A második rigómezei csata 1448. október 16-20 között zajlott II. Murád török szultán és Hunyadi János kormányzó között. Ez a csata volt Hunyadi legnagyobb veresége a törökök ellen, pedig azért indította a hadjáratot, hogy visszavágjon az 1444-es várnai vereségért, amelyben II. Ulászló király is elesett.
A magyarok abban bíztak, hogy a balkáni népek felkelései szétforgácsolják a szultán erőit, így képesek lesznek legyőzni. Ennek eredményeképpen Hunyadi úgy hatolt egyre mélyebben az ellenséges területen, hogy nem biztosította a megfelelő támogatását.
A magyar kormányzó megállapodott II. László havasalföldi vajdával és Szkander béggel, hogy seregeiket egyesítsék, de ebben megakadályozta őket Brankovics György szerb despota, aki a szultánt is tájékoztatta a magyarok hadmozdulatairól. Hunyadi őt is szerette volna megnyerni, de nem hajlott az egyezségre.
Az első hadmozdulatok 1448. október 16-án történtek, amikor a seregek felsorakoztak egymással szemben. A törökök hadereje 60 ezer fő volt, a magyarok és más keresztények összesen 24 ezren voltak. Ekkortájt az akindzsik és ruméliai szpáhik harcoltak Hunyadival, de nem jártak sikerrel.
A szultán nyolc tagból álló követséget indított a magyarokhoz, akik 100.000 aranyat és az összes hadiköltség megtérítését kérték, hogy ne legyen harc. A magyar kormányzó természetesen visszautasította az ajánlatot.
Másnap az anatóliai szpáhik támadtak, akiket sikerrel vertek vissza a magyarok, s ráadásul ellentámadásba is lendültek, de a török gyalogság a centrumban áthatolhatatlan volt. Hunyadi megrohamozta a centrumot a lovassággal, azonban megfutamították őket, így a keresztény lovasság visszavonult. A sorsára hagyott gyalogságot a törökök bekerítették és felőrölték.
A több napos csata közben elesett Székely János horvát-szlavón bán és számos nemes is. Ő volt Hunyadi alvezére, akinek halála megrendítette a magyar sereget, a havasalföldiek pedig egyszerűen megfutamodtak a csatából. Hunyadi itt vereséget szenvedett, de pár évvel később a várvédelem már jobban sikerült neki.
A csatában körülbelül 16 ezer keresztény katona halt meg, amelyet jelentősen gyarapított, hogy a törökök nem sok rabot ejtettek, valamint a hazafelé menekülő katonákat a szerbek felkoncolták vagy fogságba ejtették. Hunyadi is fogságba került, s hónapokat raboskodott Szendrő várában, ahonnan tetemes váltságdíj fejében szabadulhatott.
A sors fintora azonban, hogy a rigómezei vereség mégsem a magyarok számára járt kellemetlen utóhatással, hiszen tanulva az esetből a magyarok többet nem indultak a Balkán felszabadítására. Ennek következtében az ott lévő kisebb államok magukra maradtak, s gyorsan elbuktak a törökkel szemben.
