Az egyik leghíresebb angol uralkodó, aki majdnem négy évtizeden keresztül ült az angol trónon, elsősorban két okból ismert. Egyrészt összesen hat felesége volt, akik közül kettőt lefejeztetett, másrészt éppen az egyik lefejezett felesége miatt, megalapította az anglikán egyházat.
Henrik azonban számos egyéb dolog miatt lehet(ne) emlékezetes.
Tulajdonképpen véletlenül került a trónra bátyja, Artúr halála után és örökölte meg a trón mellett Artúr feleségét, Aragóniai Katalint is, aki a korszak egyik leghatalmasabb uralkodónőjének Kasztiliai Izabellának volt a lánya.
Bár Katalin volt idősebb, Henrik szinte rajongott érte, s a hercegnő is nagyon szerette hatalmas termetű, körülbelül 187 cm magas férjét, aki közel húsz centiméterrel volt magasabb a kor átlagemberénél. Henrik azonban nem csak magas volt, hanem rendkívül sportos is.
Gyakorta indult lovagi tornákon, ahol nagyon sok sikert elért, s bár számos sérülést szerzett, a harcról nem akart lemondani. A krónikák szerint a kopjavetésben szinte verhetetlen volt. A küzdelmeket nagyon élvezte, főként amikor egy-egy komolyabb versenyen emberek ezrei biztatták. 1536-ban egy súlyos lovasbalesete volt egy lovagi torna közben, amikor egy időre az eszméletét is elvesztette. Az ekkor szerzett sebeit az akkori orvosudomány nem tudta hatékonyan kezelni és azok folyamatosan váladékoztak.
Rajongott azonban más sportokért is, hiszen némely palotájába teniszpályát építtetett. Az akkori tenisz sokban hasonlított a maira, de a falakról visszapattant labdát is meg lehetett játszani. A király sokszor játszott Hampton Courtban, ahol egy pletyka alapján akkor is teniszezett éppen, amikor hírt kapott a későbbi I. Erzsébet királynő édesanyja, Boleyn Anna kivégzéséről.
Szerette a medvecsalit is, amelyben egy medvét medvét egy faoszlophoz láncoltak egy kör közepén. Ezután egy csoport kutyát elengedtek, amelyek megtámadták a medvét és élet-halálharc zajlott. Itt persze csak néző volt, nem úgy mint a korabeli futballban.
Szenvedélyesen szerette tehát a futballt is, amely akkortájt nem igen hasonlított a mai hagyományos futballra, inkább a mai amerikai futballra. Annyira brutális, s egyben veszélyes játék volt, hogy hamarosan be is tiltották az űzését. Philip Stubbs azt írta egy 1583-as feljegyzésében: "Néha eltörik a nyakukat, néha a hátukat, néha a lábukat, néha a karjukat, olykor az egyik végtagjuk kificamodik, máskor az orrukból folyik a vér."
Ezek a mérkőzések nem egy nagyjából 100 méteres pályán folytak, hanem a vidéki falvak közötti tereken. A leggyakrabban a mennybemenetel és húshagyókedd napján játszottak egész napos mérkőzéseket.
Szerette volna a birkózást is, de egy kiprovokált mérkőzésen vereséget szenvedett I. Ferenc francia királytól, így az már nem tartozott a kedvencei közé.
Persze nem csak a sportjátékok érdekelték, hanem a kockajáték is, amelyet gyakran űzött, s általában vagyonokat 
vesztett. A pénzt azonban az öltözködésre sem sajnálta, hiszen az egyik velencei követ, Sebastian Giustinian egyik feljegyzése szerint csak ruházkodásra 16 ezer aranydukátot költött, még 1519-ben. A kortársai a legjobban öltözött királynak tartották.
Ehhez persze pénz kellett, nagyon sok pénz, amelyet az anglikán egyház megalapítása után a katolikus egyháztól (is) szerzett. A király katonái több mint 800 rendházat fosztottak ki vagy romboltak le, amely hatalmas bevételt jelentett neki. Korábban sem esett azonban kétségbe, hiszen a költekezésétől kissé megcsappant királyi kincstár feltöltéséhez a pénzrontást vette igénybe, már 1526-ban. A pénzérméket rézből készítette és vékony ezüstréteggel látta el, amely azonban a használat során itt-ott lekopott. Mivel a pénzérme a király arcképét tartalmazta, s a leginkább kiálló rész kopott le először, a nép az "öreg rézorrú" néven emlegette - pedig még a harmincas éveiben járt. Vele szemben egyik (majdnem) kortársának, a kissé bizarr halált halt Tycho Brahenak valóban rézből volt az orra.
Az anglikán vallás megalapítása mellett nem csak két feleségét fejeztette le, hanem számos fontos embert, s az egyszerű emberek ezreit-tízezreit is.
Mindezek mellett a kegyetlen király rendkívül kifinomult is tudott lenni, hiszen tehetséges zenész volt, aki dalokat komponált és kíválóan játszott a lanton, valamint kitűnően énekelt.
Idősebb korában az egészségi állapota súlyosan megromlott, amelyben szerepe volt néhány korábbi lovagi balesetének is. Többféle betegség kínozta, s az orvosok mellett a gyógyszerészet felé is fordult. Számos olyan kenőcsöt készített, amellyel köszvénytől gyulladt lábait próbálta kezelni.
Egész életében sokat küzdött egy fiú örökösért, aki valóban meg is érkezett, de alig néhány évvel élte túl apját. Ezután pedig következett a Tudor-korszak második fele, amelyben három nő követte egymást az angol trónon - amit VIII. Henrik el sem tudott volna képzelni.
