Lolának menekülnie kellett Bajorországból.
Svájcba menekült, s miközben a (volt) királyra várt, volt pár szeretője, majd előbb Franciaországba, később Angliába ment. Ott feleségül ment volna egy fiatal lovassági tiszthez, de a válásának feltételei, nem engedték meg, hogy férjhez menjen, amíg volt férje él. A pár két évig utazgatott, majd Lola az Egyesült Államokba utazott, ahol meglepően sikeresen mutatkozott be.
Az első két évben a keleti parton lépett fel táncosnőként és színésznőként, mindenhol nagy sikerrel. 1853 májusában San Franciscoba érkezett, ahol igazi szenzációt keltettek előadásai, de hamarosan egy népszerű szatíra jelent meg Ki a grófnő? címmel. Közben férjhez ment egy helyi újságíróhoz, de hamarosan el is váltak, s egy gyilkosság ügybe is belekeveredett. Vándorlásai közben egy egész állatkert kísérte, amelyben még egy grizzly medve is helyet kapott. Talán mégis Byron lánya volt?
1855 júniusában Ausztráliába ment, ahol az aranyásókat szórakoztatta. Előadásai hamar sikert arattak, de persze, nem véletlenül. 1855 augusztus 16-án érkezett Sidney-be, s szeptemberben már előadhatta erotikus póktáncát a melbourne-i Theatre Royal-ban. A tánc közben olyan magasra emelte a szoknyáját, hogy a nézők láthatták, hogy semmilyen alsóneműt nem visel.
A bányászoknak nagyon tetszett a műsor, de a polgári családok többé nem mentek el a színházba, amíg ő is szerepelt, amely súlyos veszteséget okozott. Botrány botrányt követett, végül 1856. május 22-én, visszaindult San Franciscoba.
Ekkorra azonban már, Amerikában is megkopott hírneve, így visszatérési kísérletei kudarcot vallottak. Szerencséjére azonban, a lemondott bajor király nem felejtette el, s egészen haláláig, folyamatosan biztosította számára az anyagi támogatást.
1860-ra már kezdtek mutatkozni az évekkel korábban szerzett szifilisz hatásai is, s szervezete már nem engedelmeskedett neki. Az irodalom és zene fejedelmének, minden oroszok cárjának valamint Bajorország királyának szeretője, alig 39 évesen halt meg New Yorkban, 1861. január 17-én.
