1478. április 26-án a vasárnapi nagymise alatt került sor a firenzei Santa Maria del Fiore székesegyházban egy merényletre, amelynek célpontjai Lorenzo és Giuliano de' Medici voltak.

Korábban már több alkalommal is szerveztek összeesküvéseket a Mediciek hatalmának megdöntésére, akár Cosimo, Pietro vagy Lorenzo idején, de ezek mindig kudarcot vallottak.

1471-ben viszont IV. Szixtusz, vagyis Francesco della Rovere lépett a pápai trónra, aki a végletekig kiaknázta a nepotizmusban rejlő lehetőségeket. Hat unokaöccsét is bíborossá tette, a többiek számára pedig jövedelmező birtokokat szerzett.

Ez önmagában még nem lett volna szokatlan a korban, de az egyik unokaöccs, Girolamo Riario (akit egyébként a Szentatya fiának tartottak) szemet vetett Imolára, amely Galeazzo Maria Sforza birtokában volt. Ha Caterina Sforza, egy törvénytelen lánygyermek Girolamo felesége lett volna, Imola 40.000 dukátért már az unokaöccsé is lehetett volna.

Kölcsönért folyamodtak a Medici-bankhoz, de Lorenzo megtagadta a kölcsön folyósítását, mert ő maga is meg akarta szerezni Imolát.

A pápa ekkor Firenze másik híres családjához a Pazzikhoz fordult, akik természetesen készségesen kölcsönöztek. Eközben egy másik unokaöccs elvette Federico urbinói herceg legidősebb lányát, így a pápa befolyása már túl közel került a firenzei határhoz.

1474-ben elhunyt Firenze érseke, s Lorenzónak sikerült Rinaldo Orsinit jelölnie a posztra, a pápa viszont a saját hívét, Francesco Salviatit nevezte ki Pisa érsekévé. Lorenzo azonban nem engedte be Pisána az új érseket, így Salviani három évig kénytelen volt várakozni Rómában.

Közben a pápa és I. Ferdinánd nápolyi király (Aragóniai Beatrix, Mátyás király második feleségének az apja) egyre közelebb került egy szövetséghez, s Galeozzo Maria Sforzát meggyilkolták misére menet 1476. december 26-án.

Girolamo Riario, Francesco Salviati és Francesco de’ Pazzi 1477 elején Rómában találkoztak, hogy a Mediciek hatalmát megdöntsék. A pápa tudott a szándékaikról, csak azt kérte ne öljenek meg senkit.

Az összeesküvők azonban tudták, hogy a Medici-ház legyőzéséhez ölni kell, de Jacopo de' Pazzi, a Pazzi-család feje is vonakodott a gyilkosságtól.

Hosszú tárgyalások után végre megegyeztek, s úgy döntöttek, hogy Lorenzót Rómába hívják, s ott ölik meg, míg Guilianot Firenzében. Lorenzó azonban elutasította a római meghívást - ekkor döntöttek úgy, hogy Firenzében ölik meg mindkettőt.

Néhány hét múlva Firenzébe érkezett Raffaele Riario, a pápa 17 éves unokaöccse, aki a pisai egyetemen tanult, s éppen most nevezték ki bíborosnak.

Az összeesküvők a merényletet április 26-ra, a fiatal bíboros tiszteletére rendezett ünnepélyes szentmisére időzítették, de a kiszemelt zsoldosvezér (Giovan Battista da Montesecco) nem vállalta, mondván „lelkiismerete nem engedi meg, hogy a gyilkosságot szentségtöréssel tetézze, nem képes arra, hogy hidegvérrel megöljön egy embert olyan helyen, ahol Isten láthatja”.

Helyette így két pap (Antonio Maffei és Stefano da Bagnone) vállalta, hogy leszúrja Lorenzót.

A ministránsok csengetésekor a két pap tőrt rántott és szúrt. Maffeinek sikerült Lorenzót a nyakán megsebeznie, de a megtámadottnak sikerült a sekrestyébe menekülnie. Guiliano nem volt lyen szerencsés, már a földön feküdt összeszabdalva Bernardo Bandini által, majd Francesco de' Pazzi által. Összesen 19 seb volt a holttesten. A gyülekezet felbolydult, a bíboros meredten állt az oltárnál, a két támadó pap és Guiliano gyilkosa pedig elmenekült.

Lorenzót eközben barátai kiszabadították és a Medici-palotába vitték.

Eközben Salviati érsek és néhány fegyveres a Palazzo della Signoriába ment, de Cesare Petruci gonfalonieré vezetésével az őrség letartóztatta őket.

A nép kötéllel a nyakában kidobta az ablakon az északi fal lőrései mellett Salviati érseket, Francesco de’ Pazzit, az érsek két kísérőjét és Jacopo di Poggio Bracciolinit is. Pazzit ráadásul előtte meztelenre is vetkőztették.

Lorenzó ugyan kérte, hogy ne legyen vérengzés, de nem hallgattak rá. Akit összeeskövőnek véltek, azt azonnal megölték, így közel 80 fő lelte a halálát a vérengzésben - köztük ártatlanok is.

Az összeesküvésről semmit nem tudó bíborost és még néhány személyt Lorenzó emberei álruhában Rómába kísérték.

Jacopo de' Pazzi elmenekült, de Castagno falu parasztjai felismerték és visszavitték Firenzébe. Ott előbb megkínozták, majd meztelenre vetkőztették és kiakasztották az érsek mellé. A két merénylő papot kasztrálták, majd felakasztották, Jacopo testvérét, Renato de’ Pazzit pedig kivégezték.

Lorenzo nővérének a férje, Gugliemo viszonylag olcsón megúszta, hiszen csak száműzték, de Montesecco-t karddal fejezték le. Az ő vallatása során derült ki a pápa szerepe a történetben.

Okulva a többiek során Bernardo Bandini Baroncelli Konstantinápolyba szökött, de II. Mehmed kiadta Firenzének, s 1479 decemberében Bargellóban őt is kivégezték.

Ezzel a merénylettel a Pazzi-család kiírta magát Firenze történelméből - a Signora rendelete alapján a nevüket és címerüket eltávolították mindenhonnan, palotájukat és minden mást átkeresztelték, s bárhol is fordult elő a címerük, azt meg kellett semmisíteni. Aki pedig Pazzi-lányt vett feleségül nem dolgozhatott semmilyen hivatalban.

Persze merényletek később akadtak - szép számmal.

djp