Géza nagyfejedelem felesége, s így első királyunk édesanyja Sarolt volt, az erdélyi Zombor (vagy Gyula) gyula leánya, (Anonymus szerint) Tétény dédunokája. A gyula a magyar törzsszövetség egyik legfontosabb vezetője volt, rangban közvetlenül a nagyfejedelem után állt. A Gesta Hungarorum alapján Saroltnak két fiútestvére ismert, Karold és egy másik fiú, aki feltehetően III. Gyula volt.
Lucius Quinctius Cincinnatus (i. e. 519 – i. e. 430) személye sok tekintetben a mitológiák korát idézi, de a modern tudósok egyetértenek abban, hogy valódi személy volt, aki az ie. V. században élt és dolgozott Róma érdekében.
Zadjeli Slachta Margit Borbála egy lengyel származású magyar római katolikus szerzetesnő volt, aki Kassán született 1884. szeptember 18-án.
A fekete sereg, Mátyás király zsoldoshadserege, a korszak egyik legjobb és legelismertebb serege volt. Az elnevezés csak a király halála után jelent meg, amely talán a vállukon átvetett fekete szalag miatt lehetett, de akár a fekete páncél is szóba jöhetett vagy a címerállat, a fekete holló is.
A gladiátorok többszáz éven keresztül szórakoztatták a rómaiakat, míg Honorius 404-ben be nem szüntette ezeket a bemutatókat.
Tycho Brahe az egyik leghíresebb dán csillagász volt, aki alkimistaként és asztrológusként is dolgozott. A távcső feltalálása előtti utolsó jelentős csillagászként ismert, akinek legjelentősebb tanítványa Johannes Kepler volt. Az asszisztense (mármint Kepler) valóban sokat tanult tőle.
Neumann János (teljes nevén margittai Neumann János Lajos) volt a legokosabb marslakó, a XX. századi egyetemes matematika (egyik vagy talán) legnagyobb alakja, aki több tudományterületen is kimagasló eredményeket ért el. (a lenti képen kb. hat éves)
A betlehemi jászol a karácsony egyik legismertebb szimbóluma, amely (sokszor stilizált formában ugyan, de) ma is gyakran megjelenik az otthonainkban.
A kora középkori bizánci császárság egyik legérdekesebb uralkodója volt II. Justinianus a "hasított orrú", aki kétszer is uralkodott, először tíz majd hat éven át. A Héraklei-dinasztia utolsó császára volt, akiből hiányzott apja, IV. Konstantin finomsága, amelyet brutalitással helyettesített.
A Róma legnagyobb szónokának tartott Cicero elsősorban államférfi és filozófus volt, de emellett jogászkodott és író is volt, sőt ie. 63-ban konzulként is szolgált.
