Az egyik legismertebb magyar királyné volt Merániai Gertrúd, aki II. András feleségeként ült néhány évig Magyarország trónján.

IX. Benedek pápa (1012-1056) az egyetlen olyan ember, aki többször is pápa volt. Ez főként azért különleges, mert a pápai trónus (elméletileg) egy életre szól. Benedek viszont nemcsak kétszer, hanem háromszor is felülhetett a pápai trónra.

Szent László magyar király elsőszülött lánya, Piroska, 1104-ben (esetleg 1105-ben) a bizánci trón örökösének a felesége lett, amikor II. (Szép) Ióannész (vagyis János) leendő bizánci császár feleségül vette. (a képen bal oldal János, jobb oldalt Piroska)

A francia történelem egyik legismertebb uralkodója volt IX. Lajos, aki megtestesítette a keresztény lovagkirály eszményét, s akit már életében szentnek tekintettek, majd 1297-ben kanonizálták is.

Első királyunk, I. (Szent) István 1038. augusztus 15-én hunyt el, s nem maradt utána fiú örökös. Gyermekei közül sokszor csak Imre herceget említik, pedig több fia és leánya is volt. Egyes források alapján három fiú (Ottó, Bernát és Imre) valamint három leány (Ágota, Hedvig és egy ismeretlen nevű hercegnő) született az első magyar királyi házaspár frigyéből.

A Sixtus-kápolna megálmodója a középkor egyik legkevésbé szokványos pápájaként ismert, hiszen a tudósok és művészek mecénása volt, ugyanakkor támogatta a prostitúciót és a nepotizmus is példátlan mértékű volt a pápasága idején.

Miközben Magyarországon Mária és Luxemburgi Zsigmond uralkodott, Nápolyban 1390. május 29-én trónra került III. Károly fia, László. 

Marcus Antonius családja bár régi, de plebejus volt, így ő plebejusnak született ie. 83. január 14-én. Éppen tízéves múlt, amikor apja meghalt, így mostohaapja, Publius Cornelius Lentulus Sura házában nevelkedett, akit azonban tíz év múlva Cicero kivégeztett a Catilina-összeesküvésben való résztvételéért. (a képen Cicero beszél az összeesküvésről a szenátus előtt)

Anjou Hedvig vagyis Jadwiga alakja a lengyel történelemben megkerülhetetlen, hiszen az egyik legnagyobb lengyel uralkodónak tartják, aki tizenéves lányként került a trónra és sokszor önmagával is harcolnia kellett, hogy jó uralkodó lehessen.

A tizenhetedik században egy karmelita apáca, Élisabeth-Baptiste azt mondta a társainak, hogy álmában látta, hogy a Compiègne-i kolostor összes apácája fehér ruhában, pálmalevéllel kezében a mennybe száll, a keresztény vértanúság jelképeként. (a képen Compiègne)