Julius Caesart az első császár, Augustus követte, aki a Római Birodalom egyik legnagyobb uralkodója volt. Tiberius uralkodásának megítélése már eléggé sok kérdést felvet, de ezután következett az "őrült császárok" sora, kezdve rögtön Caligulával.

Caligula az egyik legőrültebb császára volt a Római Birodalomnak, akiről összesen hat ókori római író írt, s mindannyian egyetértettek abban, hogy valóban őrült lehetett.

Egyes források szerint a lovát konzulnak választtatta, amely azonban vélhetően nem igaz. De Incitatus szerepe mégsem volt átlagos a történetben. A lónak saját otthona volt, egy több szobás ház bútorokkal és rabszolgákkal, amelyeknek a ló minden parancsát kellett követniük.

Vacsoraidőben a császár gyakran meghívta a lovát, hogy vele vacsorázzon, ahol arany serlegekben bort szolgáltak fel és pohárköszöntőt mondtak a ló egészségére. Ha Caligula azt látta, hogy a zaj zavarja a lovát, még a testőrséget is elküldte a tömeget lecsendesíteni, hogy Incitatus pihenni tudjon. 

Persze a lova mellett magának is fontos szerepet szánt, s isten akart lenni. Olyan templomokat építtetett, ahol az emberek imádhatták őt, s a templomokban életnagyságú színaranyból lévő szobrok álltak. A népet arra biztatták, hogy meghajoljon a szobrok előtt és imádja azokat. Azt tervezte, hogy Olimpiában, Zeusz szobrának fejét a sajátjával helyettesíti.

Az odaadás kimutatásra egy feláldozott bika nem volt elég, így azt várta a híveitől, hogy flamingókat és pávákat áldozzanak fel a tiszteletére.

Mindez nem kevés feszültséget okozott a népben. Egy ízben Caligula azt parancsolta Petroniusnak, Szíria kormányzójának, hogy a jeruzsálemi templomban építsenek neki egy hatalmas szobrot. Amikor a zsidók meghallották a hírt, felkészültek egy lázadásra, de végül Petroniusnak sikerült lebeszélnie erről a császárt. Később Caligula újra meggondolta magát, de mielőtt a parancsot teljesítették volna már elhunyt.

Egyes legendák szerint egy ízben Neptunusznak is hadat üzent, s parancsot adott katonáinak, hogy győzzék le a La Manche csatorna vizét. A valóságban az történhetett hogy amikor a brit invázió balul sült el, s nem fizette a zsoldot sem katonáinak, a La Manche-csatorna partjára vezettette a sereget, ahol azt mondatta a katonáknak, hogy annyi kagylóval tölthetik meg a sisakjukat, amennyivel akarják. Zsákmányt szereztek a tengerből.

Amikor Caligula átvette a trónt Tiberiustól, visszahívta a előző császár néhány politikai ellenfelét Rómába, majd egyikükkel személyesen is elbeszélgetett. Megkérdezte hogyan töltötte a száműzetést, aki azt válaszolta imádkozott Tiberius haláláért és Caligula trónra kerüléséért. A császár ebből arra következtetett, hogy minden általa száműzött ember a haláláért imádkozik, így a száműzetés helyett ezután inkább meggyilkoltatta ellenfeleit. (a képen LE SUEUR: Caligula édesanyja és testvére hamvait ősei sírjába helyezteti)

Szerette a hatalmas orgiákat és tett is a hangulatért. A Nemi-tavon két hatalmas úszó palotát építettet, amelyek ékszerrel voltak kirakva, a padlót pedig üvegmozaik borította. A hatalmas edények aranyból készültek és még a vitorlák is lila selyemből készültek. A lila szín akkoriban olyan drága volt, hogy kizárólag a császári ruhák készítésre használták. (a kép egy 20. század eleji kártyáról)

Ezeken a hajókon hatalmas orgiákat csapott, s kedvenc vendégei saját nővérei voltak, persze nem állt meg itt. A nemeseknek megparancsolta, hogy az orgiákra hozzák el feleségüket, akik közül kiválasztotta a számára legszimpatikusabbat, akit behatóbban is "megvizsgált". A szexuális tapasztalatait azután részletesen megbeszélte a nő férjével.

Az általa építtetett legnagyobb építmény egy 5 km hosszú úszóhíd volt, a Baiae-öbölben. Egy Thrasyllus nevű asztrológus azt jósolta neki, hogy csak akkor lehet császár, ha átlovagol a Baiea-öblön - hát megtette.

Az összes hajót egymás mellé sorakoztatta, aztán a rabszolgákkal a hajók tetejére építtetett egy hatalmas hidat, amelyen két napig folyamatosan lovagolt oda és vissza, hogy mindenki láthassa, hogy a jóslat beteljesedett. Valóban császár lett, a birodalom egyik legrosszabb császára.

A császár nagyon szerette a római véres játékokat, amelyek szüneteiben bűnözőket végeztek ki a tömeg szórakoztatására. Caligulának annyira tetszettek ezek a játékok, hogy a bírósági eljárásokat és temetéseket úgy ütemeztette, nehogy elmaradjon egyetlen ilyen játék is a lakosság számára, vagyis mindenki részt tudjon venni rajta.

Az egyik alkalommal, amikor éppen nem volt kivégeznivaló bűnöző a saját kezébe vette a dolgot. Megparancsolta az öröknek, hogy a közönség soraiból véletlenszerűen válasszanak ki néhány személyt és őket dobják a küzdőtérre. Amikor ez megtörtént, kiengedte az állatokat és figyelte mi történik.

Fiatal férfiként problémája volt azzal, hogy testének minden részén nőtt szőr, kivéve a feje tetejét, így megakadályozta a művészeket, hogy a kopaszságát ábrázolják.

Az is előfordult, hogy egy férfit azért végeztetett ki, mert túlságosan jóképű volt. A férfi apja mindent megpróbált, hogy fiát mentse, de az ellenkező hatást érte el. A császár felgyorsította a kivégzést, viszont az apát meghívta, hogy vacsorázzon és iszogasson vele. Seneca szerint az apának ott kellett ülnie és végig mosolyognia, mert egyébként a többi fia is meghalt volna. 

A császár általában rossz alvó volt, s alig három órát aludt egyszerre. Gyakran voltak hallucináció és sokszor beszélt magában is. Akár Jupiter istennel is vitázott, s nem afféle áhítatos módon.

Egy ízben egy előadást néztek, amikor villámlás és menydörgés zavarta meg a műsort. Caligula dühösen kiabálni kezdett, s azzal fenyegette Jupiter főistent, hogy agyonveri, ha nem hagyja abba a mennydörgést. (a képen Émile Lévy: A nép által imádott Caligula)

Néhány év uralkodás után végül a pretoriánus gárda tagjai ölték meg, számos késszúrással, így Julius Caesarhoz hasonlóan ért véget az élete.