A kora középkori bizánci császárság egyik legérdekesebb uralkodója volt II. Justinianus a "hasított orrú", aki kétszer is uralkodott, először tíz majd hat éven át. A Héraklei-dinasztia utolsó császára volt, akiből hiányzott apja, IV. Konstantin finomsága, amelyet brutalitással helyettesített.

II. Justinianus alig tizenhat éves volt, amikor apja vérhasban elhunyt. A tehetséges fiú apjához és nagyapjához hasonlóan erős despotikus hajlammal rendelkezett, s szerette volna a Római Birodalom korábbi dicsőségét visszaállítani. A stabil politikai helyzetet arra használta, hogy visszaszerezze Ciprus egy részének az irányítását és megnövelte az Omajjád kalifák által évente fizetett összeget is.

Az agresszív politika és egyre magasabb adók mellett azonban sokaknak nem tetszett, hogy fogságba akarta ejteni I. Szergiusz pápát, mert nem a kívánságai szerint döntött. A római és ravennai miliciák azonban a pápa mellé álltak, s fellázadtak ellene. Emellett a reprezentatív építkezések is jelentős kiadásokat okoztak, így 695-ben Leontinosz vezetésével felkelés tört ki ellene.

A császárt lemondatták, de míg a minisztereket kivégezték, Justinianust csak megcsonkították és Herszonba száműzték. Az őt elűző Leontinosz került a trónra, de három év múlva őt is megcsonkították és elűzték (őt éppen Apszimarosz).

Az elűzött és megcsonkított császár (mármint Justinianus) szervezkedni kezdett, de mikor meghallotta, hogy a hatóságok keresik, a Kazár Birodalom kagánjánál keresett menedéket, akinek aztán feleségül vette a nővérét. Az éppen uralkodó III. Tiberiosz követelte a kiadását, s bérgyilkosokat küldtek rá, de ő a felesége figyelmeztetésére kivégeztette a bérgyilkosokat és újra elmenekült - ezúttal nyugat felé a Fekete-tengeren. Nagy viharba keveredtek, de végül eljutott a bolgár Tervelhez.

A bolgár kánnal szövetkezett, jelentős katonai segétséget kapott, a bolgár kán pedig Justinianus lányának, Anasztáziának a kezét. A megállapodás alapján 705-ben egy jelentős (kb. 15 ezer fős) bolgár-szláv sereg élén érkezett Konstantinápoly elé. Az elűzött császár három napig próbálta a polgárokat meggyőzni, hogy nyissák ki a város kapuit, de nem járt sikerrel.

A város bevehetetlennek bizonyult, de Justinianus egy használaton kívüli vízvezetéken keresztül néhány társával egy éjjel bejutott a városba, ahol akkora megdöbbenést és riadalmat keltett, hogy a kevés támogatója is trónra tudta segíteni. Leontiust és Tiberiust láncra verve a Hippodromba vitette, majd lefejeztetett. Persze előtte az arany orrprotézist viselő Justinianus a lábát az elfogott császárok nyakára helyezte, jelezte a győzelmét. Rajtuk kívül még sok más hívüket kivégeztette.

A levágott orra nem akadályozta az uralkodásban (megtörve az erre vonatkozó hagyományt), s meg is szüntette a csonkításnak ezt a módszerét Bizáncban. Feleségét és időközben született fiát (Tiberiosz) maga mellé költöztette a kazár udvarból, majd feleségével megosztotta a trónt és fiát táruralkodóvá tette. A két császár kivégzése mellett I. Callinicus pátriárkát leváltotta, megvakítatta és Rómába száműzte.

A bolgár kánt a kaiszari címben részesítette és hálából évente fizetett neki adót. Itt a hálája azonban véget is ért, mert a következő éveit a bosszú vezérelte.

Ettől kezdve csak a valós és vélt ellenfeleivel harcolt. Sokakat váratlanul és ok nélkül ölt vagy öletett meg. Volt aki meghívott vacsorára, amelynek a végeztével levágta őket, de olyan is akadt, akit zsákba varratott és a tengerbe vetetett.

Bosszút akart állni a pápán is, ezért a bizánci sereg 709-ben feldúlta Ravennát és számos személyt Konstantinápolyba hurcolt kivégezni. Eközben fiát társcsászárrá választotta, ezzel is a dinasztia hatalmát akarta biztosítani.

Constantinus, az új pápa 710-ben találkozott a császárral, s nagy tisztelettel fogadták, így a vita békésen zárult. Közben azonban lázadás robbant ki a Krímben a száműzött Bardanes tábornok vezetése alatt, amit véres eszközökkel próbált elfojtani.

Ez már sok volt a hadseregnek, a flottának és a lakosságnak is, így fellázadtak ellene és leváltották, majd letartóztatták. Egyik tisztje végül 711. december 11-én meggyilkolta, s a fejét Rómába és Ravennába küldték, hat éves fiát pedig kivégezték. Ezzel a dinasztia kihalt.

Egy örmény származású katonatiszt, Bardanes került a helyére, akit Philippikosz néven császárrá kiáltottak ki.

 djp