Minden oroszok cárja tizenöt évnyi uralkodás után elhatározta, hogy tesz egy diplomáciai körutat Nyugat-Európában, amelynek elsődleges célja az Oszmán Birodalom elleni egységes fellépés megerősítése és a Szent Liga további erősítése volt. Emellett a cár arra is törekedett, hogy külföldi szakembereket csábítson az országába, s modern fegyvereket szerezzen, valamint megismerhesse a modern technikákat.

Persze ő maga mint Peter Mihajlov vett részt a küldöttségben, amelyet hivatalosan Franz Lefort, Fedor Golovin és Prokopij Voznicin vezettek. Persze az igazi vezető maga a cár volt, aki kissé nehezen tudott volna elrejtőzni, lévén 203 cm-es magasságával Európa egyik legmagasabb embere volt.

A körülbelül 250 fős küldöttség 1697. március 9-én (más források szerint 10-én) indult el és 1698. augusztus 25-én ért haza.

Az első tárgyalásokat Frigyes Kázmér kurlandi herceggel folytatta, majd I. Frigyes porosz királlyal találkozott és kötött szövetséget. Ezek viszont közeli országok voltak, s Pétert sokkal jobban érdekelte Hollandia és Anglia.

Ekkortájt a két országot (II. Jakab elűzése után) III. Vilmos, aki felesége Mária révén került társuralkodóként az angol trónra, s mivel Mária a rettegett himlő következtében 1694. december 28-án elhunyt, már egyedül ült a trónon.

A két uralkodó 1697. szeptember 11-én találkozott Hollandiában, mivel Vilmos ekkortájt jórészt Utrechtben tartózkodott, de meghívta a cárt a másik országába is, amelyet Péter köszönettel el is fogadott.

Péter lelkesen támogatta Vilmos terveit Franciaország ellen, ahol ekkortájt a már idősődő Napkirály ült a trónon. Cserébe Vilmos támogatta az oszmánellenes törekvéseket, s a cár számos katonai és haditengerészeti beszerzés ügyében is intézett.

Péter egyébként már augusztus elején megérkezett az országba és "inkognitóban" hajóépítőként dolgozott, már amennyire el tudott "rejtőzni". 1698. január 11-én aztán a kísérete egy részével Angliába érkezett, ahol összesen 105 napot töltött.

Angliában egy Buckigham herceg által építtetett házban laktak, s ahogyan Hollandiában, ott is gyakran találkozott Vilmos királlyal. Vilmos már kissé unhatta Péter jelenlétét, mert már februárban arról érdeklődött mikor indulnak haza, de erre csak április végén került sor. Közben ellátogatott a Királyi Obszervatóriumba, a Királyi Pénzverdébe, a Királyi Társaságba, az Oxfordi Egyetemre, hajógyárakba és tüzérségi üzemekbe, s számos dolgot megfigyelt, sőt többször találkozott Isaac Newtonnal is.

Mindezek mellett élénk érdeklődést mutatott a kvékerek felé, akik egy találkozás során teljesen lenyűgözték.

Az angolok számára azért volt a látogatás kifizetődő, mert a két ország között újraindult a kereskedelem, amelyet I. Károly kivégzésekor az oroszok megszakítottak.

Persze Vilmos számára nem ezek voltak a problémák, amelyek miatt várta a cár hazaindulását, hanem inkább azért, mert a 105 nap alatt a cár számos helyen lakott, s egyik sem úszta meg jelentősebb rongálás nélkül. A legtöbbet használt házban Sir Christopher Wren számításai szerint 305 font 9 shilling 6 penny kárt okoztak, amelyek Wren szerint: "A ház egyetlen része sem úszta meg a károkat. Minden padlót zsírral és tintával borítottak, és három új padlót kellett biztosítani. Fel kellett újítani a cserépkályhákat, az ajtózárakat és az összes fényezést. A függönyök, paplanok és ágyneműk „darabokra szakadtak”. A házban lévő összes szék, több mint ötven, összetört, vagy eltűnt, valószínűleg a tüzet gyújtották. Háromszáz ablaküveg tört be, és 'húsz szép kép nagyon elszakadt, és minden keret betört'. A kert, amely Evelyn büszkesége volt, tönkrement. "

A cárnak angliai tartózkodása alatt egy Letitia Cross nevű színésznő volt a szeretője, akinek a búcsúzáskor 500 fontot adott, amelyet Letitia keveselt, a cár szerint pedig túlságosan bőkezű volt.

Szó se róla érdekes egyéniség volt, amelyet Zsófia hannoveri választófejedelemné leírása is erősít, aki egyébként másfél évtized múlva majdnem angol királynő lett, de balszerencséjére két hónappal Anna királynő előtt elhunyt, így fia, György lett angol illetve brit király, a Hannover-házból elsőként.

Zsófia ezt írta Péterről: "A cár igen magas; orcája szép, maga igen délceg alkatú. Szelleme felettébb eleven volt, válaszai talpraesettek és találóak. De minden erénye mellett, amivel a természet megáldotta, kívánatos lenne, ha kevésbé pórias modorral bírna… Ez a fejedelem részint igen jóságos, részint igen rosszindulatú. Teljesen olyan, mint népének karaktere. Ha jobb nevelésben részesült volna, tökéletes férfiú lenne."

Péter végül 1698. április 21-én hagyta el Angliát, s akár ötszáz vállalkozó szellemű angol is vele tarthatott.

Hazafelé menet még eredménytelen tárgyalásokat folytatott Bécsben, de a velencei látogatását már lemondta, mert közben Moszkvában egy lázadás tört ki, s ő sietett haza.

djp