Sir Walter Raleigh (vagy Ralegh) I. Erzsébet angol királynő udvarának az egyik legszínesebb és egyik legerősebb egyénisége volt, mint az angol reneszánsz tipikus megszemélyesítője.

Devonban született egy protestáns családban 1552. január 22-én (de lehetséges, hogy 1554-ben) a legfiatalabb fiúként az öt közül.

Mivel protestánsok voltak, I Mária alatt számos alkalommal szenvedtek el üldöztetést, ennek eredményeképpen a kis Walterban hamar kialakult a gyűlölet a katolikusok felé. A családja tengerészcsalád volt, így nem okozott meglepetést, amikor később ő is hajózásra adta a fejét.

Előtte azonban tizenévesen, 1569-ben Franciaországba ment, hogy a hugenottákat támogassa a vallásháborúban. Három év múlva már az oxfordi Oriel College hallgatója volt, de egy (más források szerint két) év múlva diploma nélkül távozott onnan.

Közben megjelentek az első versei egy szatíra előszavaként, majd két évvel később Észak-Amerikába hajózott az északnyugati átjárót felfedezni.

1580-tól múlva részt vett a Desmond-lázadások leverésében, ahol annyira kitüntette magát, hogy egy hatalmas földterületet kapott a lefoglalt tartományokból. Ekkor ismerkedett meg az angol királynővel, akit azonnal magával ragadott a férfi személyes varázsa. Jövedelmező állásokat, pozíciókat kapott, majd 1585-ben lovaggá ütötték, két évvel később pedig a királynő testőrségének a kapitánya lett.

A királyi udvarban volt ideje a költészettel foglalkozni, s ekkor írta A tündérkirálynő című művét.

Hamar megszerezte az uralkodónő támogatását ahhoz, hogy egy állandó angol kolóniát hozzanak létre Észak-Amerikában a mai Észak-Karolina területén, a Roanoke-szigeten. A kolóniát végül 1587-ben megalapították, de hamarosan nyomtalanul eltűnt, feltehetően a bennszülött törzs tagjai mészárolták le őket.

1592-ben azonban kiderült, hogy Sir Raleigh 1591-ben titokban feleségül vette Elizabeth Throckmortont, a királyi udvar egyik udvarhölgyét, aki 11 évvel fiatalabb volt tőle, aki már terhes is volt az esküvő idején. A dühös királynő 1592 júniusában a házaspárt bezáratta a Towerbe - elkülönítve. Bár két hónap múlva szabadon engedték őket, Sir Waltert számos kiváltságától megfosztották és az udvarból száműzték, ráadásul a megszületett kisfia is meghalt októberben pestisben. Később Raleigh újra a börtönbe került, majd újra szabadon engedték, ezután sokat hajózott és sokat politizált.

Sir Raleigh így 1595 februárjában az Orinoco folyóhoz hajózott a mai Venezuela vidékére aranyat keresni. Nem sokkal később részt vett a spanyolok elleni merész rajtaütésben Cádiznél, így visszanyerte Erzsébet kegyeit, visszatérhetett a királyi testőrségbe és Jersey sziget kormányzója lett. Mindezt úgy hálálta meg, hogy 1601-ben leverte a királynő korábbi kegyencének, Essex grófjának a lázadását.

Erzsébet halála után azonban I. Jakab került a trónra, aki nem bízott benne és 1603 július 19-én letartóztatták, majd november 17-én hazaárulás miatt vádat emeltek ellene. Ő védte saját magát, s részben sikeresen, mert nem végezték ki, csak börtönbe zárták. Újra a Towerbe került, ahol összesen 13 évet töltött. Ez idő alatt megírta A világ történetét, amely fontos történelmi műnek bizonyult. A forrásait hat nyelvből szedte össze, s a legnagyobb tudományossággal foglalkozott, a történelem mellett pedig a földrajzra is nagy hangsúlyt fektetett.

A fogsága azért nem volt a legszigorúbb, hiszen közben fia is fogant, majd született.

A fogsága aztán azért ért véget, mert sikerült a királyát meggyőznie, hogy rengeteg arany és ezüst vár rájuk Dél-Amerikában. Mivel a nem sokkal korábban megszületett Spanyolország gazdag és hatalmas lett az Újvilág aranyától, Jakab hitt neki és beleegyezett a terve támogatásába.

Sir Raleigh azonban tudta, hogy kevés esélye van aranyat találni, helyette spanyol hajók megtámadását tervezte. Ezt azonban nem mondta el a királynak, főként azért, mert Jakab határozottan parancsba adta, hogy ne kezdeményezzen háborút a spanyolokkal.

Sir Raleigh azonban úgy gondolta, hogy ha elég aranyat szerez, akkor ez nem annyira fontos szempont, így mégis spanyol hajók ellen támadt. Pontosabban egy engedetlen bzalmasa, Lawrence Kemys okozta a vesztét, aki parancsa ellenére támadt a spanyolokra.

Santo Tomé mellett egy csatában Sir Raleigh a megidősebb fiát is elveszítette egy csatában, majd amikor hazaért, ismét börtönbe zárták. A spanyolok követelték a kivégzését, s a király kényszerűségből engedett.

Jakab így ezúttal már nem hallgatta meg, hanem 1618. október 29-én a Westminster palota előtt kivégezték.

A kivégzés előtt szeretett volna beszélni a hóhérral és szerette volna megnézni a bárdot. "Ebben az órában rám tört a lázam . Nem akarom, hogy ellenségeim azt higyjék, hogy remegek a félelemtől." A fejszét látva pedig így elmélkedett: "Ez egy éles orvosság, de minden betegség és nyomorúság orvosa."

Amikor a kivégzésre sor került, a hóhér tétovázott, mire rászólt "Mitől félsz? Üss, ember, rajta!"

Az utókorra sok más mellett a dohányzás szokását is hagyta, hiszen a kivégzése után egy dohányzacskót találtak a cellájában, amelyre egy latin felirat volt írva "Comes meus fuit in illo miserrimo tempore" ("A kísérőm volt abban a legnyomorúságosabb időben")

A kivégzés után a fejét bebalzsamozták és a feleségének adományozták, aki élete végéig egy bársonyzsákban tartotta. Csak 29 évvel később temették el a teste mellé a Szent Margit-templomban.

A tárgyalásán részt vevő egyik bíró később csak annyit mondott az eljárásról: "Anglia igazságszolgáltatása még soha nem volt annyira lealacsonyítva és megsértve, mint a tisztelt Sir Walter Raleigh elítélésekor."

djp