VIII. Henrik egyetlen törvényes fia, VI. Edvárd 1553. július 6-án hunyt el, hosszú betegség után, s mikor érezte, hogy már kevés van hátra az életéből a végrendeletét módosította. (a képen VI. Edvárd tanácsadóival)

Az apja Máriát és Erzsébetet is a trónörökölési rendbe illesztette (vélhetően utolsó felesége Catherine Parr tanácsára), de Edvárd ezen változtatott, két nővérét kivette a listából, s Lady Jane Greyt helyezte az első helyre, az unokatestvérét, a pletykák szerint John Dudley javaslatára, aki egyébként Jane apósa volt.

Azt, hogy Máriát a katolikus vallása miatt kivette, még érthető volt (hiszen nem akart katolikus uralkodót), de Erzsébet esetében nehezen érthető mindez, hiszen ő protestáns volt. Talán a két (fél)testvér közötti harcot akarta így elkerülni, hiszen mindkettőjüknek volt sok támogatója az országban illetve sokan törvénytelennek tekintették VIII. Henrik második házasságát, így viszont Erzsébet is törvénytelen utód lett.

A király személyesen felügyelte végrendeletének a másolását, amelyet 1553. június 21-én adtak ki hivatalosan és összesen 102 fő írta alá hitelesítőként - az egész Titkos Tanács, püspökök, bírák és sokan mások is megerősítették az intelligens és filozófus gondolkodású lány trónörökösségét. (a képen Lady Jane)

Azzal viszont, hogy egy esélytelen "versenyző" került helyzetbe komoly problémát okozott a halála után, hiszen bár már július 6-án elhunyt, csak július 10-én jelentették be mindezt hivatalosan. Ebben bizonyára szerepet játszhatott az is, hogy Jane csak vonakodva fogadta el a koronát, ő nem akart királynő lenni (szemben Máriával és Erzsébettel). "A korona nem az én jussom, és nem kedvemre való. Mária a törvényes trónörökös." - mondta.

Végül 9-én döntöttek arról, hogy Jane lesz a királynő, s a tanácsadók őt is meggyőzték, így 1553. július 10-én Lady Jane és a férje (Guilford Dudley) hivatalos körmenetet tartottak, amelyen a koronázására váró királynő Tudor-fehérbe és zöldbe öltözött. Elkezdődött az angol történelem legrövidebb tartó regnálása.

Talán nem meglepő, hogy ugyanezen a napon Mária egy levelet juttatott el a parlamenthez, amelyben megparancsolta, hogy nyilvánítsák Edvárd utódjának, s ezzel együtt elindult Kelet-Angliába híveket gyűjteni.

Eközben Jane hataloméhes apja sem tétlenkedett, s megpróbálta Londonba csábítani Mária hercegnőt, hogy elfogathassa és bebörtönözze, de Mária már eléggé tapasztalt és óvatos volt. Ha ez még nem lenne elég, Jane férje is bejelentkezett, hogy családja több hatalmat kaphasson, de Jane ezeket a próbálkozásokat is visszautasította. A férj cserébe nem volt többé hajlandó megosztani vele az ágyát, hiszen ha nincs férj, akkor nem lesz örökös sem - feltehetően az édesanyja vagy édesapja (a mellékelt képen) tanácsolta mindezt. Guilford király szeretett volna lenni, de Jane ezt nem akarta, s felajánlotta neki a Clarence hercege címet.

Azt azonban a férj elfelejtette, hogy a felesége királynő, aki megparancsolta, hogy ha már nincs vele, akkor maradjon a Towerben - egyedül.

A trónra lépés után két nappal azonban Mária serege teljesen összegyűlt Suffolkban, s csak az alkalomra várt, amikor felléphetett.

A Titkos Tanácsban újra téma lett az öröklés ügye, s Jane apósa nem teljesen Jane igényeit állította előtérbe, emiatt a Tanácsban vita alakult ki, s végül Edvárdnak tett ígéretük és aláírásuk ellenére Mária mellett tették le a voksukat. A királynőt egy másik királynő váltotta.

Ennek egyenes következménye volt, hogy Jane a kilencedik napon elveszítette a trónját, s 1553. július 19-én Mária lett az új királynő.

Első lépéseként Jane-t, Guilfordot és Jane apját majd apósát, Northumberland hercegét letartóztatták, s árulás vádjában bűnösek találták, sőt ekkor fogták el a volt canterbury érseket, Thomas Cranmert is. Ekkor Jane büntetése máglyán való elégetés volt, de aztán Mária átgondolta a helyzetet.

Rájött (vagy súgtak neki) hogy a tizenéves lány és férje csak egyszerű gyalogáldozatok a küzdelemben, vagyis nem tehetnek arról ami történt, ezért megkímélte az életüket. Ez azonban nem vonatkozott Jane apósára, akit 1553. augusztus 22-én kivégeztek.

Mária nem akarta kivégezni a Jane-t, de a tanácsadók szerint szükséges volt, mert a kilencnapos uralkodása alatt úgy írta alá az ország ügyeivel kapcsolatos iratokat, hogy "Jane királynő".

Mindez végül meg is történt, így Lady Jane féléves fogság után, 1554. február 12-én kivégzésre került, vagyis Véres Mária nevéhez fűződik az egyetlen kivégzés, amely angol királynőt segített a túlvilágra. 

djp