Knut vagy Kanut (a lenti képen ülve), Villásszakállú Svein dán herceg fia, Kékfogú Harald dán és norvég király unokája volt (s Harald az első olyan skandináv király volt, aki felvette a kereszténységet).

Knut anyja a lengyel I. Mieszko fejdelem lánya volt, aki valamikor 992-994 között szülhette Knutot, de ez akár 980 körül is lehetett. A gyermekkoráról nem sokat tudni, de fiatal felnőttként már megismerhetjük, hiszen egy izlandi saga azt írja róla: "Knut kivételesen magas és erős volt, és a legjóképűbb férfi, kivéve az orrát, amely vékony, magasan ülő és meglehetősen kampós volt. Világos arcbőre és finom, sűrű haja volt. A szeme jobb volt, mint a többi férfié, jóképűbb és élesebb látású is volt."

Feltehetően részt vett apja 1003-as és 1004-es angliai hadjárataiban, amelyek megtorló akciók voltak az 1002-es St. Brice-napi mészárlás után. (a képen a St. Brice-napi mészárlás)

Apja halála után féltestvére, Harald örökölte a dán trónt, de a nép Knutot szerette volna, szemben az angolokkal, akik visszahívták Æthelredet Normandiából. Knut ki akart egyezni bátyjával, de Harald nem akarta a trónt megosztani vele, hanem katonai parancsnokságot ajánlott neki.

1015 nyarán Knut 200 hajóval és közel 10.000 katonával indult harcba, s tizennégy hónapon keresztül harcolt az angolokkal, leginkább Æthelred legidősebb fiával, Vasbordájú Edmunddal. Közben Æthelred meghalt, s 1016. április 23-án Edmund lett a király, őt választották meg Londonban.

Hosszú hónapok harcai után 1016. október 18-án az angol és dán seregek összecsaptak, de az angolok Eadric Streona árulása miatt döntő vereséget szenvedtek. Mindkét vezető megsebesült, s Knut kiegyezett Edmunddal. Az egyezség alapján a Temzétől északra Knut, délre Edmund kapja a fennhatóságot, de Edmund halála után a terület Knutra száll.

Knut, aki szintén kiváló katona volt, elismerte Edmund képességeit, ezért volt vele nagyvonalú. Közben azonban Edmundot 1016. november 30-án orvul meggyilkolták, feltehetően Eadric Streona, így az egyezség alapján a terület Knut birtokába került.

Knut így Anglia királya lett, majd 1017 júliusában feleségül vette Emma királynét, Æthelred özvegyét és I. Richárd, Normandia hercegének lányát, pozícióját megerősítendő. Hatalmas (72.000 GBP összegű) adót vetett ki, s a hadsereget megerősítette. Két év múlva dán, majd egy évtized múlva norvég király lett, így a három királysága már igazi Északi-tengeri Birodalom volt.

Vigyázott persze a trónjaira is, hiszen Æthelred fiát, Eadwig Æthelinget, aki elmenekült Angliából, a parancsára megölték, Vasbordájú Edmund ikerfiai viszont kicsúsztak a kezei közül, s majd fél évszázaddal később az egyikük fia, Edgár néven egy rövid ideg angol király lett, lánya pedig Skóciai Szent Margit néven skót királyné. "Mellékesen" Edgár és Szent Margit az első magyar király, Szent István unokái voltak Ágota hercegnő révén.

Nem igazán díjazta az árulást sem, hiszen Eadric Streonát az ő parancsára fejezték le (esetleg ő maga ölte meg) feltehetően 1017. december 25-én. Streona testét kidobatta a városfalon és temetetlenül hagyta, a fejét pedig "a londoni torony legmagasabb oromzatán lévő oszlopra helyezték" legalábbis Henry of Huntingdon szerint. Streona utódja Mercia élén Leofric lett, a híres Lady Godiva férje.

Knutra általában bölcs és sikeres királyként emlékeznek, aki bár két feleségével (a másik felesége a northamptoni Ælfgifu volt) vitathatatlanul bűnös kapcsolatban élt, s ellenfeleivel sokszor kegyetlenül bánt - mégis vallásos emberként emlékeznek róla.

Igyekezett a nagypolitikában is szerepelni, ezért fogadta el II. Konrád német-római császár meghívását a koronázására, s Rómában megbánta bűneit és sokat imádkozott. 

Ezen felbuzdulva a következő években elűzte trónjáról II. Olaf norvég királyt a lefizetett nemesek segítségével, aki annak idején segített Vasbordájú Edmund fiait megmenteni, s Knut lett a norvég király is, sőt néhány svéd királya is. Olaf aztán két év múlva egy csatában életét vesztette.

Próbálta a dinasztiáját építeni, hiszen egyik fia Harold később angol király lett, másik fia, Hardeknut pedig dán király, lánya, Gunhilda pedig a későbbi III. Henrik német-római császár (II. Konrád fiának a) felesége lett.

Ő maga igyekezett beilleszkedni, hiszen megtanult angolszászul, sőt még költeményeket is írt ezen a nyelven, valamint segítette a dánok és angolszászok vegyes házasságát - főként mert ő maga járt jó példával ebben, igaz kétszer is.

Knut végül egy hosszantartó betegség következtében hunyt el 1035. november 12-én Shaftesburyben, s Winchesterben temették el. A halál okaként a szélütéstől a sárgaságig sok mindent megállapítottak már.

Halálával majdnem két évtizedig tartó viszonylagos nyugalom ért véget. 

djp