A Szunda-szorosban, Jáva és Szumátra között fekszik a Krakatau-szigetcsoport, amely már a korábbi évszázadokban is számtalanszor volt aktív. Ismert a 416-ban, 535-ben és 1680-ban történt kitörése, amelyek közül a legutóbbit Johann Wilhelm Vogel meg is örökítette naplójában.

„Csodálkozva néztem Krakatau szigetét, mely első szumátrai utam idején még teljesen zöld és fákkal borított volt, most viszont üszkösen és kopáran tárult a szemünk elé […] És amikor megkérdeztem a hajó kapitányát, hogy a fent említett sziget vulkánja mikor tört ki, azt mondta nekem, hogy ez 1680 májusában történt. […] Egy habkövet is mutatott, mely akkora volt, mint az ökle.” (Johann Wilhelm Vogel holland bányamérnök naplójából, 1681)

IV. Béla és István herceg csapatai 1260. július 12-én vereséget szenvedtek II. Ottokár cseh király seregétől az első morvamezei csatában, amely egyrészt területi veszteségeket okozott, másrészt Béla egyik unokáját adta feleségül Ottokárhoz a békekötés és szövetség megpecseteléseként. Ennek a frigynek köszönhette pár évtized múlva Vencel az igényét a magyar trónra.

Béla halála után fia, István került a magyar trónra, de két év múlva ő is elhunyt alig harminchárom évesen, így Béla unokája, István fia, László került a trónra, aki öt leány után született meg.

Az egész történelem egyik legismertebb, de az ókor egészen biztosan leghíresebb és legtragikusabb természeti katasztrófája volt, a Nápoly közeli Vezúv kitörése 79. augusztus 24-én.

Minden idők egyik legismertebb vulkánkitörése, a hirosimai és nagaszaki atombomba erejétől százezerszer erősebb volt.

A vulkánkitörés legalább harminc kilométer magasra lövelte ki a mérgező gázokat a légkörbe, s a kitörés csúcspontján a vulkán kürtőjén hatalmas mennyiségben ömlött ki a forró láva és habkő.

Az előzmények
Az első évtizedek és Az utolsó évtizedek.

István talán abban a hitben halt meg, hogy sikerült feleségét és Pétert kibékítenie, s talán azt is gondolta, hogy a magyarok elfogadják királyuknak.

István talán abban a hitben halt meg, hogy sikerült feleségét és Pétert kibékítenie, s talán azt is gondolta, hogy a magyarok elfogadják királyuknak.

Fiai már korábban elhunytak, s ezért gondolhatott lánytestvérének fiára, Orseolo Péterre, aki édesanyja révén vérrokona volt. Hasonló elgondolásból léphetett trónra három év múlva Aba Sámuel is, aki másik lánytestvérének volt (egyesek szerint férje, de inkább a) fia.

Szent István király uralkodása I. - az első évtizedek

Gizella bátyjának haláláig (1024) jó kapcsolatban volt a császársággal, de Konrád (tartva Gizella fiának esetleges trónkövetelőként való fellépésétől) többször is hadat vezetett Magyarország ellen, István azonban a felégetett föld taktikáját alkalmazva tulajdonképpen legyőzte. Az ország erejét jól mutatta, hogy képes volt visszaverni Európa legerősebb birodalmának támadását.

Közben ekkortájt, a 1020-as években, a király egészsége megromlott, s évekig szinte folyamatosan betegeskedett, majd valamelyest felerősödött. Imrét viszont 1031. szeptemberében egy vadászat közben halálra sebezte egy vadkan, amely újra megbetegítette a királyt.

Az első királyunk szülei Géza fejedelem és Sarolt voltak, s születése után (kb. 969-975 között) eredetileg a Vajk nevet kapta, amely egyes történészek szerint hőst vagy vezért jelent törökül. Végül is az apja fejedelem, anyai nagyapja pedig erdélyi gyula (ez török méltóságnév) volt.

Géza nagy munkát szánt fiának, hiszen azt tervezte, hogy Vajk fogja befejezni azt a keresztény államalapító munkát, amelyet szimbolikusan a 973-as quedlinburgi követküldéssel kezdett meg. (A Szent Jobb kápolna - Balatonalmádi)

Piroska (vagy Prisca) vagy ahogyan Bizáncban ismerték Eiréne, Szent László magyar lovagkirály elsőszülött lányaként született Esztergomban 1088-ban. Eredeti nevét arról a vértanúról kapta, aki Szent Pál első híve volt Rómában.

Egy névtelen bizánci történetíró szerint „boldog szülőktől, nyugati császároktól származott: pólyás korától kezdve, mint a nemes növények, elárulta és jelezte, hogy idővel milyeneknek fognak mutatkozni sajátságai, mert mindjárt telve volt minden illemmel és bájjal, s dús testi és lelki szépségtől tündöklött.”

Kétéves volt, amikor édesanyja, Adelhaid elhunyt, majd 1095. július 29-én édesapját is elvesztette. A hétéves kislány, a Szent Lászlót királyként követő unokabátyja és gyámja, Könyves Kálmán udvarában élt közel tíz évig.

Alig néhány héttel a világraszóló nándorfehérvári győzelem után, 1456 augusztus 11-én hunyt el az egyik leghíresebb magyar hadvezér, a törökverő Hunyadi János.

Az első magyar kormányzó (aki V. László magyar király kiskorúsága alatt, 1446-53 között irányította az országot) származása körül számtalan legenda keringett már a középkorban is. A hivatalos történettudomány szerint apja, Serba fia Vajk volt, míg anyja Morzsinai Erzsébet, akiről Bonfini hol azt írta, hogy görög családból származik, hol pedig a római Valerius nemzetségből. A középkori krónikások, akik igyekeztek minél nemesebb háttért találni a hősöknek és mecénásoknak, azt rebesgették, hogy Luxemburgi Zsigmond törvénytelen fia lehetett, aki 1407 körül született. (A képen Hunyadi János - ismeretlen XVII. századi művész műve)

VIII. Henrik első felesége, aki korábban bátyja, Artúr herceg felesége volt, korántsem érkezett üres kézzel a házasságba.

VII. Henrik angol király alaposan végiggondolta, hogy ki lehetne alkalmas feleség a legnagyobb fiának, az angol trón örökösének, így "talált rá" Aragóniai Katalin spanyol hercegnőre, aki az ekkortájt világbirodalomnak számító Spanyolország uralkodóinak (Kasztíliai Izabellának és Aragóniai Ferdinándnak) legkisebb leánya volt.

Vencel, akit magyarul Lászlónak is neveznek, Prágában született 1289. október 6-án cseh és lengyel királyi hercegként II. Vencel cseh király és Habsburg Juta (Judit) cseh királyné legnagyobb túlélő fiaként. Másodikként született, de bátyja, már az ő születése előtt elhunyt.

Apja IV. Béla leányának, Annának volt az unokája, anyai nagyanyja pedig Károly Róbert apai nagyanyja volt, így mindkét szülője révén rokoni kapcsolatban volt az Árpád-házzal.