Nagy Alfréd, az angolszászok legnagyobb hatású uralkodója volt, aki uralkodása közel három évtizede alatt folyamatosan hadakozott a dánokkal és sokakat közülük, mint Guthrum viking vezért megtérített.

Uralkodása a kereszténység szellemében történt, s udvara is keresztény volt, s többször is fordult a római pápához útmutatásért. Igyekezett mindig figyelembevenni és betartatni az egyházi útmutatást, legyen szó a nagyböjtről vagy alazsminaadásról, esetleg a karácsonyról. Bár ez már előtte is így volt, hiszen Yorki Egbert azt írta már a nyolcadik században, hogy „az angol nép megszokta a böjtöt, a virrasztást, az imát és a kolostoroknak és a kolostoroknak való alamizsnát. a köznép, a karácsony előtti teljes tizenkét napra”.

Az ő számára a karácsony elsődlegesen olyan keresztény ünnep volt, amelyen Krisztus születését ünnepeljük, s a legfontosabb a karácsonyi szentmisén való részvétel és az ima volt. A karácsonyt megelőző tizenkét napon a keresztény közösség szentmiséken imádkozott, virrasztásokon vett részt, s alamizsnát adott a szegényeknek valamint az egyházi közösségeknek is.

A karácsony napjával pedig elkezdődött a karácsonyi időszak 12 napja, amelyet a római püspökök által tartott Tours-i Tanács határozott meg 567-ben. Ez leginkább azért történt, hogy az időszak vallási színezete megmaradjon, s jobban elkülönüljön a Saturnaliától és Yule-től amelyek elsődleges szerepe az ünneplés és szórakozás volt. Ennek érdekében több egyházi ünnepet is létrehoztak, így lett december 26. Szent István napja, december 27. Szent Iván napja, december 28. az Ártatlanok napja, január 1. az Újév napja és január 6. a Vízkereszt napja.

Sokak számára azonban ez az időszak munkanap volt, így Nagy Alfréd úgy határozott, hogy ebben az időszakban megtiltja a "jogi eljárást, munkát és harcot" - amellyel biztosan nem szerzett sok ellenséget a nép alsóbb rétegei között. Így ebben az időszakban nem kellett a földet művelni, sőt az uruk által rendezett lakomákat élvezhették, s cserébe ajándékokat vittek neki a mezőgazdasági termékekből.

A nemesség ezt az időszakot lakomázással, vadászattal, játékokkal, zenehallgatással, tánccal, lovagi tornákkal és krónikák hallgatásával töltötte. Az időszak utolsó napját a tizenkettedik éjszakának hívták, amelyet lakomászással, a karácsonyi díszek bontásával, királytortával, sörivással és borívással ünnepelték.

Egyes feltételezések szerint ennek törvénynek is lehet némi köze ahhoz, hogy 878. január 6-án a vikingek le tudták győzni az angolszászokat, akik nem voltak erejük teljében.

Persze a nép számára is volt mulatság és volt lakoma is, ahol a számos húsfélével (marhahús, sertéshús, pulkyahús, vaddisznóhús) találkozhattak a halböjt után kiéhezett hívek. A kemencében kenyér sült, de volt sárgarépa, hagyma, paszternák és káposzta is zöldségként. Mindezt leöblítették némi borral, mézsörrel vagy sörrel, majd következett az elmaradhatatlan desszert, a különféle ízletes pitékkel vagy gyümölcsökkel. Kedvelt volt az alma, szilva és cseresznye is.

Az ünnepség részeként a papnövendékek ünnepi dallamokat játszottak, a vendégek pedig táncoltak - s közben az ajándékozás szokását is gyakorolták.

Ezt a 12 napos időszakot említi a Karácsony 12 napja című dal is, amely bő kilenc évszázaddal később, 1780-ban jelent meg egy Mirth Without Mischief című gyerekkönyvben.

djp