Vencel, akit magyarul Lászlónak is neveznek, Prágában született 1289. október 6-án cseh és lengyel királyi hercegként II. Vencel cseh király és Habsburg Juta (Judit) cseh királyné legnagyobb túlélő fiaként. Másodikként született, de bátyja, már az ő születése előtt elhunyt.
Apja IV. Béla leányának, Annának volt az unokája, anyai nagyanyja pedig Károly Róbert apai nagyanyja volt, így mindkét szülője révén rokoni kapcsolatban volt az Árpád-házzal.
Tizen voltak testvérek, de csak négyen érték meg a (középkori értelemben vett) felnőttkort. Elhunyt Vencel ikertestvére Ágnes hercegnő is, akit Adolf német király feleségének szántak, s elhunyt édesanyja is a tizedik gyermeke születésénél a korban oly veszélyes gyermekágyi lázban.
A rokoni kapcsolatok miatt Vencel és apja már 1290 körül felléptek trónkövetelőként, amikor azonban a magyar nemesek elismerték a vitatott származásúnak tartott III. András trónigényét, egyelőre nem léptek fel túlságosan erőteljesen. A leendő magyar király apja, inkább diplomáciai úton akarta az ügyet megoldani.
Eközben a cseh és magyar politikát is felkavarta Zavis, Falkenstein grófja, aki feleségül vette a második morvamezei csatában elhunyt II. Ottokár cseh király özvegyét, Kunigundát, aki II. Vencel édesanyja volt, így a cseh király mostohaapja lett. Egy fiúk született, majd Kunigunda meghalt, de később Zavis megszöktette V. István apáca lányát Erzsébetet és feleségül is vette a királylányt.
A Zavissal való hadakozás lekötötte II. Vencel figyelmét, de végül elfogatta a cseh főurat és kivégeztette.
Juta (Judit) halála után feszültté vált a viszony II. Vencel és Juta testvére, Albert között, újabb Habsburg-Premysl konfliktus kezdődött.
1298 február 12-én II. Vencel és III. András megegyezett a gyermek Vencel és a magyar király egyetlen gyermeke, Erzsébet eljegyzésében. Úgy tűnt a diplomácia valóban megoldja a problémákat.
III. András némileg váratlan halálakor elindult a trónigénylők harca. Károly Róbert már korábban Magyarországra indult, mintha számított volna a király halálára, de szóba került még Vencel és Ottó bajor herceg is.
Mindhármuknak volt magyar kötődése, de első pillantásra Vencel tűnt a legjobb választásnak, hiszen mind az anyai, mind az apai ágon rokonságban volt az Árpád-házzal, ráadásul az elhunyt király egyetlen lányának a jegyese volt.
A magyar főurak nagyobb része őt támogatta, így amikor Bicskey Gergely választott érsek 1301 tavaszán megkoronázta Károly Róbertet, válaszként május 13-án a budai királyválasztó országgyűlésen Vencelt választották királynak. (Egyes elméletek szerint eredetileg az apát, aki maga helyett ajánlotta a fiát). A választást megerősítendő 1301. augusztus 27-én Székesfehérvárott János kalocsai érsek a Szent Koronával meg is koronázta az ifjú Vencelt, aki a László nevet vette fel.
Így ekkortájt két vitatható legitimitású királya is volt Magyarországnak.
A pápa azonban Károly Róbertet támogatta és az Anjou-sereg Budát is ostrom alá vette, de az események közepette a budai papok kiközösítették magát a pápát is.
A pápai legátus közben elhagyta az országot, s VIII. Bonifác 1303. május 31-én egy bullát bocsátott ki, amelyben Károly Róbertet nevezte meg, mint törvényes örököst. Nem sokkal később azonban a pápa (és az éppen Rómában tartózkodó Bicskey Gergely érsek) egy francia támadás következtében elhunyt, s XI. Benedek lépett a pápai trónra. Ő azonban hasonló nézeteket vallott.
II. Vencel 1304. augusztusában nagy haddal érkezett Magyarországra, de a főurakkal történt egyeztetés után végül kilátástalannak ítélte meg fia helyzetét, így az országot Kőszegi Iván tartományúrra bízta, a fiát és a koronázási ékszereket pedig magával vitte Prágába, vagyis nem mondott le a magyar trónról. Nem sokkal később a Habsburgok, némely magyar főúr és Bajor Ottó is támadásba lendült II. Vencel ellen, de a harcok nem sok eredményt hoztak.
Pár hónappal később azonban II. Vencel elhunyt, így az alig tizenhat éves fia magyar, cseh és lengyel király lett egyszerre. Ekkor azonban már a Habsburgok diktálták a feltételeket, amelyek között szerepelt, hogy le kell mondania a magyar trónról és a koronázási ékszereket vissza kell szolgáltatnia.
Az elmúlt évek kudarcai és háborúi megviselték a Vencelt, aki már nem törődött uralkodói feladataival, hanem kicsapongó, léha életmódot folytatott. Fiatal cseh nemesekkel vette magát körül és csak a mulatozás, dorbézolás töltötte ki az idejét. Felmondta jegyességét III. András lányával, aki végül Tössre került egy apácakolostorba, egészen élete végéig.
A cseh főurak unszolására Vencel végül mégis megházasodott, s Piast Viola tescheni hercegnőt vette feleségül, aki így magyar királyné lett egy rövid időre - egészen pontosan négy napra.
Az éppen tizenhat éves Vencel 1305. október 9-én lemondott a magyar trónról, s koronaékszereket is átadta. Ez utóbbit azonban Ottó bajor hercegnek (aki egyébként IV. Béla Erzsébet nevű lányának fia volt), aki így trónkövetelőként lépett fel.
Vencelnek és hasonlókorú feleségének azonban nem született gyermeke, amelyben bizonyosan fontos szerepet játszott, hogy a cseh és lengyel királyt 1306. augusztus 4-én orvul meggyilkolták, miközben az árnyékszéken tartózkodott. A halálával kapcsolatban számos hír kering, egyesek szerint az ágyában ölték meg, mások szerint éppen lepihent, s csak vászoning és köpeny volt rajta, de a legtöbben úgy gondolják éppen a dolgát végezte, amikor rátámadtak. A testőrséget lefizették vagy aludtak - sohasem tudhatjuk meg.
A király éppen hadjáratra készült Lengyelországban, hogy trónját megerősítse, amikor a bérgyilkos vagy bérgyilkosok megtámadták, s háromszor mellkason szúrták. Egyes szemtanúk szerint egy férfi rohant ki a szobából egy véres kést tartva a kezében, de mielőtt kihallgathatták volna, az őrök megölték. Némely krónikákban a botensteini Conrad neve szerepel, mint aki kirohant a hírrel, hogy megölték a királyt.
Vencel halálával kihalt a Premsyl-dinasztia.
