Három évszázados ellenségeskedés után Mária Terézia megerősödése azzal is járt, hogy az osztrák uralkodónő (a háttérben a német-római császár férjével) szövetséget kötött Franciaországgal. E békekötés 1756-ban történt, s a két uralkodó (XV. Lajos és Mária Terézia) elhatározta, hogy gyermekeik esküvőjével szentesítik a megegyezést. (a képen Marie Antoinette)
Persze ez még csak egy kósza terv volt, hiszen mindkét kiszemelt gyermek jócskán a kisgyermekkorban volt még.
A házasság részleteit aztán már az 1760-as évek eleje óta tervezgették, s Mária Terézia számtalan lánya közül Mária Antóniát tekintették minden tekintetben megfelelőnek.
Közben azonban a francia király felesége elhunyt, s ő maga szeretett volna új feleséget. A legendásan gyönyörű Mária Erzsébet főhercegnő és XV. Lajos frigye erősítette volna a kapcsolatokat, de néhány nappal az esküvő előtt a főhercegnő elkapta a fekete himlőt, amelyet ugyan túlélt, de a szépségét erősen megviselte a betegség. A frigy így kútba esett.
A felek ezért visszatértek az előző verzióhoz.
A Dauphin-nek csak az a kérése, hogy a menyasszony legyen fiatal és szép, amelynek Mária Antónia tökéletesen megfelelt. (a képen az ifjú ara)
Ezt a szándékot erősítette meg 1769. június 4-én a francia király levele, amelyet személyesen Mária Teréziának írt.
Mária Antónia osztrák főhercegnő, akit francia földön Marie Antoinette néven ismertek és a francia Dauphin (a későbbi XVI. Lajos) 1770-ben kötött házasságot. A lány 14, a fiú 15 éves volt, vagyis éppen átlépték a serdülőkor küszöbét.
A Dauphin 1770. januárjában egy drágaköves gyűrűt küldött arájának, amelyet 21-én ünnepélyesen az ujjaira csúsztattak. Ezt tekinthették eljegyzésnek.
A francia követ április 16-án érkezett s a bécsi események három napig tartottak, s a legnagyobb fiú (s már német-római császár) József által szervezett hivatalos vacsorán 1500 fő vett részt.
Az esküvő 1770. április 19-én Bécsben köttetett az Ágoston-rendi templomban. A menyasszony ezüst színű ruhában volt, s édesanyja kísérte a folyosón, majd Ferdinánd nevű bátyja képviselte a Dauphint. A szertartást a pápai nuncius vezette, majd a fiatal lány elindult Párizs felé. (a képen a leendő feleség)
Maria Antoinette 1770. május 16-án délelőtt 10 óra körül érkezett meg Versailles-ba, majd amikor belépett a palota kapuján, bemutatták a személyzetnek. Szinte azonnal elkezdett készülődni a királyi kápolnában tartandó esküvőre, s 13 óra körül már a Dauphin-nel is találkozott, aki a Szentlélek Rend arany- és gyémántberakásos ruhájába öltözött.
A fiatal párt a király és a királyi hercegek követték.
A kápolnában letérdeltek az oltár elé, s a reimsi érsek vezetésével estek át a hivatalos ceremónián.
A Dauphin érzelmesen húzta a gyönyörű ifjú feleség finom ujjára a gyűrűt, miközben a király és a hercegek mellettük álltak.
Ezek után kerülhetett sor az anyakönyvek aláírására.
Az ifjú feleség kora délután, a Dauphin lakásán kapta meg nászajándékát, egy gyönyörűen faragott szekrényt, tele ékszerekkel és egyéb értékes tárgyakkal.
A hivatalos ceremónia után a fiatal pár részt vett a nagykövet fogadásán, majd az erre az alkalomra pazarul kivilágított Tükörterembe mentek, ahol már várta őket a király.
Estére tűzijátékot terveztek, de az a rossz időjárás miatt elmaradt. A fogadás után pazar lakoma várta a fiatalokat és a vendégeket, amelyet a Királyi Operaházban szolgáltak fel. (a képen a királyi pár)
Ezután következett a lefekvés ceremóniája, amikor az ifjú házasokat a nászszobához vezették, ahol a reimsi érsek már megáldotta az ágyat. A király odaadta a férj hálóingét, Chartres hercegnője pedig a feleségét, majd az ifjú pár az egész udvar jelenlétében feküdt be az ágyba, hogy így bizonyítsák, hogy megosztoznak a nászágyon.
Ezután következett a nászéjszaka, amelyhez (a rossz nyelvek szerint) a király is adott néhány tanácsot az unokájának. Lehet azonban, hogy ezzel csak megzavarta a fiatal férjet, mert az első gyermek csak hét évvel később érkezett meg a családba (a rossz nyelvek szerint akkor is csak Maria Antoinette legidősebb bátyja, a német-római császár József tanácsai miatt).
A nászéjszaka után azonban még két hétig tartottak az ünnepségek, amikor záróakkordként egy tűzijátékot tartottak a Place de la Concorde-on, amely azonban rosszul sült el, s nagyon sokan meghaltak.
Ez véres mementó volt XVI. Lajos uralkodása elé.
