Laconia (vagy Lakónia), egy dél-görög régió, amely Spártát is magában foglalja, s innen terjedt el a 'lakonikus' kifejezés, amely az ott lakók rövid válaszainak köszönhetően alakult ki.
Ennek az egyik legjellemzőbb példája volt II. Fülöp makedón király esete, aki az országa területét akarta kiterjeszteni a Peleponnészoszon keresztül, így követeket küldött Spártába egy üzenettel:
– Barátként vagy ellenségként jöjjek?
A spártaiak azonban nem igazán akarták a jelenlétét, sem barátként, sem ellenségként, ezért így válaszoltak:
- Se!
Persze ettől, az akkorra már számos görög városállamot meghódító II. Fülöp sem volt elragadtatva, így a határon összegyűjtötte a seregét és újabb üzenetet küldött a spártaiaknak.
– Nos, nézzétek: ha megnyerem ezt a háborút, örökké rabszolgák lesztek. Azt tanácsolom, hogy további késedelem nélkül engedelmeskedjetek, mert ha behozom a seregeimet a földetekre, elpusztítom a falvaitokat, kiírtom a népeiteket, és lerombolom a várost.
A spártaiak válasza azonban eléggé lakonikus volt:
- Ha.
II. Fülöp végül nem támadta meg Spártát, s békén hagyta Lakónia lakóit. Ebben bizonyosan szerepet játszott, hogy Spárta, bár katonai szempontból kifejezetten erős volt, nem számított túlságosan gazdag régiónak, így nem érte volna meg a befektetett energiát és esetleges veszteséget. De aztán, nem csak ő kerülte el a várost, hanem világhírű fia, a történelem egyik legnagyobb hadvezére, Nagy Sándor is.
Persze, az is lehet, hogy a szemük előtt lebegett egy spártai intés a harci pajzsról, amely azt mondta a katonáknak: „Gyere vissza vele vagy rajta.”
Ahogyan az is eszébe juthatott, hogy a thermopülai csata előtt egy Dienekes nevű spártai harcosnak azt mondták, hogy a perzsa íjászok nyilaikkal eltakarhatják a napot, mire ő azt válaszolta: "Jó, akkor az árnyékban vívjuk a csatát."
Gorgo, Leonidász felesége pedig azt mondta, hogy Lakónia asszonyai az egyetlen igazi nők a világban, hiszen "mi vagyunk az egyetlenek, akik igazi férfiakat szülnek."
Persze Damaratus szerint: "A spártaiak egyenrangúak minden emberrel, ha egyénileg harcolnak; kollektívaként együtt harcolnak, minden más embert felülmúlnak."
Ezt mutatja az is, hogy bő kétezer évvel ezelőtt, az olimpiai játékokon egy ülőhelyet kereső öregembert addig gúnyolt a tömeg, amíg el nem ért a spártaiak székeihez, mire minden nála fiatalabb spártai és néhány idősebb is felállt, és felajánlotta neki a helyét. A tömeg tapsolt, az öreg pedig sóhajtva fordult feléjük, mondván: „Minden görög tudja, mi a helyes, de csak a spártaiak csinálják.”
