Hunyadi Mátyás első felesége, Podjebrád Katalin, Kunigunda néven született 1449. november 11-én. Apja Podjebrád György (későbbi) cseh király (a képen) volt, édesanyja pedig Kunigunda sternbergi bárónő. Harmadik lányként született, majd néhány perccel később már a negyedik lány is megszületett, ő volt az ikertestvére, Szidónia.

A középkor rettegett veszélye azonban az édesanyját is elérte, aki ikerlányai születése után néhány nappal gyermekágyi lázban elhunyt, alig huszonhét évesen.

Zoé (vagy Zoë) Porphyrogenita a Bizánci Birodalom császárnője, VIII. Konsztantinosz idősebb lánya volt, s egyben III. Rómanosz, IV. Mikhael, V. Mikhael, Theodóra és IX. Konsztantinosz társuralkodója.

Zóé 978 körül született császári hercegnőként, hiszen apja már 962-től, kétéves korától társcsászár volt, bátyja II. Baszileiosz mellett. Mivel Baszileiosznak az volt a véleménye, hogy az unokahúgai ne menjenek férjhez bizánci nemeshez, mert a férjek igényt tarthatnak a trónra, így sok évig pártában maradt a császári palotában.

A francia paraszti családból származó Renee Bordereau 1770 (más források szerint 1776) június 4-én született egy Baluères nevű faluban, vagyis a francia forradalom kitörésekor (feltehetően) alig tizenkilenc (?) éves volt. A francia forradalom következtében aztán összesen 42 családtagját vesztette el, így nem igazán volt híve a (szóban legalábbis) szabadság és egyenlőség érdekében kitört forradalomnak.

A forradalmárok nem csak nemeseket végeztek ki, hanem sok parasztot is, akik részt vettek 1793-ban a királypártiak által támogatott különböző zavargásokban, s közöttük ott volt Renee apja is, akit a lány szeme láttára öltek meg 1793 decemberében.

Napóleon, a veresége után Elba szigetére került, ahol a tizenkétezer fős sziget fölött uralkodhatott tovább, hiszen az 1814. április 11-én Fontainebleau-ban aláírt békeszerződés megfogalmazta, hogy :

„1. cikkely: őfelsége Napóleon császár a maga, örökösei, leszármazottai és családja minden tagja nevében, Franciaország, az itáliai királyság és más országok tekintetében lemond az uralkodás jogáról. 2. cikkely: őfelségeik, Bonaparte Napóleon császár és Mária Lujza császárné megőrzik uralkodói címüket és minőségüket, és életük végéig élvezik azt…” (Részlet az 1814. április 11-i fontainebleau-i szerződésből)

A Hunyadi-család birtokának központja Vajdahunyad volt (a képen a vár), Mátyás mégis Kolozsvárott született - s nem véletlenül!

A nemesfémekben és erdőkben gazdag királyi birtok, 1409 október 31-én került Serbe fia Vajk és családja (testvérei Magos és Radul, valamint nagybátyja(?), Radul és Vajk fia, János) birtokába. Pár hónappal később, 1410. február 10-én Zsigmond király már Hunyadinak nevezte Vajkot a végleges adománylevelében. Vajk, Luxemburgi Zsigmond egyik udvari embere volt. Ekkor még nem állt ott vár, ezt előbb Vajk kezdte el építeni, majd később fia, Hunyadi János folytatta az építkezést. (a képen Hunyadi János)

V. Károly címeit felsorolni is igazi kihívás, hiszen az ő uralkodása alatt érte el a Habsburg Birodalom a legnagyobb kiterjedését, s innen eredt a mondás is, hogy „birodalmában sohasem nyugszik le a Nap.”

Az egyetlen Magyarországon született Habsburg-uralkodó, Habsburg Albert fia, akit V. László néven koronáztak királlyá, 1440. február 22-én született Komárom városában. Mivel apja halála után négy hónappal született, ezért gyakran Utószülött (Postumus) Lászlónak is nevezik.

Szókratész ie. 399-ben történt halála eléggé elgondolkodtató. A 70 éves filozófust egy 500 fős esküdtszék ítélte halálra, holott ő egész életében csak tanított. A vád szerint "nem hajlandó elismerni az állam által elismert isteneket" és "megrontotta a fiatalokat". (Szókratész tanít)

Mária, a skótok királynője, szinte királynőnek született, s egy időben úgy tűnt, hogy akár Anglia és Skócia királynője is lehet, amellett, hogy francia királyné volt. Mária csecsemőkorában (hat napos korában) lett skót uralkodó, majd sok év múlva elmenekült Skóciából egy botrány után, amely a férje meggyilkolásával volt kapcsolatos.

Az elmúlt egy évezredben Angliában két olyan korszak volt, amikor a királyi hatalom nem igazán volt egyértelmű - már ha volt egyáltalán. Az első ilyen korszak I. Henrik halála után következett be, aki Vilmos nevű fiának elvesztése után egyetlen törvényes gyermekére, Matildára hagyta a trónt, aki végül hosszú harcot vívott a hatalomért Blois Istvánnal - ez volt az Anarchia kora.