1703. május 18-át tartják a Balti-flotta születésnapjának, amikor Nagy Péter evezős csónakjai legyőztek két svéd hajót.
Az oroszok 1702 októberében sikeresen rohamozták meg a svéd Nöteborg erődöt, így most már hozzáférésük volt a Névához, s ezzel a Balti-tengerhez. Persze Péter hamarosan átnevezte Schlisselburgra (vagyis kulcsváros-ra).
Közben a Ladoga-tavon már 1702 januárjában elkezdődött a Balti-flotta felépítése hat kétárbocos hajóval, amelyek 18 ágyút hordoztak. Később, amikor már az oroszoké volt a Néva felügyelete, a Nyenschantz erődöt vették célba, amely 1703. május 12-én, egy többórás tüzérségi bombázás után megadta magát.
Eközben a svéd haditengerészet egy kilenc hajóból álló flottát küldött a Nyenschantz erőd felmentésére, s május 13-án Gideon von Numers svéd admirális elérte a Néva torkolatát. Ekkor még nem tudta, hogy az erőd már napokkal korábban elesett, így folytatta az útját. Persze elővigyázatosságból két ágyúlövés leadtak, amelyre a vár tüzérsége is válaszolt két lövéssel. A svédek megnyugodtak, mert ez volt a jel, amelyet az oroszok véletlenül kitaláltak. A torkolat előtt lehorgonyoztak és vártak.
Az alacsony vízállás miatt május 17-én késő délután csak két hajó tudott a torkolatba belépni - a 10 ágyús gálya, a HMS Gädaa és a nyolcágyús brig, a HMS Astrilld, de mivel már erősen sötétedett, horgonyt vetettek és a hajnalt várták.
Nem tudhatták, hogy Nagy Péter már várja őket, s az oroszok a sötétség és a köd leple alatt harminc csónakkal közelítették meg a két svéd hajót. Mivel a svéd hajókon még azt hitték, hogy az erőd svéd kézen van, megtévesztették őket a csónakban közeledők. Ráadásul a csónakok fele megkerülte a hajókat a sötétben, s a tenger felöl közeledett. Hajnalban aztán az eső is rákezdett, amely szintén nem kedvezett a látási viszonyoknak, így a támadás elkezdődött.
Éjjel már a svédek is gyanút fogtak, de az erős ellenszéll és a látási viszonyok, valamint a torkolat szűkössége akadályozta a hajók mozgását. A többi hajó pedig nem mert közeledni, de heves ágyútűz következett, amelyet azonban túlélve, a csónakok megközelítették a hajókat, s ott már kézitusa folyt. Az orosz katonák muskéták és gránátok segítségével felszálltak a hajóra és keményen küzdöttek. A legendák szerint a cár volt az első, aki svéd hajóra lépett.
Az oroszoknak végül kora reggelre sikerült a két hajót elfoglalniuk, s a 77 fős svéd legénységből csak 19 fő maradt életben.
Bár a győzelem stratégiai szempontból nem sokat jelentett, hatalmas propaganda-győzelem volt, hiszen ez volt a balti társágben az orosz hajók első győzelme. Nagy Péter lelkesen ünnepelte a győzelmet, s legfőbb hadvezérét (és saját magát is) a Szent András-renddel tüntette ki, a csatában részt vevő tisztek arany emlékérmét, a katonák ezüst emlékérmét kaptak. Az érme egyik oldalán a cár domborműves portréja, a másik oldalon egy csatajelenet és egy felirat „Az elképzelhetetlen megtörténik. 1703" volt olvasható.
A két elfogott svéd hajó pedig bekerült az orosz flottába.
Kapcsolódó posztok