Az Oscar-díj a filmművészet legnagyobb elismerése, amelyet csak a legkiválóbbak tudnak kiérdemelni. Magyarország büszkeségei közül többen is eljutottak Hollywood csúcsára, de közülük csak egy színésznek adatott meg, hogy a színészi kategóriák valamelyikében Oscar-díjat nyerjen: ő Paul Lukas vagyis Lukács Pál.
Paul Lukas 1894-ben született, még Munkácsi Pál néven (Munkácsi Adolf és Schneckendorf Mária fiaként) Budapesten, majd 1903. július 14-én (az apja korai halála miatt) örökbe fogadta őt és Júlia nevű nővérét Lukács János reklámszakember, aki a nevelőapa lett, s ekkor vette fel a Lukács Pál nevet.
Harcolt az első világháborúban, de sebesülése miatt leszerelték, aztán ekkor lépett fel először Kassán az ottani nemzeti színházban, majd a Vígszínházba került. Hamar főszerepet kapott az Othellóban, majd a Pillangókisasszonyban is, s közben 1918. március 26-án feleségül vette Lamprecht Adolfina Auguszta Mária színésznőt, akivel azonban csak két évig tartott a házassága. A Színiakadémiát nem fejezte be, de így is igazi sztár lett, a kritikusok olykor azt írták róla, hogy a közönség csak miatta váltott jegyet az előadásra, így elég sok elismerést kapott.
Így a pályája felfelé ívelt, s korán megmutatkozott rendkívüli tehetsége miatt nem volt meglepő, hogy Berlinben is lehetőséget kapott, ahol az akkoriban virágzó német filmiparban is szerepet kapott. A hangosfilm megjelenésével azonban sok európai színész nehézségekkel szembesült, ám Lukas számára a német nyelvű szerepek sem jelentettek akadályt. Nagyon jól beszélt a magyar mellett németül, angolul és franciául is, később pedig a spanyol és olasz nyelveket is megtanulta.
Ekkor írta róla Bibó Lajos: "Magas, vállas, szabályos testalkatú és szabályos arcvonású férfi, akinek mégis oly megejtő varázsát éppen a merevségében, a kimértségében, arcának és játékának éles vonalaiban kell keresni. Egyedülálló eredetisége a budapesti magánszínházakban az, hogy nagy sikerű pályafutása tetőpontján sem hajlandó észrevenni, hogy 'a közönség kedvence' ."
A 33. születésnapján házasságot kötött Benes Gizellával, de eközben Adolph Zukor, a Paramount filmvállalat elnöke Hollywoodba hívta, ahol hamar nagy népszerűségre tett szert. Persze majdnem lemaradt a nagy lehetőségről, mert először a házasságkötés miatt halasztották az utazást, majd az útlevélkérelmét utasították el - tévedésből. Összetévesztették egy másik (bűnöző) Lukács Pállal. A távozásakor már ott várakozott az új feltörekvő sztár, Jávor Pál.
Az 1930-as években (már Paul Lukas néven) a hangosfilmeken már Hollywoodban dolgozott, ahol intellektuális megjelenése, mély hangja és arisztokratikus kisugárzása miatt gyakran kapott karakteres, mély erkölcsi dilemmákkal küzdő szerepeket. Bár egyes hírek szerint, amikor Amerikába érkezett, még egyetlen szót sem tudott angolul, viszont rohamtempóban tanult és csiszolta a kiejtését is. Egy anekdota szerint, az első romantikus jelentében, amelyet Pola Negrivel, az ünnepelt színésznővel játszott, a nő fülébe magyar étel-recepteket súgott - persze az még némafilm volt, s mire a hangosfilm ideje elérkezett, ő már készen állt.
Karrierjének csúcspontját az 1943-as Watch on the Rhine (Őrség a Rajnán) című film hozta el számára, amelyben egy antifasiszta német ellenállót alakított. A film mélyen rezonált a második világháború árnyékában élő amerikai közönséggel, és Lukas alakítása nagy kritikai elismerést kapott. A szerepért elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat, valamint a New York-i Filmkritikusok Díját is, ezzel történelmet írva mint az első és mindmáig egyetlen magyar születésű színész, aki színészi Oscar-díjat nyert.
Ez már csak azért sem volt akármilyen siker, hiszen olyan ellenfelei voltak, mint Humphrey Bogart (Casablanca), Gary Cooper (Akiért a harang szól), Mickey Rooney (Az élet komédiája és Emberi színjáték) vagy Walter Pidgeon (Madame Curie).
Ekkor már igazi sztár volt, aki Gary Cooper, Dorothy Jordans, Leslie Howard, Katharine Hepburn, David Niven vagy Bette Davis partnere volt a vásznon - miközben több, mint 100 filmben és tévéjátékban szerepelt.
A későbbi filmjei közül még két filmet érdemes talán megemlíteni. 1954-ben az egyik főszereplője (sőt részben narrátora) volt a Disney első élőszereplős filmjének, a 20.000 mérföld a tenger alatt című Verne-feldolgozásnak, amely a cégnek két Oscar-díjat és óriási pénzügyi sikert hozott - nem kis részben Paul Lukas játékának köszönhetően. A másik érdekes film, majdnem tíz évvel később (1963-ban) készült, s ebben együtt játszott Elvis Presley-vel és Ursula Andressel is, Fun in Acapulco (Szórakozás Acapulcóban).
Ő egyébként nem élt "celeb" életet, hanem visszavonultan pihent, s bár már 1937-ben amerikai állampolgárságot kapott, annyira nácikritikus volt (részt vett a Hollywood Anti-Nazi League munkájában is), hogy egy ideig az FBI is figyelte, mert attól tartottak, politikailag „túl érzékeny” témákat képvisel.
1962-ben meghalt a felesége, de nem sokáig maradt özvegy, mert hamarosan harmadszor is megnősült, ezúttal Annette M. Driesens-t vette feleségül. 1971-ben nyaralni mentek feleségével Marokkóba, amikor neje váratlanul meghalt, Lukas pedig másnap infarktust kapott, s 1971, augusztus 15-én követte a halálba.
A szakma elismerését mutatja (az Oscar és Golden Globe-díjakon kívül), hogy 1960. február 8-án csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán.
Soha nem feledte honnan indult, hiszen 1933-ban és 1945-ben is hazalátogatott (igaz utóbbi esetben amerikai katonatisztként) és örömmel fogadta a hozzá betérő magyarokat.
Paul Lukas életútja azt bizonyítja, hogy egy kis közép-európai országból indulva is el lehet jutni a világ legnagyobb filmes elismeréséhez. Az ő története nem csupán magyar, hanem egyetemes – annak példája, hogy az emberi tehetség és elkötelezettség nem ismer határokat.
Kapcsolódó posztok
Színészlegendák a két világháború között
Jávor, a színinövendék – egy különleges dunai hajós
A botrányhős Jávor – egy különleges dunai hajós
Egy naíva élete – 25 éve halt meg Perczel Zita
