Podjebrád Katalin vagyis Kunigunda cseh királyi hercegnő, 1449. november 11-én született ikertestvérével, Szidóniával együtt Prágában, Podjebrád György későbbi cseh király leányaként. Édesanyja, Sternbergi Kunigunda néhány nappal a lányok születése után gyermekágyi lázban elhunyt.

1457-ben, Hunyadi László kivégzése után V. László előbb Bécsbe, majd Prágára vitette a fiatalabb Hunyadi fiút, az akkor még kormányzó Podjebrád fogságába. A 14 éves Mátyás ott ismerkedett meg a hét évvel fiatalabb Kunigundával, s szabadulása fejében eljegyezte a lányt.

Hazatérte után az ifjú Hunyadit királlyá választották, s bár a főurak más feleséget szerettek volna neki, ő kitartott az ígérete mellett, így a hercegnő 13 éves korában 1463. május 1-én Budán házasságot is kötöttek.

A házasság hamar "eredményes volt", hiszen Kunigunda (vagyis Katalin) hamar teherbe esett, s 1464. február végén egy fiút szült, akinek születésénél maga a király is jelen lehetett, hiszen február 13-án visszaérkezett a bosnyák hadjáratról.

A királyné, Mátyás hazaérkezése után néhány nappal vajúdni kezdett, majd egy kisfiút szült a királynak, aki azonban olyan hamar meghalt, hogy nevet sem kapott. A király aki nagyon várta a fiú örököst, hiszen annak tudatában kötötte meg 1463. július 19-én a bécsújhelyi örökösödési szerződést III. Frigyes német római-császárral, hogy a felesége áldott állapotban van. Így aztán nyugodtan aláírta, hogy fiú örökös híján Frigyes vagy fia örökli a magyar trónt, hiszen sok gyermeket várt a házasságától.

Nem elegendő azonban, hogy a kisfú meghalt, a királyné állapota is hamarosan válságosra fordult, s néhány nap múlva, 1464. március 8-án ő is elhunyt gyermekágyi lázban, édesanyjához hasonlóan.

A királyt nagyon megviselte a felesége halála, s az is felmerült, hogy elhalasztják a 21 nappal későbi időpontra tervezett koronázást. Az "igazi" koronázásra azonban, amelyet a Szent Koronával hajtottak végre, amelyet az előző évben szereztek vissza III. Frigyestől, már gyülekeztek a rangos külföldi és belföldi vendégek.

A felesége halála nehéz helyetbe hozta a királyt, aki egyrészt gyászolni akarta a feleségét, másrészt vágyott arra, hogy "igazi, felkent" magyar királlyá váljék, azáltal, hogy a Szent Koronával koronázza meg az esztergomi érsek Székesfehérváron.

A koronázás így végül 1464. március 29-én megtartásra került, de már a királyné részvétele nélkül.

A szinte még gyermek királynét (feltehetően a kisfiával együtt) az 1410-ben Budán alapított Szűz Mária-társaskáptalanban, majd 1424-ben Szent Zsigmond néven újjáalapított templomban temették el. A sírt 1827. január 13-án megbolygatták, a maradványok pedig eltüntek.

djp