Marcus Antonius családja bár régi, de plebejus volt, így ő plebejusnak született ie. 83. január 14-én. Éppen tízéves múlt, amikor apja meghalt, így mostohaapja, Publius Cornelius Lentulus Sura házában nevelkedett, akit azonban tíz év múlva Cicero kivégeztett a Catilina-összeesküvésben való résztvételéért. (a képen Cicero beszél az összeesküvésről a szenátus előtt)

Antonius testvéreivel, Caiusszal és Luciusszal kicsapongó életet élt, kocsmákban töltötte az idejét, ahol ivott és szerencsejátékokat játszott, de a lányok társaságát sem vetette meg. Így aztán hatalmas adósságokba verte magát, s olykor csak barátai és szeretője segítségével tudott menekülni az adósságcsapdából. Nevelőapja meggyilkolása után a bosszúvágy a politikába hajtotta, de hamarosan inkább keletre távozott a hitelezői elől.

Görögországba, majd Szíriába ment, ahol lovassági parancsnok lett és harcolt Palesztinában, Egyiptomban, majd Galliában is. Ott Julius Caesar vette a szárnyai alá, s hamarosan quaestor lett, s a száműzetéséből közben hazatért Ciceroval is kibékült.

Mivel merész és rátermett hadvezér volt, Caesar rábízta Róma vezetését, ahol nem igazán örültek Julius Caesar egyre nagyobb hatalmának.

Augur lett, majd néptribunus és hevesen támadta Pompeiust és a szenátorokat is. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a szenátus ie. 49. január 1-én megfosztotta Julius Caesart a hatalmától, mire ő hazaindult, s átlépte seregeivel a Rubicont.

Marcus Antonius és Longinus ugyan vétózott, de a szenátus nem vette ezt figyelembe, cserébe fenyegetléseket kaptak, így menekülniük kellett.

Előbb Caesart szolgálta, majd megromlott a viszonyuk, később azonban kibékültek. Azon a márciusi napon ő kísérte a szenátus elé Julius Caesart, de őt a bejáratnál (szándékosan) feltartották.

Caesar meggyilkolása után egyedüli consulként próbált ő is a zavarosban halászni, majd a diktátor temetésén feltüzelte a népet a véres tóga felmutatásával.

Polgárháború tört ki, s Marcus Antonius kiegyezett Pompeiussal, de összeütközésbe keveredett Octavianussal, akit Julius Caesar örökbe fogadott. Ennek a polgárháborúnak volt a következménye Cicero meggyilkolása is, amelynek Marcus Antonius és felesége, Fulvia volt az elsődleges szorgalmazója - a meggyilkolt Cicero fejét aztán be is mutatták Fulviának.

Octavianus nem örült a szenátus egyre nagyobb hatalmának, így végül ie. 43 novemberében Bononiában (Bologna) Marcus Antonius, Lepidus és Octavianus megkötötte a II. triumvirátust, amely alapján öt évre teljhatalmat kaptak, s egymás között felosztották a birodalmat. Ennek megpecsételéseként Octavianus feleségül vette Marcus Antonius mostohalányát Claudiát.

Nem sokkal később keletre ment a pártusok ellen harcolni, de óriási adókat vetett ki, amely miatt sok volt a zúgolódás. Tisztában volt azzal, hogy szüksége van Egyiptom támogatására, így ie. 41-ben találkozott VII. Kleopátrával, akinek nem tudott ellenállni.

Kleopátra azonban nagyrészt számításból vetette ki rá a hálóját, bár talán később meg is szerette. A szerelmi együttlétet megzavarták a rómaiak, akik hazahívták, mert öccse, Lucius Antonius lázadást robbantott ki Octavianus ellen, mire azonban hazaért a lázadás véget ért, cserébe a pártusok keleten lerohanták Szíriát.

Időközben meghalt a felesége, Fulvia, s Lepidust megfosztották a hatalmától, bár afrikai területeket kapott, a birodalmat két nagy részre osztották, Antonius a keleti, Octavianus a nyugati tartományokat kapta. Az egyezség részeként Marcus Antonius feleségül vette Octavianus megözvegyült nővérét, Octaviát.

Persze Kleopátra is visszavárta, így visszatért keletre, ahol fényes győzelmeket aratott Szíriában és Palesztinában is. Éppen Athénben volt, amikor Octavianus segítséget kért Pompeius ellen, így 120 hajót küldött neki, cserébe 20.000 gyalogos katonát kapott.

Ezzel aztán több hadjáratot is indított a pártusok ellen, amelyek eleinte nem voltak sikeresek, de később az uralkodót is fogságba ejtette.

Visszatért Alexandriába, ahol nyílt házaséletet élt Kleopátrával, miközben otthon várta Octavia. Octavianus azonban azonban egyre népszerűbb és egyre erősebb lett, s ie. 32-ben hadat üzent Kleopátrának - azért neki, mert Marcus Antonius azért még túl erős volt Rómában.

Octavianus flottája ie. 31. szeptember 2-án ütközött meg Kleopátra (és Antonius) hajóhadával, s az actiumi csatában hatalmas győzelmet aratott. Antonius elmenekült, haza Alexandriába, majd Octavianus keletre indult, s a szíriai fejedelemségekkel szövetkezve Egyiptom ellen vonult. Mivel Marcus Antoniusnak nem volt jelentős hadereje, természetesen súlyos vereségeket szenvedett, ráadásul azt hallotta, hogy Kleopátra öngyilkos lett, így ie. 30. augusztus 1-én egy karddal szíven szúrta magát.

A fáraónő azonban még nem halt meg, de Marcus Antonius halálhírét hallva ő is öngyilkos lett - állítólag egy áspiskígyóval.

 djp