Az első lottó I. Erzsébet királynő idején jelent meg Angliában. A királynő uralkodása alatt Anglia hatalma egyre nőtt, de ehhez egyre több pénzre volt szüksége.

Az európai események (holland lázadások és francia konfliktusok) megzavarták Anglia kereskedelmét, főként a ruhakereskedelmet, amely a teljes export kétharmadát adta ki, s emberek tízezreinek adott munkát. Ráadásul a spanyol kapcsolatok is megromlottak I. Mária halála után, az írek ellen vívott háborúk is egyre többe kerültek, de az angol kalózok is egyre gyakrabban jelentek meg a Csatornán.

Emiatt szükség a hadiflotta és haditengerészet fejlesztésére. A parlament eltökélt szándéka volt, hogy nem emel adót, miközben az antwerpeni pénzpiacon a kölcsönök kamata egészen tizennégy százalékra emelkedett. Ekkor jött Sir William Cecil ötlete. Meggyőzte a királynőt, minden ravaszságát és varázsát latba vetve. Erzsébet hajókat és kikötőket építtetett volna, amely azonban nagyon sok pénzt igényelt. Mivel azonban nem akart azonban adót emelni, így úgy döntött, másként szerzi meg az építkezéshez szükséges összeget, s hallgatott Sir Cecilre.

A királynő engedélye után 1567. augusztus 23-án adták ki az ezzel kapcsolatos kiáltványt, amelyet öt láb magas és húsz hüvelyk széles plakátokon hirdettek.

Összesen 400.000 font értékben kínáltak sorsjegyeket, nagyon csábító nyereményekkel.

A fődíj 5000 font volt, amely hatalmas összegnek számított, bár ebből az összegből csak háromezer font volt készpénz, a többi áruban (700 font értékű aranyozott és ezüstözött tányér valamint gobelin és vászon) fizették ki. A második nyeremény 3500 font értékű lett volna, kétezer font készpént, 600 font aranyozott és ezüstözött tányér valamint gobelin és vászon. Ezeken felül volt még tizenegy kiemelkedő díj 140 fontig csökkenő értékben, valamint száz olyan amely 100 fonttól 14 shillingig csökkent.

A tervek szerint összesen 30 ezer nyereményt osztottak volna ki 55 ezer font értékben, 370 ezer játékos pedig visszakapta volna a tét negyedrészét.

A sorsjegy tíz shillingbe került, s a nyerési esély 1:16000 volt

A külföldieknek azért is tetszett, mert az elnyert vagy pénzdíjjal vásárolt termékek vámdíjának a felét elengedték. Mivel az angolok között nem volt túl népszerű azt is kitalálták, hogy a nagyobb városokban a kisebb bűnöket is meg lehetett váltani vele, egy szelvény hétnapos szabadságot adott.

A jegyvásárlás 1567. augusztus 24-én (Szent Bertalan ünnepén) kezdődött - Londonban, Yorkban, Norwichban, Exeterben, Lincolnban, Coventryben, Southamptonban, Hullban, Bristolban, Newcastle-ben, Chesterben, Ipswichben, Salisburyben, Oxfordban, Cambridge-ben, Shrewsbury-ben, Dublinban és Waterfordban. Cecil azt is kitalálta, hogy a szelvények után hat penny jutalékot fizetnek a tisztségviselőknek.

A szelvényt 1568. április 15-ig (Londonban május 1-ig) lehetett megvásárolni, a sorsolás napját pedig 1568. június 25-re tűzték ki. Az embereket megzavarta a sok dátum, így London polgármestere már 1567. szeptember 13-án hirdetményt adott ki arról, hogy a sorsolás csak 1568. júniusában lesz.

A kormány részéről húsz felügyelő járta az országot pénztárosokkal és többszáz rendőrrel.

Végül a sorsolást többször is el kellett halasztani, hogy 1569. január 11-én végül csak megtartsák - az viszont egy igazi 16. századbeli bohózat volt - Carry On Up The Lottery.

Egy fa- és deszkasorsolóházban zajlott, amelyet a régi Szent Pál-székesegyház nyugat bejárata mellett építettek. Az épületben pénzkölcsönzők működtek, de volt ott mindenféle (gyümölcs, hal, mészáros ...) vásár, de számos részeg és koldus élte ott az életét, beleértve a vizelést és a nagydolgot is, s persze olykor lovakat vagy öszvéreket is átvezettek az épületen. A környéken gyakori volt a verekedés és a párbajozás, az íjászok sokszor itt gyakoroltak, az utcagyerekek pedig galambokat dobáltak.

Itt kezdődött 1569. január 11-én egy trombitaszóval, s mivel sok nyeremény volt, el is tartott majdnem négy hónapig, egészen 1569. május 6-ig.

A tervezett 400.000 fontnak csak a tizenketted része gyűlt össze, így a nyeremények is megváltoztak. A legnagyobb díj csak 416 font 13 shilling és 6 penny volt.

A sorsolás során két lottókerék volt. Az elsőbe minden tízshillinges szelvény tulajdonosának a neve tizenkétszer került bele, így össze is jött a 400.000 szelvény, a másodikba pedig 29505 nyereményszelvény és 370495 üres szelvény.

Minden szelvényt egyesével kellett kihúzni a két kerékből, így valóban sokáig tartott.

A jegytulajdonosok kilétét próbálták titkolni, így a nevek helyett olykor tréfás megjegyzések kerültek a lapokra.

A lottó végül nem járt sikerrel, hiszen a tervezett 400.000 szelvény helyett csak 34.000 szelvényt adtak el, így a tervezett 100.000 font nyeremény helyett csak 5.000 font volt a nyeremény. A francia nagykövet, Monsieur de la Motte Fenelon szerint egyedül a királynő nyert a lottón.

A tervezett építkezésekre tizenkétnapos gyorskölcsönt kellett felvenni londoni kereskedőktől a Titkos Tanács jóváhagyásával, de a fentiektől független Sir William Cecilt 1571-ben báróvá emelték - a királynő azonban többet nem bocsátkozott lottójátékba. Így aztán a lottózás a Tudor-korhoz közhető -legalábbis Angliában

djp