A 16. század egyik legjelentősebb magyar hadtörténeti eseménye volt Eger ostroma és a magyarok győzelme 1552-ben.

A mohácsi csatavesztés után, amelyben II. Lajos magyar király is elhunyt, az ország három részre szakadt, amelyet trónviszály is követett.

Lázár Vilmos az egyetlen olyan aradi vértanú volt, aki ezredesként halt hősi halált a tábornokok között.

Vagyontalan magyar nemesi családban született 1817. október 17-én Nagybecskereken a mai Szerbia területén (ma Zrenjanin), de örmény származású volt.

A katonai szolgálatát a 34. gyalogezredben kezdte 1834-ben, majd hadnagyi kinevezést kapott az 1. császári huszárezredben.

Tíz év szolgálat után kilépett a hadseregből, 1844 augusztusában megházasodott a kishelmeci templomban, majd feleségével, a nagyrozvágyi báró Revitzky Máriával a zempléni birtokukra vonultak vissza gazdálkodni. Néhány évvel később, 1847-ben a vasúttársaság (Első Magyar Központi Vasút) főpénztárnoka lett.

A fiatal magyar királynő, Mária Terézia, egyik legtehetségesebb tábornoka volt Hadik András, aki 1757. október 16-án megráncigálta a korszak egyik legnagyobb uralkodójának, Nagy Frigyesnek a bajuszát is.

Apja balszerencsés halála után, Mária Teréziát nehezen ismerték el magyar uralkodónak, s a császári címet is ki kellett adniuk a Habsburgoknak a kezükből, hiszen a száli törvények alapján nő nem uralkodhatott. Ezért nem lehetett bő egy évszázaddal később Viktória királynő Hannover uralkodója sem.

Az esztergomi (vagy csallóközi?) születésű, kisnemesi származású magyar katona, a Habsburg-birodalom legmagasabb katonai posztjára jutott. Édesapja, Hadik Mihály katonatiszt volt, aki végigharcolta a spanyol örökösödési háborút, s közben 1709-ben kapitánnyá léptették elő. Katonai eredményeit és hűségét ismerte el III. Károly nemesi oklevéllel. A luxemburgi származású Franciska Haryt vette feleségül, s egyetlen fiúk született, András, aki pap akart lenni és a tudománynak szentelte életét.

Először a kőszegi jezsuita gimnáziumban majd a kassai jezsuita szemináriumban tanult. Végül apja kérésének engedve mégis katonatiszt lett. 1730-ban abbahagyta az iskolát, s visszatért Kőszegre, ahol előbb jogi tanulmányokat folytatott, majd jelentkezett a Zala megyei Lentiben állomásozó báró Dessewfy István huszárezredénél, aki felfogadta zászlósnak, apja érdemeire való tekintettel.

A második rigómezei csata 1448. október 16-20 között zajlott II. Murád török szultán és Hunyadi János kormányzó között. Ez a csata volt Hunyadi legnagyobb veresége a törökök ellen, pedig azért indította a hadjáratot, hogy visszavágjon az 1444-es várnai vereségért, amelyben II. Ulászló király is elesett.

A magyarok abban bíztak, hogy a balkáni népek felkelései szétforgácsolják a szultán erőit, így képesek lesznek legyőzni. Ennek eredményeképpen Hunyadi úgy hatolt egyre mélyebben az ellenséges területen, hogy nem biztosította a megfelelő támogatását.

Hastings városától mintegy hét mérföldnyire ütközött meg 1066. október 14-én Hódító Vilmos normann serege és Harold Godwison angolszász serege.

1002-ben II. Ethelred angol király feleségül vette a normandiai herceg, II. Richárd nővérét, Emmát, s fiúk, a későbbi Hitvalló Edvárd hosszú időt töltött Normandiában. Amikor 1042-ben király lett, számos normannt magával vitt Angliába, katonákat, papokat és udvaroncokat. Edvárdnak azonban nem voltak örökösei, így örökösödési harc alakult ki közötte és Wessex grófja, Godwin között.

Casanova, a romatikus hős és kalandor életének egyik legismertebb eseménye volt, amikor elmenekült a velencei Palazzo Ducale börtönéből, a Piombiból, 1755-ben.

Casanovát, a vallás nyilvános megsértéért tartóztatták le és ítélték börtönre. Az akkor éppen harmincéves férfit, a magasrangú foglyok számára fentartott hét cella egyikébe zárták be, a Dózse-palota keleti szárnyában.

Öt évre ítélték, s eleinte magánzárkába helyezték el, ahol nagyon szenvedett a forróságtól és a bolháktól. A cellában, amely a legfelső (ötödik) emeleten volt, majdnem koromsötét volt és olyan alacsonyan volt a menyezet, hogy fel sem tudott egyenesedni.

A 16. század egyik legnagyobb ütközete volt a lepantói csata, amelyet a Szent Liga hajóhada vívott Müezzinzade Ali pasa török flottájával 1571. október 7-én. 

Ekkortájt a talán legnagyobb hatású oszmán uralkodó, Nagy Szulejmán ült a trónon közel öt évtizedig, s ez volt a birodalom fénykora, melynek része volt, hogy a török flotta uralta a Földközi-tengert és partvidékét.

A szárazföldi sikerek mellett, szeretett volna a tengeren is egyeduralmat, így 1565-ben megostromolta Máltát, de a sziget kitartott. A hétszáz védő négy hónapon keresztül visszaverte a 40.000 török támadását, miközben a támadó sereg háromnegyede odaveszett.

A középnemesi családból származó katona, Szmolenszk közelében született 1739. szeptember 24-én egy Csizsovo nevű faluban. Apja veterán katona volt, anyja pedig egy tehetséges és intelligens nő volt, de boldogtalan házasságban éltek. Apja halála után anyja vette át a család irányítását, s fiát hétéves korában Moszkvába küldte tanulni, majd tizenegy éves korában az akkori szokás szerint, bevonultatta a hadseregbe.

Öt év múlva már az elit lovasezredbe került, s közben beiratkozott az egyetemre is. Grigorij egyformán tehetséges volt a görög nyelv ismeretében és a teológiában is. 1757-ben megnyerte az egyetem aranyérmét, s jutalmul egy tizenkét fős társaság tagjaként Szentpétervárra küldték. Az utazás hatásos lehetett, mert azután már semmit nem tanult, s hamarosan ki is zárták az egyetemről.

Aragóniai Katalin és VIII. Henrik törvénytelennek nevezett lánya, aki néhány évvel apja halála után mégis felülhetett az angol trónra, 1516. február 18-án született Londonban.

I. Mária vagy Katolikus Mária esetleg Véres Mária ötödik gyermekként született, de ő volt az első csecsemőkort is túlélő gyermeke a királyi párnak.

Mária koraszülött volt, így az első hónapjai nehezen teltek, de hamar megerősödött. Az első éveiben az édesanyja nevelte, akinek Juan Luis Vives spanyol humanista segített a kislány oktatásában. Olyannyira, hogy egy értekezést is írt a lányok oktatásáról De Institutione Feminae Christianae címmel.