Az első állandó angol alapítású település Jamestown volt Amerikában, amelyet a Londoni Virginia Company alapított, akkor még James Fort néven 1607. május 14-én. A Virginia, amely a gyarmat neve volt, a "Szűz királynőre" vagyis I. Erzsébetre utalt, míg a James az akkortájt uralkodó (a kereszténység legbölcsebb bolondjának tartott) I. Jakab angol és skót királyra. Az alapítás után néhány évvel, 1616-ban a gyarmat fővárosa lett, amely szerepet egészen 1699-ig ellátta. 

Az angolok mellett lengyel és holland telepesek is érkeztek, sőt 1619-ben (amikor James Fort neve Jamestown lett) megérkeztek az első afrikaiak is, de a rabszolgaság még nem volt jelen.

Az első időkben az angolok és indiánok háborúztak egymással, majd a nagyfőnök egyik lánya, Pocahontas és az egyik telepes, John Rolfe, 1614-ben házasságot kötött egymással, s ez egy időre békét hozott a vidékre.

Pocahontasnak hamarosan egy fia is született, sőt 1616-ban Angliába hajózott, ahol a királlyal is találkozott. Már hazafelé tartott, amikor 1617. márciusában egy betegség támadta meg és néhány nap alatt elhunyt. Ez okozott némi feszültséget, bár a lány betegség miatt hunyt el, amelyet az őt kísérő indiánok is láthattak és tudhattak. 

1618-ban az addigi főnök, Wahunsunacock meghalt, s féltestvére, Opechancanough lett a vezető, aki korántsem volt olyan békés, mint elődje, de egyelőre nem voltak komolyabb incidensek, bár a tervezgetés már megkezdődött.

1622 tavaszán megszületett a "casus belli" is, hiszen az egyik indiánt, Nemattanew-t, aki a főnök egy tanácsadója volt, egy angol telepes megölte. A főnök csak erre várt, s hamarosan összehangolt támadást indított az angol települések ellen.

1622. március 22-én összesen 31 települést támadtak meg a James-folyó mentén.

Az elsődleges célpont természetesen Jamestown volt, de az egyik indián fiú, Chanco, akinek a munkaadóját kellett volna meggyilkolnia, ehelyett tájékoztatta Richard Pace-t a tervekről, aki biztonságba helyezte a családját, s figyelmeztette a lakosságot is, akik felkészültek a támadásra.

A többi településnek azonban nem volt erre sem módja, sem lehetősége, így több településen is a lakosság közel felét megölték.

Összesen 347 fehér telepes halt meg, a gyarmat fehér lakosságának a harmada. Emellett számos házat és templomot felgyújtottak, a termést elpusztították, valamint mintegy 20 fehér nőt fogságba ejtettek, akiket rabszolgaként elhurcoltak - közülük később is csak néhányan szabadultak ki.

Az egynapos mészárlás után az indiánok beszüntették a támadásokat, s várták, hogy a telepesek elfogadják a vereséget, ez azonban nem történt meg, viszont az indiánokról kialakult addigi kép nagyon megváltozott.

A túlélő telepesek a tűzfegyvereknek köszönhetően eredményesen védekeztek, sőt támadtak is, így az indián főnöknek tárgyalásokba kellett bocsátkoznia. Közvetítők révén "békét kötöttek", majd egy ünnepséget rendeztek. Az ünnepség alatt azonban William Tucker kapitány és John Pott doktor megmérgezte az indiánok italát, s közel kétszázan haltak meg a mérgezés miatt, miközben körülbelül ötven indiánt a telepesek mészároltak le.

 djp