VIII. Henrik egészségi állapota az utolsó éveire már látványosan romlott és ezzel együtt látványosan meghízott. Az egykor délceg uralkodó már 137 cm-es derékbőséggel rendelkezett, s már mozogni is csak segítséggel tudott.

Állapota romlása egy évtizeddel korábban az 1536-os lovagi tornán elszenvedett balesete után kezdődött, s a súlyos lábsérülés után csak nehezen épült fel. Feltehetően köszvényes lehetett, de egyes feltételezések alapján talán szifiliszes is, de erre nincs konkrét bizonyíték. Vélhetően kettes típusú cukorbeteg is volt, s ezek így együtt eléggé nehézzé tettek az utolsó hónapokat.

Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy újabb kivégzésekre adjon parancsot - ahogyan Henry Howard is erre a sorsra jutott - sőt ő volt az utolsó ismert ember, akit a király parancsára kivégeztek.

Henry, aki a reneszánsz költészet egyik megalapítója volt Angliában, s bevezette barátjával, Sir Thomas Wyatt-tel a szonettet, mint versformát, első unokatestvére volt Howard Katalinnak, de Boleyn Annának is és bár még alig volt harmincéves, már kiemelkedő szerepet játszott az udvarban.

Ehhez még azt is megemlíthetjük, hogy apja oldal oldaláról I. Edvárd közvetlen leszármazottja, anyja oldaláról III. Edvárd közvetlen leszármazottja volt.

Az udvarban együtt nevelkedett a király törvénytelen fiával Henry FitzRoy-jal, akinek közeli barátja lett, sőt sógora is, hiszen FitzRoy feleségül vette a húgát.

1532-ben Boleyn Annát kísérve eljutott Franciaországba, ahol egy éven keresztül volt I. Ferenc francia király kíséretének a tagja. Később katona lett, akár a szárazföldön, akár a tengeren, s egészen az altábornagyi rangig jutott. Mindezek mellett azonban rendkívül meggondolatlan természetű ember volt, aki gyakran került szorult helyzetbe, s többször be is börtönözték a viselkedése miatt.

Előfordult, hogy más udvaroncokat vert meg, máskor éjszakánként London utcáin bolyongva (természetesen részegen) betörte a különböző házak és paloták ablakait, felverve az alvókat és megzavarva a város nyugalmát.

Persze nem ezért végezték ki - bár VIII. Henriktől talán még ez is kitelne.

A király, aki már korábban is paranoiás volt, egyre inkább félt attól, hogy fiától valaki elbitorolja a koronát, s Henry Howardnak voltak királyi gyökerei.

S ez esetben nem is sokat tévedett.

Henry azt javasolta a nővérének, Mary FitzRoynak, aki az időközben elhunyt Henry FitzRoy özvegye volt, hogy csábítsa el a királyt (az apósát) s legyen a szeretője, majd „olyan befolyást gyakoroljon rá, mint Madame d'Etampes a francia királyra.", vagyis tulajdonképpen uralkodjon felette.

A felháborodott hercegnő azonban csak annyit mondott neki, hogy inkább "elvágja a torkát", semmint "beleegyezik egy ilyen gazemberségbe".

Mivel a két testvér ezen jól összeveszett, amikor a király fülébe jutott a hír, Mary tanúvallomást tett a fivére ellen.

Ennek következtében a király elrendelte Howard és apja bebörtönzését, majd 1547. január 13-án halálra ítélte őket. A per tárgya nem az összeesküvés volt, hanem hazaárulás egy másik ügy miatt, amely jórészt csak álca volt.

Henry Howard esetében a kivégzést 1547. január 19-én hajtották végre a Tower Hill-en, így az alig harmincéves fiú lefejezésre került négy gyermeket hagyva félárván. Egészen pontosan csak hármat, mert a negyedik, egy kislány, még nem született meg apja kivégzésekor.

Az apjának azonban szerencséje volt, mert VIII. Henrik a kivégzésére kijelölt nap előtti napon elhunyt, s így kegyelmet kapott a királyi tanácstól, akik nem akarták vérontással kezdeni az új uralkodó regnálását.

 djp