Minden idők egyik legemlékezetesebb sikertelen merénylete zajlott le 1605. november 5-én, amikor Guy Fawkes a nem sokkal korábban trónra lépett I. Jakab angol királyt szerette volna meggyilkolni, hogy egy katolikus uralkodót juttasson a trónra, aki történetesen a király lánya volt, Erzsébet hercegnő.
A merénylet azért is emlékezetes, mert több mint négy évszázada szinte minden évben megemlékeznek róla, sokan ironikusan, hiszen sok brit szerint Fawkes volt „az utolsó ember, aki tisztességes szándékkal jutott be a parlamentbe”.
A későbbi merénylő 1570. április 13-án született Yorkban, s szülei, a nem sokkal korábban alapított anglikán egyház hívei voltak, így őt is anglikán hiben keresztelték meg.
Az iskola befejezése után elhelyezkedett Montagu 1. vikomtjánál, aki azonban nem kedvelte, így hamarosan el is küldte, azonban a címet nem sokkal később az unokája örökölte, aki visszavette Fawkest. Egyes források szerint ekkortájt megnősült és egy fia is született. 1591-ben a katolikus Spanyolországba ment, ahol katona lett és több csata mellett részt vett Calais ostromában is, s altiszti rangot kapott, akkor már Guido néven.
Közben meghalt VIII. Henrik lánya I. Erzsébet, az utolsó Tudor-uralkodó, s Stuart Mária skót királynő fia, az akkor már skót király Jakab került az angol trónra (is) I. Jakab néven.
Fawkes ismert lett az angol katolikus körökben, s 1604-ben megkeresték, hogy térjen vissza Angliába és nyújtson segítséget a király meggyilkolásában.
Guido ideális jelölt volt, mert kitűnően ismerte a robbanóanyagokat, amellyel a merényletet el akarták végezni. A merénylet öt központi alakja (Fawkes, Thomas Wintour, Robert Catesby, John Wright és Thomas Percy) a londoni Duck and Drake Innben találkozott először 1620. május 20-án, ahol esküt tettek a Bibliára, majd a fogadó egyik helyiségében megbeszélték a merényletet.
Kezdetben azt tervezték, hogy alagutat ásnak a Parlament felé az egyik összeesküvő révén John Whynniard házától. A hónapokig tartó ásás során azonban furcsa zajokat hallottak, aztán kiderült, hogy az alagút fölött egy 
pince volt, amely éppen a Lordok Házáig terjedt. Úgy döntöttek, hogy az alagút ásása helyett kibérlik az egyébként használaton kívüli pincét, amely ideálisnak tűnt a robbantási előkészületekre.
A robbantást a parlamenti nyitónapra, 1605. július 28-ra tervezték, amikor a király szokás szerint beszédet mondott volna a Lordok Házában. Biztosra akartak menni, így összesen 20 hordó puskaport vittek a pincébe. Fawkes azonban felfedezte, hogy a lőpor egy része használhatatlan, így július 20-án újabb 16 hordónyit vittek a pincébe.
Ekkortájt már 36 hordónyi puskapor, vagyis összesen 5500 fontnyi (több mint 2,5 tonna) volt a Lordok Háza alatt felhalmozva. Ez a mennyiség nemcsak a Westminster-palotát, hanem az összes épületet elpusztította volna egy mérföldes körzetben.
Eközben azonban Londont pestisjárvány sújtotta, így a parlamenti nyitónapot elhalasztották november 5-re.
Minden a tervek szerint haladt, de az egyik összeesküvő tartott attól, hogy a katolikus képviselőket is baj éri - amire azért volt esély. Emiatt október 26-án egy levelet küldött Lord Monteagle-nak, amelyben felszólította, hogy november 5-én maradjon távol a Parlamenttől. A lord azonban megmutatta a levelet Salisbury grófjának, aki bemutatta a királynak is. A levélben többek között az állt, hogy „Javaslom, hogy… találjon ki valami ürügyet arra, hogy kimentse részvételét ezen a parlamenti ülésen, mert Isten és az emberek megegyeztek abban, hogy megbüntetik a mostani gonoszságot.”
Fawkes október 30-án még tartott egy utolsó ellenőrzést, s mindent rendben talált, így nyugodtan várta az eseményeket. November 4-én estétől 5-én hajnalig azonban a király parancsára nagy erőkkel kutatni kezdtek és végül hajnalban tetten érték Fawkes-t, aki égő kanóccal figyelte az idő múlását, hogy a megfelelő időpontban robbantson. A pincében a tűzifa és szénhalmok mögött pedig megtalálták a 36 lőporos hordót is.
A letartóztatása után Fawkes álnéven, mint John Johnson mutatkozott be, s azonnal a király elé vitték. A király nagy türelemmel hallgatta ki az átkozódó merénylőt, aki nem akarta megnevezni társait. Akkortájt a kínzás tilos volt Angliában királyi engedély nélkül, így másnap a király ezt engedélyezte egy levélben: "először a szelídebb kínzásokat kell vele alkalmazni, et sic per gradus ad mia tenditur [és így fokozatosan haladva a legrosszabbig], és így Isten gyorsítsa meg a jó munkádat." írta.
Néhány napos alapos kínzás után azonban, november 9-én megadta magát és megnevezte társait, akiket egy fogadóban találtak meg Staffordshire-ben. Összesen tizenketten voltak még, akik közül négyet menekülés közben lelőttek, míg nyolcat elfogtak és Fawkes mellett ők is bíróság elé álltak.
A tárgyalás 1606. január 27-én kezdődött, de a kimenetele nem is lehetett kérdéses, bűnösök voltak felségárulásban. A főügyész, Sir Edward Coke nem volt szűkmarkú a büntetésben sem. Kijelentette, hogy a bűnösöket előbb a ló után kötik, majd nemi szerveiket levágják és a szemük láttára elégetik, szívüket kivágják és kibelezik őket, majd lefejezésre kerülnek. A testüket végül felnégyelik és négy különböző helyre rakják ki elrettentésül.
A kivégzésekre 1606. január 31-én került sor. Fawkesnek végig kellett néznie, hogy több társát felakasztották és felnégyelték, míg végül rá nem került sor. Előbb a királyhoz könyörgött kegyelemért, majd amikor ezt nem kapta meg, a hóhér segítségével nagy nehezen felkapaszkodott az állványra, ahonnan egy óvatlan pillanatban (egyes források szerint) a mélybe vetette magát. Azonnal a nyakát törte és meghalt, így a kínhalált igen, de a felnégyelést nem úszta meg, hiszen a testét az ország négy városában állították ki, elrettentésül.
Néhány nappal a kivégzése előtt Edward Montague parlamenti képviselő azt javasolta, hogy november 5-ét nyilvánítsák kötelező emléknappá a sikertelen összeesküvés emlékére.
Bár a törvényt 1859-ben Viktória királynő uralkodása alatt hatályon kívül helyezték, továbbra is minden évben megemlékeznek a merényletről. Felvonulások, tűzijátékok és Fawkes stilizált képmásának elégetése történik, bár gyakran előfordult már, hogy erőszakos cselekmények is történetek a katolikusok és a protestánsok között. Gyakori volt, hogy macskákat öltöztettek be és máglyára vetették őket, amely természetesen erős "hanghatással" járt. Egyetlen hely van az Egyesült Királyságban, ahol nem ünneplik meg a napot, az iskola ahová annak idején Fawkes járt, s ahonnan több tettestársa is kikerült. A mai ismert ikonikus „Guy Fawkes maszkot” David Lloyd illusztrátor tervezte.
Guy Fawkes szerepe mindig is megosztó volt, hiszen a meggyilkolandó király, I. Jakab, az egyik legműveltebb angol uralkodó volt, akinek regnálása alatt virágzott a kultúra és művészet, elegendő csak Shakespeare vagy Francis Bacon nevét megemlíteni. Ugyanakkor ellenséges volt a katolikusokkal és rengeteg konfliktusa volt a parlament tagjaival is. Mindezek mellett homoszexuálisnak vagy biszexuálisnak tartották, amely a katolikusok szemében szintén nem volt bocsánatos bűn. Legismertebb barátja vagy szeretője, George Villiers vagyis Buckingham hercege volt.
Az amerikai gyarmatokon George Washington helyezte hatályon kívül a megünneplését, mert a függetlenségi háborúban a jórészt katolikus franciák segítségével sikerült győzniük, aztán ezt e megemlékezést szépen lassan felváltotta a Halloween megünneplése.
Egy másik hagyomány is kialakult, amely szerint a parlamenti nyitónap előtt egy járőrcsapat ellenőrzi a Westminster-palota körüli pincéket. Ha sikerül mindent ellenőrizni, akkor az őrök kapnak egy pohár portóit és megkezdődhet a Parlament ülésszaka. Az a híres pince egyébként, ahol az esemény történt, 1834-ben egy tűzvészben tönkrement.
Egyes irodalomtörténészek szerint, mivel Shakespeare ekkortájt írta a Macbethet, s a cselekményre hatással volt az összeesküvés is, legalábbis számos utalást vélnek a műben felfedezni.
A merénylő emléke szinte már kitörölhetetlen, hiszen ...
- ... a Galápagos-szigetek egyik lakatlan szirtje Guy Fawkes-ről kapta a nevét, de senki nem tudja, hogy miért, hiszen a sziget elsősorban búvárparadicsom
- ... 2002-ben egy BBC közvéleménykutatásban Fawkes a 30. leghíresebb brit lett ,megelőzve VIII. Henriket, de még Artúr királyt is
A Brit Nemzeti Levéltárban két írásos vallomását is őrzik a kínzás két különböző időszakából, s az aláírásokon keresztül jól látható, hogyan törték meg a kínzások.
Azt a mai napig nem lehet pontosan tudni, ki volt a névtelen levélíró, de Lord Monteagle sógora, Francis Tresham is az összeesküvők között volt, így könnyen lehet, hogy ő volt.
