Szent László unokájának, Irén császárné fiának, I. Manuel bizánci császárnak a halála után, a Bizánci Birodalom ereje jelentősen megcsappant, s persze hatalmi harcok is folytak a trónért. Mindez abban is megmutatkozott, hogy Konstantinápoly többször is ostrom alá került.

Az 1203-as ostromot követően IV. Aleksziosz került a trónra, de hamar lázadás szerveződött ellene és leváltották. Helyette egy császári kamarást választottak császárrá V. Aleksziosz néven, aki aztán megfojtatta az elődjét.

Az elődje halála miatt bosszút esküdött keresztesekkel próbált ugyan egyezkedni, de ez nem sikerült, így a keresztesek Konstantinápoly ellen fordultak. Március végén ostrom alá fogták a várost, majd néhány nap múlva a valódi ostrom is elkezdődött. Az erődítmény elleni első komolyabb támadást április 9-én indították, de a rossz időjárás miatt nem lehettek sikeresek, s az íjásztűz is komoly nehézséget okozott.

Az időjárás javulása mellett 1204. április 12-én indították az újabb támadást. Szerencséjük is volt, mert az erős szél segítette a velenceiket, így gyorsan a városfalhoz értek. A támadók elfoglaltak néhány tornyot, s közel 70 keresztes lovagnak sikerült a városba bejutnia. Az ő közreműködésükkel a városfal egy részét lerombolták, s egyre több keresztes érkezett a várfalon keresztül. Eközben a velenceiek rendkívül véres harcokat folytattak a varég gárdával.

Kisvártatva elfoglalták a város északnyugati részén fekvő Blachernae-t, s onnan kiindulva, hamarosan az egész város a kezükbe került. A császár gyorsan elmenekült a városból, így a keresztesek diadalt arattak.

A keresztes had ekkor egy három napig tartó fosztogatásba kezdett, amely során rendkívül sok műalkotás megsemmisült, megrongálódott vagy eltünt. A haszon reménye annyira csábító volt, hogy nem törődtek a pápai  fenyegetésekkel sem.

A paloták és polgári házak mellett a templomokat és a kolostorokat is kifosztották. Az oltárokat sok esetben darabokra törték. Hatalmas vagyon vándorolt ki az országból, amelynek összege egyes hírek szerint 900.000 ezüstmárkányi lehetett. Ebből a velenceiek 150 ezer ezüstmárkát kaptak, a keresztesek pedig 50 ezer ezüstmárkát. További 100 ezer ezüstmárkát osztottak szét egyenlő arányban a keresztesek és a velenceiek között. A fennmaradó félmillió ezüstmárka a lovagok által titokban kicsempészett vagyon volt.

Hogy legyen fogalmunk az összeg nagyságáráról: az előző keresztes hadjáratban Oroszlánszívű Richárd hazafelé menet fogságba került, s a német-római császár 150 ezer ezüstmárkát kért érte, amelyet aztán Aquitániai Eleonóra össze is gyűjtött. Ez megfelelt Anglia 2-3 éves jövedelmének.

A fosztogatás mellett kegyetlenül meggyilkolták a konstantinápolyi polgárokat is - közel 2000 személy esett áldozatául a mészárlásnak. Emellett rengeteg nőt megerőszakoltak, köztük apácákat is.

Egy előre megkötött szerződés értelmében a birodalmat felosztották, s megalakult a Konstantinápolyi Latin Birodalom, amelynek vezetője Flandriai Baldiun lett. Eredetileg Montferrati Bonifác lett volna a kijelölt uralkodó, de a bátyja (Montferrati Reinar) miatt nem lehetett, így megalapította a Thesszaloniki Királyságot.

A "megtámadott" városból tömegesen menekült el az arisztokrácia, akik több (utód)államot is alapítottak: Nicaea Birodalom , Trebizond birodalma és Epirus despotája. Nyolcszáz évvel az események után a pápa két alkalommal is sajnálatát fejezte ki az események miatt.

djp