A francia történelem egyik legismertebb uralkodója volt IX. Lajos, aki megtestesítette a keresztény lovagkirály eszményét, s akit már életében szentnek tekintettek, majd 1297-ben kanonizálták is.

Lajos 1214 vagy 1215. április 25-én született VIII. (Oroszlán) Lajos és Kasztíliai Blanka fiaként.

Alig múlt tízéves amikor 1226. november 8-án a trónra került, s hosszú uralkodása alatt az ország gazdaságilag, kulturálisan és katonai értelemben is Európa egyik vezető ereje lett. Az ő gyóntatója volt Robert de Sorbon, aki megalapította a Sorbonne egyetemet, s udvarában gyakori vendég volt Aquinói Szent Tamás is.

A mélységesen hívő keresztény uralkodó két keresztes hadjáratban is részt vett, s közben az országot édesanyjára bízta, aki már trónra kerülésekor is ellátta a régens szerepét.

Kasztíliai Blanka anyai ágon II. Henrik angol király és Aquitániai Eleonóra unokája volt, így tekintélyes családból származott, hiszen ereiben egyaránt csörgedezett a vér a francia, normann, angol és skót királyi ősöktől.

Mindezek mellett II. Henrik anyai ágon az Árpád-ház leszármazottja is volt - egyenes Szent István magyar királytól származhatott. Ebből következően az egyetlen szentté avatott francia uralkodó is rendelkezett Árpád-házi felmenőkkel.

Lajos egyszerűen öltözködött és olykor előfordult, hogy ő maga is mosta a szegények és betegek lábát, miközben gyakran juttatott nagy adományokat az ispotályoknak.

A királynak a hosszú uralkodása alatt nem igazán volt szerencséje a keresztes hadjáratokkal, hiszen a hetedik keresztes hadjáratban az arabok fogságba ejtették, s az édesanyja hatalmas hadisarcot, 400.000 bizánci arany és ezüst érmét gyűjtött össze, hogy 1250 május 6-án szabadulhasson a katonáival együtt. Édesanyja ráadásul hamarosan meg is halt, így már egyedül kellett boldogulnia.

Hazatérve szigorú büntetéseket szabott ki a prostitúcióra és káromkodásra, de fellépett a szerencsejátékok és az uzsora ellen is. Korlátozta a hivatalnokok hatalmát, fellépett az önkényeskedés ellen és 1180-ig visszamenőlegesen felülvizsgálta a peres ügyeket, hogy a jogtalanul büntetetteket valahogyan kárpótolhassa.

Egyes források szerint a király Vincennesben egy tölgyfa alatt üldögélve ítélkezett az ügyekben. Betiltotta a tartományurak háborúit és az istenítéleti párbajokat - igaz nem mindig sikerült betartatni a szabályokat.

Nagy tekintélye volt, s békét kötött I. Jakab aragón királlyal, amely alapján egyik fia, az őt a trónon követő III. (Merész) Fülöp feleségül vette Aragóniai Izabellát, Jakab leányát.

Izabella édesanyja Jolánta magyar királyi hercegnő volt, így ő II. András unokája volt.

Lajos 1264-ben az angliai hatalmi válságban próbált segíteni, s elítélte a királyt támadó bárókat, s ez kisebb polgárháborúhoz is vezetett. Emellett többször is ítélkezett a Német-római Birodalom és Franciaország határvitáiban is.

1270-ben újra keresztes hadjáratra indult, de fivére (nem túl jó) tanácsára július 18-án kikötött Karthágóban, ahol azonban Musztanszír tuniszi emír mégsem akart áttérni a keresztény hitre, így komoly feszültség alakult ki közöttük. Nem volt azonban harc sem, hiszen a hőség és különböző járványok teljesen legyengítették a seregét, s maga a királyi megbetegedett vérhasban (esetleg tífuszban vagy mindkettőben), amelybe aztán augusztus 25-én bele is halt.

A halála napján érkezett meg öccse, Anjou Károly az erősítéssel, de már elkésett.

Lajos fia, Fülöp hazatért és megkoronáztatta magát, így Aragóniai Izabella francia királyné lett.

A kedves tekintetű, galambszeműnek nevezett király, aki sokak szerint Hainaut-i Izabella finomságát és szépségét örökölte, erősen kötödött édesanyjához, s még felnőtt királyként is mélységesen tisztelte.

Ereklyéinek egy része Tunéziában van eltemetve, ahol ma is látható Szent Lajos sírja, más maradványai azonban a palermói bazilikában találhatóak. A holttestének nagyrésze a Saint-Denis-székesegyházban volt található, míg a 16. század vallásháborúi közben el nem tűnt.

Feleségétől, Provence-i Margittól összesen 11 gyermeke született.

djp