az előzmények

1682. májusában némi bizonytalanság után V. Iván lett az első számú cár, I. Péter pedig a második számú cár, vagyis két cár uralkodott egyszerre.  Ez nem igazán tetszett a moszkvai pátriárkának, de már nem tudott mit tenni.

Miután ezzel a legtöbben megelégedtek, s mivel nem akartak további összecsapásokat, a két cárt 1682. június 25-én megkoronázták a Nagyboldogasszony székesegyházban.

Persze ez nem jelentette azt, hogy a hatalommal is ők rendelkeztek. A megállapodás ugyanis tartalmazta azt a kitételt is, hogy a hatalmat egyelőre Zsófia Alekszejevna nagyhercegnő, egyik nagyobb testvérük kapta meg régensként a fiúk mellett. Így aztán majdnem ő lett az első cárnő, de csak majdnem ...

Az egyik fiú az állapota, a másik az életkora miatt aztán nem igazán értette mi történik, így belenyugodtak a helyzetbe.

Zsófia azonban nem bízott Hovanszkijban sem, így pár hónap múlva tőrbe csalta a fiával együtt, s mindkettőt lefejezték. A sztrelecek újra szervezkedni kezdtek, de Zsófia végül leszerelte őket. Ekkor a fő bizalmasa már Vaszilij Golicin volt, az igazi hatalom azonban Zsófia kezében maradt.

A cárok számára elkészítettek egy kettős trónt, amelynek a hátulján egy fülke volt kialakítva. Miközben a cárok a trónon ülve a kihallgatásokat és más hivatalos ügyeket intézték, ő minden beszélgetést hallott és csendesen utasította őket, hogyan reagáljanak.

Ez eleinte még nem nagyon okozott problémát, de ahogyan a kis Péter egyre inkább nőtt, egyre jobban zavarta a helyzet. Igyekezett minden szabadidejét a palotától távol tölteni, s a katonai érdeklődése is folyamatosan erősödött.

Összesen tizennégy szakma alapjait sajátította el néhány év alatt, s megtanult a kard és az íj mellett a lőfegyverekkel is bánni.

Hasonló korú fiúkból (jórészt parasztgyerekekből) "hadsereget" (két zászlóaljat) állított fel, akiket felöltöztetett és felfegyverzett, aztán együtt játszottak. Ő maga sem maradt ki a játékból, hiszen amikor az ezrede masírozott, Péter volt a dobos. Ezekben a játékokban már megmutatkozott a katonai vezetéshez való tehetsége.

Egyre komolyabb fegyverekkel ismerkedett meg, sőt egy igazi erődöt is építtetett a Jauza partján, amelyet Preshburgnak nevezett el.

Péter egészen komolyan érdeklődött a katonai ügyekkel kapcsolatos összes tudományág iránt, s a holland Timmerman irányítása alatt aritmetikát, geometriát és hadtudományokat tanult.

Ekkor kezdett el érdeklődni a hajózás iránt is, s Preshburg már egészen valódi erődnek nézett ki. Nagybátyjánál, Nyikita Romanovnál talált egy régi naszádot, amelyet megjavíttatott, majd egy Moszkva melletti tavon egész flottát hozott létre.

Egyre gyakrabban fordult meg Moszkva német negyedében, ahol összeismerkedett, majd összebarátkozott néhány odavalósival. Egyre több német szokást vett át, s ekkor kezdett viszonyt Anna Monssal is.

Anyja nem örült fia elfoglaltságainak, de Péter így alig találkozott az általa utált Zsófiával. Az különösen feldühítette, amikor Zsófia egy olyan festményt készíttetett magáról, amelyen a koronával a fején és jogarral a kezében látható.

Az anyja azt sem akarta, hogy komolyabban foglalkozzon Annával vagy a bordélyházak látogatásával, így úgy döntött, hogy a fia feleségül veszi Jevdokija Fjodorovna Lopuhinát.

Péter nem vitatkozott az anyjával, így 1689. február 6-án feleségül vette a lányt. Az anyja így akarta, így nőül vett, de kapcsolatuk hideg és távolságtartó volt.

Zsófia nagyhercegnő azonban látta, hogy hatalma veszélyben forog azzal, hogy Péter nagykorúvá vált, s már az is megfordult újra a fejében, hogy önmagát koronáztatja meg, de ezt a pátriárka határozottan ellenezte.

Egyre érett a konfliktus Péter és Zsófia között, amely végül 1689. július 18-án robbant ki egy vallásos körmeneten.

Péter, mint cár, megtiltotta a nagyhercegnőnek, hogy részt vegyen a körmeneten, aki azonban felvette a kesztyűt és természetesen ott volt. Péter ezután otthagyta a nagyhercegnőt és a körmenetet is.

Mindketten féltek attól, hogy a másik merényletet tervez, így augusztus 7-én (egy később hamisnak bizonyult hír miatt) Péter a Szentháromság-Szergij kolostorba menekült. Zsófia próbált vele szót érteni, mert tudta, hogy Péter megkoronázott uralkodóként helyzeti előnyben van. Péter levélben kereste meg a sztrelec vezetőket és magához hívta őket.

Zsófia ekkor lefejezéssel fenyegette meg azokat, akik eleget tesznek a cár utasításának. Válaszul Péter levelet írt Zsófiának és Ivánnak, tájékoztatva őket kéréséről. Zsófia ekkor papokat küldött Péterhez, hogy kicsalja a kolostorból, aztán kémeket küldött, akik azonban Péter mellé álltak. A moszkvai pátriárkát is megkereste, aki a kolostorba ment és Péter mellé állt. Az ő hatására aztán nagyon sokan átálltak.

Péter újabb levelet írt a Zsófia mellett kitartó sztrelec vezetőknek és legbefolyásosabb családoknak.

A nagyhercegnő maga akart beszélni a cárral, de feltartóztatták, ő pedig azzal vádolta meg Pétert, hogy meg akarta gyilkoltatni.

Péter egy levelet küldött a Kremlbe, amelyben felsorolta az összeesküvők névsorát és parancsba adta a letartóztatásukat. Közben a Moszkvában élő külföldi tisztek is felsorakoztak a cár mellett, s lassan mindenki megértette mi a helyzet.

Két hét huzavona és erődemonstráció után a seregek legnagyobb része a fiatal, de megkoronázott cár mellé állt, így Zsófia vesztett. A sztrelec vezetők maguk vitték a cár elő Saklovitijt, akit Péter a fő összeesküvőnek tartott.

A Péter mellé álló idősebb vezetők és a pátriárka szorgalmazására komoly tisztogatás indult Zsófia támogatói között. Golicin elvesztette a vagyonát és Szibériába száműzték, míg Saklovitijt négy napnyi kínvallatás után lefejezték. Ráadásul a nagyhercegnő is hamarosan Péter fogságába került, aki szigorú felügyelet alatt a Novogyevicsi kolostorba záratta.

Péter így megszabadult nővére befolyásától, majd néhány héttel később Iván is átadott neki minden hatalmat. Ezek után Iván, névleg ugyan részt vett az uralkodásban, de döntéseket nem hozott. Péter pedig elkezdte kiépíteni a hatalmát, s az egyik legnagyobb uralkodója lett az országnak, de a gyermekkori traumák a későbbiekben az uralkodásában is meglátszottak.

Péter külföldiekkel vette magát körül, amely okozott némi problémát - a két fő tanácsadója egy angol és egy francia volt.

A kis Péter most már Péter, a cár lett.

folyt. köv

djp