Az első világháborúban (a nevéhez méltóan) nem csak Európában voltak összecsapások, hanem több más kontinensen is, így Afrika sem lehetett kivétel.

Afrikában és Ázsiában is több német gyarmat volt, amelyek a háború kezdetén jórészt eléggé gyorsan elestek. Kivételt jelentett azonban Német Kelet-Afrika ellenállása, ahol Paul von Lettow-Vorbeck vezette a közel 14 ezer főnyi seregét, aki eléggé félelmetes hírű és veretlen hadvezérnek bizonyult. A helyzete azonban korántsem volt ígéretes, s nem igazán volt kilátása sem erősítésre, sem anyagi támogatásra, mégis kitartott.

1914 augusztusában a parancsnoknak összesen 2600 német és 2742 bennszülött állt a rendelkezésére, s amikor az angolok november 2-án partra szálltak Tanga városa mellett, azt mindössze egy bennszülött század védte.

Lettow-Vorbeck (a fenti képen) azonban rendkívül hatékonynak bizonyult, s hamarosan már 3 ezer német és 11 ezer afrikai katonából álló serege jelentős brit-belga-portugál katonai erőforrásokat kötött le, amelyek az első világháború európai frontján is éreztették a hatásukat.

A sokéves afrikai tapasztalait felhasználva rendkívül hatékony gerillaháborút vívott a közel 300 ezer főből álló ellenséggel. Nemcsak a német katonái tiszteletét vívta ki, hanem a bennszülöttekét is, hiszen viszonylag sok fekete tisztet is kinevezett, ráadásul (az általa folyékonyan beszélt) szuahéli nyelven adta ki a parancsait.

Az ott töltött évek alatt hamar megtanulta, hogyan tudja a lehető legkevesebb pénzből és humán erőfforrásból a legtöbbet kihozni. Ahogyan mondta "itt most mind afrikaiak vagyunk". Az egyetlen luxus, amelyet saját magának megengedett egy bicikli volt, s olyan lovagias volt, hogy a fogságba esett brit katonákat is elengedte, ha becsületszavukat adták, hogy többet nem harcolnak ellene. 1915 júliusára már tüzérséggel is rendelkezett, miután az SMS Königsberg cirkáló meegrongálódott.

A parancsnoksága alatt álló kis német sereg nemcsak egy jelentős brit sereget kötött le, de kifosztotta az élelmiszerkészletüket is, amely miatt a helyi lakosság is a britek ellen fordult.

A serege végül 1918. november 25-én adta meg magát Zambiában, amikor már éppen két hét telt el a november 11-én kötött fegyverszünet óta, amely tulajdonképpen lezárta a világháborút.

Ekkor a serege 30 német tisztből és 125 német katonából, valamint 1168 aszkari katonából és 3500 teherhordóból állt.

Lettow-Vorbeck 1919 márciusában térhetett vissza Németországba, ahol igazi hősként ünnepelték, hiszen bár le kellett tennie a fegyvert, őt sohasem győzték le. A hazatérése után feleségül vette Martha Wallrothot, majd két fiúk és két lányuk született.

Egy év múlva leszerelt és a kereskedelemben helyezkedett el. 1928 májusától a monarchista Német Nemzeti Néppárt egyik képviselője volt a Reichstagban, s kifejezetten "bizalmatlan volt Hitlerrel és mozgalmával szemben".

1935-ben Hitler felajánlotta neki a brit nagyköveti posztot, amit eléggé vehemensen visszautasított. Hitler nagyon szerette volna, ha a Harmadik Birodalom hadseregében is szolgál, de ő viszonylag egyértelműen visszautasította az ajánlatot - egyes források szerint azt mondta a Führernek, hogy menjen a francba.

Ez mindenféleképpen eléggé határozott és bátor lépés volt, de nem igazán bölcs, ugyanakkor a népszerűsége akkora volt, hogy nem merték bántani, így egészen 94 éves koráig élt, bár a második világháború után gyakorlatilag nincstelenné vált. Később azonban az erősődő német gazdaság már egészen komoly összegű nyugdíjat fizetett neki.

djp